Kína mindent visz…

Miközben az aligha vitatható, hogy az autóiparnak meghatározó a szerepe a zöldátállásban, a globális autóiparra viharos út vár a közlekedés elektrifikációjában, amelyet a már említett geopolitikai feszültségek, a kereslet lassulása és a szabályozási bizonytalanságok alakítanak.

A tektonikus mozgásokban az is közrejátszik, hogy Kína egyfajta bomlasztó erőként lépett fel: a kínai elektromos autók a globális piac meghódítására készülnek, 2019 és 2023 között majdnem a nyolcszorosára tornázták fel az eladásokat és a termelést. Azon túl, hogy a kínai EV-gyártóknak korai piacra lépőként komoly költségelőnyük van, alacsonyabbak a munkaerőköltségeik és kihasználhatják a méretgazdaságosságukat is, nem hagyható figyelmen kívül az erre fordított nagymértékű kormányzati támogatás sem. 

Ezek mind döntő szerepet játszanak abban, hogy Kína ma már vitathatatlanul domináns szerepet tölt be az iparágban, amelynek a legnagyobb vesztesei az európai autógyártók, különösen a németek. Ez nagyon rosszul érinti az európai gazdaságot, amelynek az autóipar a gerincét képezte a regionális termelés 6 százalékával, miközben az európai K+F kiadások csaknem harmada összpontosult ebben a szektorban. 

A meglévő erősségeikre összpontosító, közvetlenül 6,5 millió embert foglalkoztató európai autógyártók azonban későn léptek be az elektromos autók piacára. Ráadásul azonnali nehézséget okozott számukra, hogy megfizethető modelleket állítsanak elő nyereségesen, hiszen az elektromos autók előállítása még mindig 27 százalékkal kerül többe, mint a benzinüzeműeké.