Hernádinak mindazonáltal, a magyar politikai támogatás ellenére, le kellett volna mondania. Teljesen függetlenül attól, hogy lefizette Sanadert, vagy nem. Egyrészt, mert személye most is „persona non grata” Horvátországban. Pont egy olyan államban, amelytől félig függ a magyar energiabiztonság. Ilyen helyzetben miért is lenne fontos a horvátoknak Magyarország bármilyen problémája? Másrészt, hogyan lenne elvárható Hernáditól egy független szakmai álláspont, hogy támogassa az orosz olajról való leválást, cserében a Horvátország felől érkező kőolajért? Hernádi Zsolt az orosz-ukrán háború harmadik évében is az orosz olaj mellett érvel, mily meglepő. A zűrzavart jól mutatja, hogy mind az Adria-kőolajvezeték kapacitásáról, mind annak tranzitdíjáról merőben ellentétes információk jönnek-mennek. Tényleg akkora gond a XXI. században egy vezeték kapacitásának pontos megállapítása? Tényleg annyira nehéz lenne leülni a horvátokkal tárgyalni a tranzitdíjról? Inkább új vezetéket építünk Szerbián keresztül, vagyis Horvátország ősellenségénél. Nesze neked rezsicsökkentés és horvát-magyar barátság.
Most, hogy az ukrán háború miatt a Barátság-kőolajvezeték többször teljesen leállt a Mol ímmel-ámmal azért mozgásba lendült. Erről írt Pletser Tamás az Erste Olaj- és gázipari elemzője.
A Mol részletes terveket dolgozott ki arra, hogy a két belső finomítója miként látható el az Adriai-tenger felől. A cég el is indította a leválási projekteket, bár a második negyedévben elköltött 20 millió dollár a teljes 500 millió dolláros leválási program fényében nem tűnik jelentős elköteleződésnek.
