Az biztosnak tűnik, hogy az ukrán-orosz háború fényében az Oroszország felől érkező olajellátás kockázata megnőtt. Ezzel a helyzettel valamit kezdeni kell, mivel korántsem jelenthető ki, hogy akár politikai, akár technikai okok miatt a Barátság vezeték a jövőben mindig képes lesz ellátni a MOL csoportot az évi 10-11 millió tonna orosz kőolajjal.

A MOL részletes terveket dolgozott ki arra, hogy a két belső finomítója miként látható el az Adriai-tenger felől. A cég el is indította a leválási projekteket, bár a második negyedévben elköltött 20 millió dollár a teljes 500 millió dolláros leválási program fényében nem tűnik jelentős elköteleződésnek.

Mégis mire lenne szükség ahhoz, hogy ez a leválás megvalósuljon? Azt hiszem, hogy sokkal nagyobb mértékű elköteleződésre. Valószínű, hogy meg kellene állapodni Horvátországgal energia- és más kérdésekben. Emellett hosszútávú szerződésre lenne szükség a MOL és a Janaf között, aminek értelmében fokozatosan növelni kellene a tengeri szállítmányok számát és mennyiségét. Valószínű ugyanis, hogy a Janaf oldaláról is komoly beruházásokra van szükség a megfelelő mennyiség biztosításához, ami csak egy jelentős magyar elköteleződés mellett kifizetődő.

Nagyon nehéz persze felmérni, hogy a Barátság leállásának mekkora a tényleges kockázata. A MOL számára egy hirtelen és tartós leállás évekig tartó komoly, dollárszázmilliókban mérhető veszteséget okozna, és a magyar finomított termék ellátásbiztonság romolna. Ráadásul egy hirtelen bekövetkező helyzet kiszolgáltatná a céget. Addig azonban, amig a magyar politika nem támogatja teljes erővel ezt a leválási törekvést, addig a MOL sem lesz képes egyedül átvinni az akaratát az érintett feleken. Addig marad a remény, hogy minden politikai akadály – akár az EU, Oroszország vagy Ukrajna részéről – és minden technikai vagy háborús akadály leküzdhető és kapni fogunk orosz olajat a jövőben is. (Erstemarket)