Az idő a legdemokratikusabb erőforrásunk: mindenkinek napi 24 óra áll rendelkezésére. Mégis, hogy ebből mire mennyi jut, az már nagyon is különböző – és sokat elárul arról, hogyan élünk valójában.
Az Opten adatai szerint a társas vállalkozások több mint 3,1 millió főt foglalkoztatnak Magyarországon, vagyis a foglalkoztatottság továbbra is magas — a munka nem tűnt el, hanem átalakult.
Ezt a „láthatatlan napirendet” teszik láthatóvá az időmérleg-felvételek.
Május 1-je, a munka ünnepe jó alkalom arra, hogy ne csak azt kérdezzük meg, mennyit dolgozunk, hanem azt is: mit jelent ma egyáltalán a munka egy napunkban.
A KSH időmérleg-felvétele éppen ezt mutatja meg: mire megy el egy teljes napunk. Az alapegység az „embernap”, vagyis egy ember 24 órája, amit a résztvevők naplóban rögzítenek. Nem kötött idősávokban, hanem a saját ritmusuk szerint — így a végeredmény nem egy steril táblázat, hanem egy meglepően ismerős nap képe: egy kis munka, egy kis kapkodás, némi képernyőidő és sok apró, szinte észrevétlen teendő.
Fontos azonban: ezek az adatok átlagos napot mutatnak. Vagyis nem azt, hogy egy adott ember pontosan mennyit dolgozik egy napon, hanem azt, hogy a teljes népességre vetítve átlagosan mennyi idő jut egy-egy tevékenységre — azoknál is, akik éppen nem dolgoznak aznap, és azoknál is, akik sokkal többet.
Eltűnt egy „láthatatlan” munka
Ha megnézzük, mire ment el egy nap a nyolcvanas években, rögtön szembeötlik egy ma már szinte ismeretlen tevékenység: a saját háztartásra végzett mezőgazdasági munka. Akkor ez napi 50–60 percet is jelentett, ma viszont alig néhány percet (kb. 3 perc). Ez nem egyszerű csökkenés – egy egész életforma tűnt el mögüle.
