A munka így már nemcsak a munkahelyen történik. Belecsúszik a nap más részeibe: útközben, otthon, képernyőkön keresztül, gyakran más tevékenységekkel párhuzamosan.
A pihenés sem ugyanaz már
És amikor végre „szabadidő” következik, az sem feltétlenül jelent valódi kikapcsolódást.
A képernyők dominálnak: napi átlagban körülbelül két órát töltünk tévénézéssel, videózással, közösségi médiával vagy más online tartalmakkal. Közben az olvasás ideje a felére csökkent (33 percről 16 percre), a könyvolvasás pedig szinte eltűnt.
A pihenés így kevésbé elmélyült, inkább gyors, ingervezérelt váltások sorozata.
Mit nyerünk – és miről maradunk le?
Nyerünk rugalmasságot és kényelmet – közben a napunk egyre töredezettebbé válik. Kevesebb az alvás, kevesebb az elmélyült figyelem. És talán május 1-jén egy napra sikerül kilépni belőle.
