A munka egy része kikerült az otthonból, és fizetett, piaci tevékenységgé vált. Amit korábban magunk végeztünk – megtermeltünk, megjavítottunk, előállítottunk —, azt ma egyre inkább mások végzik el helyettünk.

A munka ma már közös tér — de nem egyforma

Ha egymás mellé tesszük egy mai férfi és egy mai nő napját, első ránézésre úgy tűnhet, közelebb kerültek egymáshoz, mint valaha.

A fizetett munkában ez valóban így van. A férfiaknál a főfoglalkozás ideje lényegében visszatért a korábbi szintre (228 → 234 perc), a nőknél viszont látványosan nőtt (143 → 170 perc). Vagyis egyre több nő napjában kap hangsúlyos helyet a fizetett munka.

De ha a nap második felét is megnézzük, a kép már árnyaltabb.

Amikor véget ér a munkaidő, a nap nem ugyanúgy folytatódik: a háztartási feladatok továbbra is inkább a nőknél jelennek meg. Ők átlagosan napi 174 percet fordítanak erre, míg a férfiak 99 percet.

A két nap közelebb került egymáshoz — de még nem lett azonos. A munka ma már valóban közös tér. Csak éppen nem ugyanazzal a folytatással.

A munka szétszóródott — és vele együtt a napunk is

Egy átlagos nap ma ritkán áll össze egybefüggő blokkokból. Inkább darabokból áll: egy kis munka, egy kis utazás, egy kis ügyintézés — és közben folyamatos váltás a szerepek között.

Kevesebbet alszunk (napi nagyjából fél órával), miközben többet vagyunk úton: a közlekedés ideje 62 percről 87 percre nőtt. Ez önmagában is átrendezi a nap ritmusát.