Ez különösen akkor válik kritikussá, amikor eleve csökken a talajvízszint, és a rendszer nem képes pótolni a hiányt. A technológiai megoldások így önmagukban nem elegendőek.

Cirok és füge: az alkalmazkodás iránya

A megoldás szerkezeti szintű változásokat igényel. Érdemes lenne visszafogni a vízigényes növények, például a kukorica termelését, és szárazságtűrő kultúrákkal – például a cirokkal próbálkozni nagyobb területeken. Emellett új kertészeti kultúrák, például a füge termesztése is egyre relevánsabbá válhat.

Ugyanilyen fontos a tájhasználat átalakítása: bizonyos területeket vissza kell adni a víznek, ha a szántóföldi művelés már tartósan veszteséges. A fogyasztási oldalon pedig a helyi, szezonális termékek előnyben részesítése csökkentheti a rendszer sérülékenységét.

Ha a jelenlegi folyamatok folytatódnak, annak kézzelfogható következményei lesznek. Az importfüggőség növekedése kiszolgáltatottabbá teszi az országot a globális ármozgásoknak, miközben a hazai termelés visszaszorulása tovább növeli az árakat. Ebben a helyzetben a ma még alapvetőnek számító élelmiszerek – mint a burgonya – egyre drágábbá válhatnak.

A Mercosur nem a fő veszély

A közbeszédben gyakran jelenik meg fenyegetésként az EU–Mercosur megállapodás, különösen a dél-amerikai marhahús importja miatt. A számok azonban mást mutatnak: a kedvezményes import például évi 99 ezer tonnában van maximalizálva, ami az európai termelés mintegy 1,5 százaléka.