A választ a merev termelési szerkezetben, a hibás vízgazdálkodásban és a klímaváltozáshoz való érdemi alkalmazkodás hiányában kell keresnünk. Sipos Vera, a Green Policy Center klímapolitikai tanácsadójának írásából kiderül az is, hogy milyen hatással lehet a EU-Mercosur egyezmény a magyar mezőgazdaságra.
Magyarország Európa egyik „legfelszántottabb” országa, mégis egyre több alapélelmiszerből szorul importra. A burgonya esete különösen beszédes: miközben hagyományosan alapélelmiszer, a hazai termelés nem képes fedezni a szükségleteinket. Ezzel párhuzamosan a 2026-os év elején – a januári jelentős havazás ellenére – már március végére aszályos állapot alakult ki nemcsak Magyarországon, hanem az egész régióban. A két jelenség nem véletlenül esik egybe.
Nem a víz tűnt el, hanem a szemlélet hibás
Magyarország továbbra sem vízszegény ország, de a vízgazdálkodása nem alkalmazkodott a megváltozott klímaviszonyokhoz. A jelenlegi rendszer még mindig a víz gyors elvezetésére épül, miközben a megtartása lenne kulcsfontosságú. Ennek következménye, hogy a Tisza vízgyűjtőjén mintegy három és fél balatonnyi, a Duna vízgyűjtőjén pedig egy balatonnyi víz hiányzik a talajból.
A hatások kézzelfoghatóak: porzó utak már kora tavasszal, és fák, amelyek gyökerei már nem érik el a mélyre süllyedt talajvizet. Miközben ha árhullámok érkeznek, azokat továbbra is gyorsan kivezetjük az országból, ahelyett, hogy a tájban tartanánk.
