A magyar gazdaságban 2022-23 fordulóján recesszió várható. A magyar GDP bővülési üteme 2022 első negyedévében az egy évvel korábbihoz viszonyított 8,2 százalékkal minden bizonnyal elérte idei csúcspontját. Ez a harmadik leggyorsabb (Lengyelország és Szlovénia után) a régióban. A növekedést a belső felhasználás húzta, a lakosság fogyasztása és az állóeszköz-felhalmozás is kétszámjegyű dinamikával emelkedett. Így az első negyedévi növekedéshez a végső fogyasztás 7,7, a bruttó felhalmozás 3,0 százalékponttal járult hozzá, míg a külkereskedelmi forgalom egyenlege összességében 2,6 százalékponttal visszafogta a gazdasági teljesítményt. Termelési oldalról a mezőgazdaság kivételével minden ágazat növelte GDP-termelését. A márciusi és áprilisi adatok egy része azonban már a termelés lassulására utal, s a gazdasági várakozások romlása az év hátralevő részében is ezt valószínűsíti. A második negyedévben lassulás lehetett, a harmadik és negyedik negyedévben pedig csak igen szerény növekedési ütem várható; az előző negyedévekhez viszonyítva pedig az év végére visszaesés valószínű.

Az elmúlt négy negyedév gyors növekedésében nyilvánvalóan szerepe volt a Covid-járvány okozta válság miatti alacsony bázisnak, a helyreállításnak. (Például a tavalyi első negyedévben még 1,4 százalékkal csökkent a magyar GDP.) De szerepe volt annak az erőltetetten élénkítő választási gazdaságpolitikának, mely a februári pénzszórással (például 13. havi nyugdíj, családosok szja-visszatérítése) kifejezetten az áprilisi választások előtt kívánta csúcsra járatni főleg a fogyasztást, de a beruházásokat is. Mindez az egyensúly előre látható vészes romlásához, így gyorsuló inflációhoz, gyengülő forinthoz, a belső és külső hiány megugrásához vezetett. Ennek következtében a kormányzat egyensúlyjavító lépéseket, a költségvetés adóbevételeit emelő és kiadásait csökkentő megszorító intézkedéseket jelentett be, amelyek szükségességét az orosz-ukrán háborúval, az EU szankcióival magyarázta. Bár a háború nyilvánvaló módon rontotta a magyar gazdaság működési feltételeit, az energiaárak újabb emelkedése, a cserearányok romlása, az energiaellátás és általában az ellátási láncok bizonytalanabbá válása, illetve a régió kockázatosabbá válása csak fokozta az egyensúlyromlás már évek óta tapasztalható folyamatát. Hamis és egyoldalú az EU szerepének válsággeneráló beállítása, mivel egyrészt az EU szankciói csak választ jelentenek az orosz agresszióra, másrészt az EU helyreállítási alapja forrást kínálna a válságkezelésre, ha a magyar kormányzat hajlandó lenne a jogállamisági-piacgazdasági normák vállalására.

Végeredményben a magyar kiigazítási csomag minden bizonnyal csökkenteni fogja a kialakulni látszó hatalmas deficitet. A magas infláció miatt lehetségesnek látszik a kormányzat által eredetileg megcélzott 5,9 százalékos GDP-arányos deficit elérése is. A 4,9 százalékra csökkentett deficitcél elérésének azonban az EU-transzferekről történő megállapodás az előfeltétele.

A magyar foglalkoztatási helyzet az elmúlt időszakban sokat javult, az EU-ban közepesnek tekinthető. Magyarország az áprilisi (szezonálisan kiigazított) 3,4 százalékos munkanélküliségi mutatójával 27 ország közül látszólag az 6. helyen áll. Ha azonban a közfoglalkoztatottakat is számításba vesszük – akik más tagállamokban a szociális foglalkoztatás kategóriájába tartoznak – a munkanélküliségi ráta 5,1 százalék körüli lenne, ami a 12. helynek, azaz a középmezőnynek megfelelő, de így se rossz helyet jelentene Magyarország számára. A foglalkoztatottak száma az első négy hónapban 2 százalékkal emelkedett, ami elsősorban az elsődleges munkaerőpiac bővülésének következménye. A közmunkások száma tovább csökkent (már a 80 ezret sem érte el), miközben kissé emelkedett a külföldi munkavállalás is. A gazdasági megszorításokra és a minimális munkaerőtartalékra tekintettel a GKI 2022 egészében a foglalkoztatás legfeljebb 0,5 százalékos emelkedését, illetve a munkanélküliségi ráta éves átlagban a tavalyi 4,1 százalékról minimális, 3,9-4 százalékra csökkenését valószínűsíti.

A magyar infláció májusban a kilencedik legmagasabb volt az EU-ban. A magyar inflációs helyzet azonban valójában sokkal rosszabb, mivel a lakossági energiaárak Magyarországon a „rezsicsökkentés” következtében alig emelkednek, miközben az EU-ban ez magyarázza az áremelkedés mintegy 40 százalékát. Ennek következtében Magyarországon a maginfláció magasabb (májusban 12,2 százalék) az inflációnál, miközben az EU-ban kevesebb, mint a fele. Ez az áremelkedési ütem további emelkedését vetíti előre. Magyarországon külön problémát jelent, hogy az importált magas infláció hatását felerősíti a forint szinte folyamatos gyengülése.

Mivel az elmúlt évben Magyarország megítélése az EU-val való viszony romlása, s ezzel az EU-transzferekhez való bizonytalan hozzáférése, továbbá az orosz-ukrán háború közelsége, a választási költekezés, majd a kedvezőtlen összetételű kiigazítás, a nem kellően szigorodó monetáris politika miatt némi hullámzás mellett, érezhetően romlott, a forint folyamatosan gyengült. Az euró árfolyama 2022-ben az orosz-ukrán háború kitörése után átmenetileg megközelítette a 400 forintot, majd június közepén meg is haladta azt. 2022 májusában 2022 januárjához képest a forint nemcsak az euróhoz, de a régiós devizákhoz viszonyítva is 9-10 százalékkal értékelődött le. (Csak a válságos helyzetben levő török lírához képest erősödött.) Ez egyúttal azt jelenti, hogy a leértékelődés alapvetően nem az orosz-ukrán háború, hanem a magyar gazdaságpolitika következménye volt. A GKI éves átlagban 2022-ben átlagosan 385 forintos euróra számít (az elő öthavi 373 forint után a második félévben 395 forint körülire). Érdemi erősödést az EU-val történő kiegyezés hozhat, ennek híján, illetve a megegyezés elhúzódása esetén viszont az ennél is gyengébb forintnak nő meg az esélye. Az irányadó kamat (az egyhetes jegybanki betét kamata) az év végére 8,5 százalék körüli lehet.

Az infláció elleni küzdelem szempontjából politikai és szakmai kihívás a kormány számára az eddigi radikális minimálbér-emelésekkel való szakítás (az ár-bér spirál féken tartása érdekében), továbbá, hogy az extraprofit-adónak nevezett ágazati sarcok, ha leplezett és elhúzódó módon, de inflációs hatásúak. Kérdés az ismét meghosszabbított adminisztratív korlátozások (ársapkák) feloldásának időpontja és mikéntje is. Összességében az infláció éves átlagban 10 százalék körüli, vagy ennél inkább kissé magasabb lesz. S bár az év utolsó hónapjaiban a bázishatás miatt már kissé csökkenhet, de várhatóan 2023-ban is magas, éves átlagban 8 százalék körüli marad.

A költségvetési kiigazítás az állami és a támogatott vállalati beruházásokat is markánsan visszafogja, s ez utóbbiakat a növekvő kamatok és a háború miatti általános bizonytalanság is korlátozza. Így az első negyedévinél sokkal lassabb, csak 2 százalék körüli beruházásnövekedés várható. A lakossági fogyasztást az első negyedévhez képes az egyedi jövedelemnövelő lépések kifutása és az egyelőre még gyorsuló infláció lassítja le éves átlagban 5,5 százalékra. A lassuló belföldi felhasználás fékezi a külkereskedelem és a folyó fizetési mérleg hiányát. Ugyanakkor az EU-val történő megállapodás csúszása – esetleg teljes elmaradása – az EU-transzferek hitelfelvétellel történő helyettesítése következtében növeli az államháztartás pénzforgalmi deficitjét, a folyó fizetési és tőkemérleg hiányát, Magyarország külső adósságállományát. E tendencia önmagában és az ország romló nemzetközi pénzügyi megítélésén keresztül is növeli a magyar gazdaság pénzügyi terheit, beszűkítve a későbbi növekedés lehetőségeit. A hitelminősítők egy része már jelezte a magyar kiigazítással kapcsolatos fenntartásait, az EU-val történő megállapodás fontosságát, kilátásba helyezve Magyarország besorolásának hitelminősítési szempontból való újragondolását.