Amíg a telített, a minőség felé egyre jobban eltolódó építőanyag-piacon a lakásépítők, -felújítók – anyagi lehetőségeiktől függően – kedvükre válogathatnak az igényeiknek megfelelő olcsóbb és nívósabb termékek között, addig az építőipari szolgáltatások területén korántsem ilyen biztató a helyzet. Az otthonát bővíteni, felújítani szándékozó legtöbbször már akkor tanácstalanná válik, amikor megbízható mestert keres. Ha ugyanis nem sikerül az ismerettségi köre által, már bizonyítottan jó minőségű munkát végző, megbízható szakembert találni, jóformán csak a telefonkönyvre és a szaknévsorra hagyatkozhat. Az ipartestületek, szakmai szervezetek ugyanis elvileg nem ajánlhatnak senkit. Egyrészt mert nem mindenki tagja a testületnek, másrészt, mert nem rangsorolhatnak, ahogy a silány munka esetén sem szankcionálhatnak.

A kamaráknál ugyan működnek a szakmai etikai bizottságok, azonban ezek hatásköre mindössze békéltető jellegű, működésük feltétele pedig az, hogy a vitatott munkát végző mester tagja legyen a kamarának, illetve valamelyik ipartestületnek. Ez utóbbi esetben a megrendelői reklamáció nyomán egy szakmai igazságügyi grémium kivizsgálja a panaszt (silány munka, tisztességtelen rezsiórabér-számítás stb.), majd a tények ismeretében úgynevezett polgári egyeztető fórumon próbálja megegyezésre bírni a feleket. Ha mindez nem jár sikerrel, marad a polgári peres eljárás hosszú ideig tartó procedúrája.

Décsi Endréné, a PMKIK kézműves tagozatának elnöke lapunk érdeklődésére elmondta: az etikai bizottságok munkáját nehezíti, hogy gyakran – főleg a kisebb munkák esetében - nem kötnek írásos megállapodást a mesterrel, és nincs számla az elvégzett munkáról, vagy átvételi elismervény a munkadíj átadásáról. Az ipartestület egyébként, ha valaki tőlük kér segítséget, a fenti általános szabály ellenére a saját tagjai közül valakit biztosan ajánl.