2018-ban – az előzetes adatok alapján – a kkv-körön belül a mikrovállalkozások részaránya némi növekedést mutatott, a kisvállalkozások részesedése kismértékben csökkent, míg a középvállalkozások részaránya nem változott: a mikrovállalkozások aránya 94,7, a kisvállalkozásoké 4,6, a középvállalkozásoké 0,7% volt - írja a kkv-k helyzetképét vizsgáló jelentésében a KSH.
Nőnek a kkv-k
Az évben 749 ezer (nem pénzügyi főtevékenységű) kis- és középvállalkozás működött, az egy évvel korábbinál 4,1, a 2016. évinél 8,4 százalékkal több, amiben a gazdasági növekedés is szerepet játszhatott. 2018-ban – az egy évvel korábbi kismértékű csökkenést követően – a középvállalkozások száma bővült a legjelentősebben az előző évhez képest. A mikrovállalkozások és kisvállalkozások száma 2018-ban hasonló ütemben nőtt, mint egy évvel korábban. Az a KSH adataiból is látszik, hogy a szektoron belül továbbra is a mezőgazdaság, az ipar, és az építőipar dominál.
Sok foglalkoztatott, jelentős hozzáadott érték
A jelentés kiemeli, hogy a kis- és középvállalkozások gazdasági szerepe jelentős a magyar gazdaságban, különösen munkaerőpiaci szerepvállalásuk figyelemre méltó. Miközben ezen cégek a szférában foglalkoztatottak közel kétharmadának biztosítottak munkalehetőséget, a hozzáadott érték 46, a nettó árbevétel 42, a nemzetgazdasági beruházások 30 százalékával járultak hozzá a működő vállalkozások összteljesítményéhez 2018-ban.
Nem elég bátrak a beruházásokat tekintve
A vállalkozások által megvalósított nemzetgazdasági beruházásokon belül 2018-ban a kkv-szektor – az árbevételhez vagy a hozzáadott értékhez viszonyított – relatív alacsony, a korábbi évekkel lényegében megegyező részesedéssel rendelkezett. Ennek a jelenségnek az alapvető okai 2018-ban sem változtak, ugyanis a kkv-k alacsony beruházási hajlandósággal jellemezhetők, azaz a bruttó hozzáadott értéknek a nagyvállalatokhoz képest kisebb arányát forgatják vissza a tevékenységükbe.
Míg a kkv-körbe nem tartozó vállalkozások átlagosan a bruttó hozzáadott érték 32%-át fordították 2018-ban beruházásra, addig a kkv-k ennek csak a felét, 16%-át. Mindez a kkv-szektor esetében az amortizáció feletti nettó beruházások csekély volumenét mutatja. A kkv-szektoron belül a legalacsonyabb beruházási hajlandósággal a mikrovállalkozások rendelkeznek (8%), a relatív legmagasabb átlagos beruházási hajlandóság pedig a középvállalkozások esetében figyelhető meg (28%).
Emellett kkv-szektorra más tevékenységi struktúra jellemző: kisebb a nagy tőkeigényű árutermelő ágak súlya és magasabb a – bizonyos területeken alacsonyabb beruházásigényű – szolgáltatásoké.
A jelentős szerkezetbeli különbségnek, vagyis az iparba tartozó szervezetek alacsony kkv-szektorbeli arányának több oka van: számos területen nagy a tőke- és humánerőforrás-igény, amelyekkel kevésbé vannak ellátva a kkv-k.
Elsősorban az ipar ágazataiban nélkülözhetetlenek a jelentős pénzügyi forrásokat hosszabb távra lekötő nagyberuházások a folyamatosan zajló technikai újításokkal való „lépéstartás” érdekében. Emellett a kkv-k a tőkepiaccal (pl. addicionális tőkebevonás kötvénykibocsátással) való kapcsolatukat tekintve is hátrányosabb helyzetben vannak a nagyvállalatokhoz képest.
