Herz-villa
A kincstári szervezet a kezelésében lévő műemlék épületek közül a korábbi évekhez hasonlóan idén is néhányat eladásra, többségét pedig vagyonkezelésre kínálja fel. Első lépcsőben – június hónapban – „eladósorba” került például a Budapest XII. kerületében, a Diana utcában álló Herz-villa. A Svábhegy északkeleti lejtőjén lévő, klasszicista stílusú, mintegy 180 négyzetméteres lakóépületet a XIX. század közepén egy nagykereskedő építtette, a kutatások szerint Hild József tervei alapján. A közel 3000 négyzetméteres, ősfás parkkal körülvett műemlék ingatlan az 1870-es évektől a II. világháborúig a szalámigyáros Herz család tulajdonában volt, majd az államosítás után lakóházként funkcionált. Bár az ingatlan műszaki állapota elég rossz és az épületgépészeti rendszer teljes cseréjével is számolni kell a vásárlónak, Salamin Kálmán, a KVI osztályvezetője szerint az érte kért – értékbecslő által megállapított – 65 millió forintos ár rendkívül kedvezőnek mondható, figyelembe véve a kerületi telekárakat. A felújítással egy reprezentatív épület születhet újjá, amely a nívós környezet és különleges panoráma miatt nemcsak lakóépületként, de cégközpontnak vagy követségi célra egyaránt hasznosítható.

Latinovits-Bottlik-kúria
A meghirdetett „műemlékcsomag” másik patinás darabja a részben barokk, részben klasszicista stílusban a XIX. század elején épül vácdukai Latinovits-Bottlik kúria. A földszintes, mintegy 8000 négyzetméter alapterületű, „U” alakú, műemlék jellegű épület 1948-as államosításáig a Latinovits, a Bottlik és a Serényi családok birtokában volt, majd 1957-től évtizedekig a Brunszvik Teréz nevelőotthonnak adott helyet. A hegyekkel övezett, nagy kiterjedésű ősfás parkban elhelyezkedő, kő- és téglaépítésű, komfortos ingatlan – bár szerkezete viszonylag jó állapotban van – állaga a nevelőotthon kiköltöztetése óta fokozatosan romlik, ezért a KVI mielőbb szeretne új tulajdonost találni a kúriára. Az ingatlan eladási ára 60 millió forint, felújítási költségét pedig mintegy 50 millió forintra becsülik a szakemberek.

Magyary-Kossa-kúria
Ugyancsak az idei első ütemben meghirdetett épületek közé tartozik az 1830 táján épült gyönki klasszicista Magyary-Kossa-kúria. A kastélyszerű ingatlan – a szakemberek szerint ugyan nem tartozik a hazai kastélyépítészet legkiemelkedőbb emlékei közé – jól reprezentálja ennek az épülettípusnak az érett klasszicista stílusú periódusát. Az egyszintes, alápincézett, több mint 800 négyzetméter hasznos alapterületű épületet, melyhez ma már csak alig több mint egyhektárnyi park tartozik, a nevét viselő család tönkremenetele után az 1900-as évek elején egy jogász vásárolta meg, mígnem 1947-ben az állam tulajdonába került. Az ingatlant kezelő helyi termelőszövetkezet, amely évtizedekig használta az épületet, elmulasztotta a karbantartást és állagmegóvást, így a nyolcvanas évekre állaga alaposan leromlott. Az ekkor beindított rekonstrukció során a források szűkössége miatt csak az állagromlást megállító legfontosabb munkákat végezték el, így jelenlegi ára is mindössze 15 millió forint, helyreállítási költségét viszont több tízmillió forintra becsülik a szakemberek.

Sándor-Metternich-kastély
A rövidesen tartós vagyonkezelésbe bocsátandó ingatlanok közül a KVI immár harmadszorra szeretné maximum 99 évre szóló bérletbe adni a Komárom-Esztergom megyei Bajna településen lévő Sándor-Metternich kastélyt. Első ízben három évvel ezelőtt keresett tőkeerős befektetőt a 12 hektáros parkban álló, 3600 négyzetméteres fő- és 2200 négyzetmétert kitevő melléképületek felújításához, és idegenforgalmi, turisztikai célú hasznosításához, majd ezt követte az újabb tavalyi pályáztatás, szintén sikertelenül. Pedig az ingatlanegyüttes a legjelentősebb hazai főúri kastélyépületeink egyike: 1741-ben, barokk stílusban épült, jelenlegi klasszicista formáját pedig – az ördöglovasként emlegetett tulajdonos Sándor Móric gróf, Metternich kancellár lányával kötött házassága alkalmával adott megbízása révén – Hild József tervei alapján 1834-es átépítésével nyerte. A főépületet ekkor a kor legmodernebb fűtési rendszerével, légfűtéssel látták el. A lakóhelyiségek az átalakítás során gazdag díszítést kaptak, az emeleten lévő két díszterem különlegessége pedig, hogy azokat a milánói Scala akkori díszlettervező festő-dekoratőrével alakítatták és festették ki. Bár a kastélyegyüttest az utód Metternich-Sándor tulajdonosok a 19. században, illetve 20. század elején többször felújították, és viszonylag épen vészelte át a második világháborút – német majd orosz hadikórházként működött a harcok alatt --, miután a helyiek széthordták a berendezéseit, néhány évtizedik gazdasági célként szolgálva végül sorsára hagyták.

Hosszú szünet után a kastélyépület felmérésének és műemléki helyreállításának, valamint hasznosításának gondolata a nyolcvanas években vetődött fel, de néhány év után a munkálatok megtorpantak, és csak 1995-ben indultak el újból a régészeti kutatások. A feltárások során a barokk főépület alól ekkor kerültek elő a Mátyás-kori bajnai Bot család századvégi palotájának a maradványai is. Ekkor a Műemlékek Állami Gondnoksága az Országos Műemlékvédelmi Főfelügyelőséggel karöltve program keretében megkezdte a kastély, a volt uradalmi istálló és a többi melléképület állagmegóvását is, ami az elmúlt években a KVI égisze alatt tovább folytatódott. A közel 200 millió forintot igénybe vevő munkálatok során megerősítették a kastélyépület födém- és tetőszerkezetét, restaurálták az értékes faliképeket, valamint a telekhatárig kiépítették a gáz- és csatornavezetékeket. Az állami források szűkössége azonban gátat szab a teljes felújítás – becslések szerint 1,5-2 milliárd forintot felemésztő – megkezdésének, így külső befektetői tőkével szeretné a Kincstár a helyreállítást felgyorsítani. A szakemberek szerint az említett idegenforgalmi célok (hotel, szálloda, vadászkastély) mellett alkalmas lehet még a műemléki objektum oktatási-konferenciaközpontnak is, de a szervezet nem zárkózik el a tartós vagyonkezelési pályázatra jelentkező, jelentős tőkét hozó befektetők egyéb javaslatai elől sem.

Nágocsi Zichy-kastély
A másik, rövidesen vagyonkezelői hasznosításra kiírt műemléképület a nágocsi barokk stílusú Zichy-kastély, amelynek építését a szakirodalom az 1710-es évek elejére teszi. Az épületet az évszázadok során többször átépítették, melynek, és az állagmegóvási munkák elmaradása folytán az eredeti épületegyüttes sérült állapotban maradt fenn. A kastélyhoz tartozó melléképületek nagy részét is lebontották, miközben felhúztak néhány új épületet. Az alápincézett, egyszintes, 1700 négyzetméter hasznos alapterületű főépület klasszicizáló jellegű kiépítésére a szakemberek szerint 1820 táján, Zichy Nep. János tulajdonlása idején került sor, majd az 1860-as években kapta meg az épület homlokzata – az akkor divatba jött romantikus építészeti irányzat hatására – romantikus jegyeit. Ennek során például az oldalszárny nyitott árkádjait befalazták, az északi homlokzat elé pedig a stílusnak megfelelően teraszt építettek. A 18-19. századforduló tájékán az épület előcsarnokát, folyosóit, valamint a télikertet az akkori divatnak megfelelő új terrazzo (márványdarabokból készült mozaikszerű) kőpadlóval látták el, és ekkor készültek a dísz- és emeleti termek gipszdíszítései, valamint a lépcsőház mennyezetfestményei is, az 1910-es évek végén pedig a déli szárnyra egy újabb szintet emeltek. Ebből az időből származnak a kastély itáliai hatást tükröző zsalus ablakai is. A századfordulón napvilágot látott monográfiák gazdag berendezésről tanúskodnak: a kastély több mint 2000 kötetes könyvtáranyaga, a Zichy, Erdődy és Rubido családok egykorú arcképfestményei, valamint a régi faragott, berakott bútorok, ezüstveretű török nyereg- és lószerszámgyűjtemény a második világháború után elpusztult. Az ötvenes évektől az épületegyüttes gépállomásként működött, majd a hatvanas években gyermekotthonná alakították át. Bár a műemlékingatlan-együttes viszonylag jó állapotban van, teljes felújítása a becslések alapján így is mintegy 500-600 millió forintba kerülhet.