Hogy ki követ kit, szinte teljesen mindegy. Hogy miért, az nagyon nem mindegy. Ha a döntés hozadéka "csak" annyi, hogy az elkövetkezendőkben nem szalad el 60 milliárddal a büdzsé, akkor túl sok bajunk már nem is lehet a személycserével.

De van.

Az, hogy a 60 milliárdos úszás gazdáját - tekintettel végzettségére - némely ellenzéki politikusok védelmükbe vették és - szavaik szerint - közgazdászi, bankári oklevele, ismerete miatt eleve alkalmatlannak minősítették a feladatra.

A tét most 60 milliárd, s ki tudja mennyivel lesz több ez az összeg, ha a diploma ürügyén változatlan marad a struktúra és folytatódik a spontán finanszírozás folyamata. A múlt héten szerencsére nem ijedt meg sem saját árnyékától, sem a fennhangon görcsölő ellenzéktől az egészségügyi tárca vezetője és új főigazgatót, pénzügyi szakembert, bankát nevezett az Országos Egészségbiztosítási Pénztár élére.

Bankárt, aki mert bankár, infarktust kap, ha a 298 milliárdos gyógyszerkassza előirányzatról már félévkor megtudja, hogy legkevesebb 350 milliárd lesz az év végére. Bankárként bizonyára azt tudja persze, hogy ha rosszul hitelez például egy energetikai nagyvállalatnak, akkor a betétesek pénzét dobja ki az ablakon. Ehhez az egyszerű praktikához kell értenie, a vállalt dolgok kockázatához, de nem az atomerőmű-építéshez és -üzemeltetéshez fizikusként, villamos mérnökként. Új helyén, melyet ráadásul nem patikának és nem szakorvosi rendelőnek, hanem pénztárnak hívnak, ugyancsak két dolgot nem tehet. Először is azt, hogy nem finanszíroz, mert akkor minek az egész. Másodszor pedig azt nem teheti, hogy túlkölt, akarva-akaratlan pazarol, kiszolgál erős, de drága gyógyszergyárat a kevésbé erős, de célszerű vetélytárs helyett; kiszolgál X professzort, tekintettel annak tekintélyére és nem a racionális pénzügyi, szakmai érvekre hallgat, amikor valamely patikaszer közpénzből való finanszírozását engedélyezi, vagy megtagadja.

Érvelni lehet sokféleképpen, csak úgy nem, hogy közben engedékenységünkkel, konformizmusunkkal, tekintélyelvű magatartásunkkal 60 milliárd forinttal megkurtítjuk a közt. Most és minden más alkalommal is, mert az alapokhoz, az irracionálisan költekező, pazarló struktúrához nem mer, nem képes a jelenlegi szervezet hozzányúlni, de hozzá mer nyúlni a jövedelemtulajdonosok adójához, az ország további eladósításához.

Bár a személycserét kifogásoló ellenzéki politikusnak erre a kórságra van orvossága, az adó- és járulékcsökkentés. Az ilyen pirulát azonban a társadalombiztosítási pénztárnak akkor kellene beadni, amikor már az "euthanasia osztályon" kezelik.