A magyar nemzetgazdaság és a hazai építőipar munkaerő termelékenységének, valamint az építőipar munkaerő-költségszintjének (ULC) alakulása, 2010-2024 (2010=100 százalék)

Forrás: Eurostat és KSH, GKI számítások alapján

2010 és 2024 között a magyar gazdaság termelékenysége a Covid miatti visszaesést nem számítva trendjében emelkedő volt, s az időszak végére 15 százalékkal haladta meg a 2010-es szintet. Az építőipar ellenben rendkívül ingadozó teljesítményt mutatott. Két olyan év is volt, amikor 20 százalékkal nőtt a termelékenység 2010-hez képest, de végül az induló szinten zárt a mutató (vagyis a termelékenység nem javult). Az építőipar termelékenysége akkor tudott kiemelkedően jól teljesíteni, amikor a szektor reálbér költségei csökkentek vagy stagnáltak (mint például 2013-2015, illetve 2018-2019 között). 2020 óta már ez az összefüggés sem érvényesül: a szektor termelékenysége úgy esik, hogy a bérköltségek is folyamatosan csúsznak lefele.

Kérdés, hogy a 2024 októberében beindított Új Gazdasági Akcióterv, melynek egyik fő célja a lakhatás javítása, képes lesz-e érdemben változást hozni a szektor teljesítményében. A program új lendületet adhat az építőiparnak, különösen a lakásépítés területén, amely hosszabb távon javíthatja a kapacitáskihasználtságot és ösztönözheti a technológiai fejlesztéseket is. Bár regionálisan a magyar építőipar termelékenysége jelenleg átlag feletti, nem biztos, hogy ez tartósan így is marad – különösen akkor, ha nem sikerül megfelelően kezelni a munkaerőhiányt és a ciklikusan változó bérköltségeket. Ugyanakkor, ha az Akcióterv intézkedései stabilabb működési környezetet, kiszámíthatóbb forrásbeáramlást és célzott képzési programokat is magukkal hoznak, akkor reális esély van arra, hogy a termelékenység tartósan növekvő pályára álljon. (GKI)