A területi különbségeket ez esetben nem pusztán az anyagi lehetőségek, illetve a helyi lakásállomány megújulásának általános üteme magyarázza, hanem jelentős szerep jut abban a természeti adottságoknak is.
Három olyan országrészünk van, ahol már a 2010 előtt épült lakásoknál is kiemelkedő a klímahasználat. Budapesten (35 százalék) a városi hőszigetek nyomasztó hatása, és a jobb anyagi lehetőségek is megalapozták ezt, Csongrád-Csanád (32 százalék) a kiemelkedően legnaposabb területünk, míg Pest vármegyébe (30 százalék) már a kilencvenes években is kezdtek kiköltözni a jómódú és magasabb komfortot igénylő fővárosi lakosok.
A 2010 után épült lakások további – jellemzően alföldi – területeket is magasra pozicionáltak a hazai klímatérképen. 60-67 százalékos volt az ilyen berendezésekkel való ellátottság a fővároson és Csongrádon túl Bács-Kiskunban, Baranyában, Hajdú-Biharban, Jász-Nagykun-Szolnokban, valamint Szabolcs-Szatmár-Beregben. Ez nagyjából meg is felel a természeti adottságoknak: az ország déli-keleti-középső része kapja az év során a legtöbb napfényt, ráadásul nyáron a sík, alföldi területek felett ritkábban is alakul ki a besugárzást szűrő felhőzet. Ennek megfelelően a klímák használatának aránya a 2010 előtt épült házaknál is az ország nyugati peremén, az Alpokalján és az északi hegyes területeken a legalacsonyabb: Nógrádban 9 százalék, Vasban 13 százalék, Borsod-Abaúj-Zemplénben 14 százalék. A 2010 után átadott új otthonoknál változatlanul a természeti adottságok dominálnak, és ugyanez a három vármegye áll a lista végén: Nógrád 29 százalék, Vas 42 százalék, Borsod-Abaúj-Zemplén 44 százalék.
