Erre erősített rá a COVID-járvány, ami hosszú időszakokra a lakásaikban marasztalta az embereket. Ez egyrészt a hőség elviselését is nehezebbé tette, de ezen túl is ösztönzést adott olyan kisebb fejlesztésekre, amelyektől egy-egy otthon kényelmesebb, válságállóbb lehet.
Erre ekkor már nem csak azért kínálkozott a klimatizálás, mert az segíthet a hőhullámok átvészelésében. Ezek a berendezések a megelőző 2-3 évtizedben rengeteget fejlődtek: míg a fogyasztásuk csökkent, a képességeik bővültek, a hűtő-fűtő verzióikkal pedig már télen is növelhették egy lakás komfortját. Ezért nem csak az otthonukat maguk lakók, hanem az azt bérbeadók számára is észszerű befektetésnek tűnhetett egy ilyen fejlesztés.
A relatív olcsóságon túl a klimatizáció hajtóereje lehetett az is, hogy egy-egy ilyen fejlesztésre akár az Otthonfelújítási támogatás is igénybe vehető volt. Az új lakásoknál pedig eredetileg 2021-től tervezték megkövetelni a minimum BB-szintű energiahatékonyságot, aminek a jó szigetelésen túl az is feltétele volt, hogy az épület megújuló energiaforrásokat is használjon fel, és ezt a hőszivattyúként működő hűtő-fűtő klímák képesek voltak teljesíteni.
Bár e követelmény életbeléptetését többször elhalasztották, jelenleg 2024 júniusáig tart a türelmi idő, a lakások klímaberendezéssel való felszereltségében tapasztalható ugrást eddig az újépítésű ingatlanok vezették. Míg ugyanis a 2010 előtt épült lakások mindössze 25 százalékában működött klímaberendezés a legutóbbi népszámlálás idején, a 2010 után átadottaknál ez az arány már 56 százalék. Bár az egyes vármegyékben e berendezések elterjedtsége, s annak dinamikája is helyenként jelentősen eltérő, mára az ország nagy részén a modern lakások szinte kötelező komfortelemei közé tartozik a klimatizálhatóság.
