A harmadik csoportot talán szabadalmaztatnia kellene a kormánynak, annyi sok újdonságot tartalmaz. Az alapgondolat az volt, hogy a lakosság ne banki betétekben, hanem állampapírban tartsa megtakarításait. Ezzel gyakorlatilag kirántják a pénzintézetek alól egyik legnagyobb piacukat. Persze ideológia volt hozzá, hogy más országokban is több állampapírja van az embereknek, mint Magyarországon. Ez ugyan igaz, de ott egész más a viszonya az államnak és az embereknek. Angela Merkel annak idején választást tudott nyerni Németországban adóemelési kampányával, mert ott az állami szolgáltatások minősége és az adófizetés mértéke szigorúan össze van kapcsolva. Az emberek pedig akkoriban elégedetlenek voltak az állami szolgáltatások minőségével. Németországban elképzelhetetlen például, hogy állami pénzekből stadionokat építsenek, mert a miniszterelnök szeret focizni. Ez ott nem tartozik az állami feladatok körébe, és ezért egyetlen német se fizetne egyetlen adóeurót sem.

Az igazi hátsó gondolat az volt, hogy csökkentsék külföldi eladósodottságunkat és inkább a polgárai felé tartozzon az állam, ami önmagában szintén egy támogatandó terv, hiszen a hitelminősítők elsősorban egy ország külső eladósodottságát figyelik. Gondolván arra, hogyha a polgárok finanszírozzák saját államuk eladósodását, akkor ott minden rendben van, hiszen ezzel saját vagyonukat kockáztatják magán és közösségi értelemben egyszerre. Bár így lenne, de a pénzügyi tudatosság Magyarországon még a zéró szintet is alig éri el. Az már egy külön, kissé aljas innováció volt, hogy az állampapírok vásárlásának reklámozására épp azokat a bankokat kötelezték, amelyek veszítenek a bizniszen.