De mi végre ez az új kultúrharc?

A most befejeződött féléves GDP jelentési szezon tanulsága, hogy a magyar gazdaságpolitika teljes zsákutcában tévelyeg. A térség minden országa jobban teljesített, ami azért izgalmas, mert őket ugyanúgy sújtják a szankciók, a háború, mint minket. A teljesen azonos feltételek ellenére más országok tudtak fejlődést produkálni, míg a magyar gazdaság éppen csak elkerülte a recessziót. A jövő évi választásokra ezért újabb nagy mértékű eladósodással és kommunikációs elterelő hadműveletekkel készül a Fidesz. Ez utóbbinak fontos eleme a mostani kultúrharc.

Hol és mikor történt a gazdaság eltévelyedése

Tizenöt évvel ezelőtt, a második Orbán-korszak indulásakor a kormányfő meghirdette, hogy munkaalapú társadalmat kíván létrehozni. Ha még emlékszik valaki Orbán Viktor teljes foglalkoztatottságot is ígért. Ennek következménye lett a keleti nyitás politikája is, vagyis jöhet mindenki, bárhonnan csak hozzon létre munkahelyeket. És valóban, a foglalkoztatási mutatók szépen javultak. Erre most sem lehet panasz. Jöttek is a befektetők, jellemzően a külföldi cégek leányvállalatai (autógyártó cégek, akkumulátorgyárak stb.), amelyeket az olcsó a munkaerő és az egyéb kedvező körülmények (pl. állami támogatás), unión belüli vámmentesség vonzott. Értsd, nem azért jöttek, mert új, magasabb hozzáadott értéket akartak termelni Magyarországon, hanem mindössze költségeiket akarták a minimumra csökkenteni. A Gazdaságkutató Intézet (GKI) szerint ezeknek a cégeknek az exportja alacsony hozzáadott értékét termel.