Most pedig lássuk a leggyakoribb kockázatokat, amelyekkel a vállalatok szembesülhetnek:
Devizakockázat - A legbiztosabb módja a devizakockázat elkerülésének, ha a cég egyáltalán nem vállal ilyet. Ha egy vállalkozás bevételei/kiadásai túlnyomórészt euróban vannak, akkor érdemes a likviditási tartalékokat euróban vagy euróban denominált eszközökben tartani. Noha az USA-dollárra nehéz időkben gyakran menekülővalutaként tekintenek, és magasabb kamathozamot kínál, mint az euró, az elmúlt néhány évben az euróval szembeni árfolyama 25%-kos kilengéseket is mutatott. Ez az ingadozás a devizaswap-díjakkal együtt könnyen felemésztheti a magasabb hozamokat.
Kamatkockázat - A hosszabb futamidejű eszközök általában magasabb hozamot kínálnak, hogy kompenzálják azt, hogy a pénzt hosszabb időre kell lekötni. Minél hosszabb azonban a futamidő, annál érzékenyebb az eszköz piaci értéke a kamatok változására. Ezt a kockázatot becsülte alá vesztére például a hírhedt Silicon Valley Bank, amely hosszú lejáratú kötvényekből álló portfólióján közel 20 milliárd eurós veszteséget szenvedett el, amikor a Fed (Federal Reserve System) 2022-ben erőteljes kamatemelésbe kezdett. Ha az elsődleges cél a tőke megőrzése, akkor érdemes a vállalat pénzét rövid lejáratú (legfeljebb egyéves, úgynevezett pénzpiaci) eszközökre korlátozni.
Likviditási kockázat – A lekötött betétekkel lehet ugyan némi pénzt keresni, azonban általában kissé kockázatosak, mivel a cég pénze gyakorlatilag zárolásra kerül. Ahhoz, hogy nyugodt szívvel köthessük le a pénzt, tisztában kell lennünk azzal, hogy mikor, hol és mennyi tőke mozog naponta, hiszen ha sürgősen szükségünk lesz a pénzre, a legjobb esetben lemaradunk a felhalmozott kamatokról, legrosszabb esetben pedig máshol kell további forrásokat találnunk. A bankbetétekből általában lehet pénzt kivenni, de a folyamat napokig tart, és előfordulhat, hogy „büntetődíjat” kell érte fizetni. Ma már azonban léteznek olyan eszközök, amelyek a lekötött betétekhez hasonló hozamot kínálnak a likviditási kockázat fedezése mellett.
