Minden ember számára egyértelmű, hogy a magasabb fokú intelligencia nagyobb esélyt ad az akadályok leküzdéséhez, a lehetőségek kihasználásához és sikeres életpálya befutásához. Az elmúlt évtizedekben az értelmi intelligencián (szintjét mutatja az IQ) kívül nem ismertünk más istent. Az iskolákban, a munkahelyeken, a kultúra különböző területein szolgáltuk az értelmet, töltöttük és töltettük tele agyunkat ismeretanyaggal, mert úgy tanultuk és tapasztaltuk, hogy annak az embernek van a társadalomban nagyobb becsülete, aki többet tud a másiknál. Leborultunk a professzorok és a hatalmas lexikális tudással rendelkező vetélkedőgyőztesek előtt, s gyermekeinket napi 18 órában hajszoltuk különórákra, hogy teljesítménykényszeres világunkban megfeleljenek a mi modelljeinknek.
Pár éve érzékeljük, hogy valami nagy baj van. Gyermekeinknek nem kell a mi kultúránk, intelligenciamodellünk. Naphosszat ülnek a számítógép monitorja előtt, s a világhálón keresztül bekapcsolódnak a világ tudásába. Játszi könnyedséggel jutnak hozzá olyan információkhoz, melyeket mi csak hónapokig tartó könyvtározás vagy fél egyetemi szemeszter áttanulása után tudtunk meg. Kezdetben még megelégedtünk az ifjúság szidalmazásával s saját kulturáltságunk magasabbrendűségének fitogtatásával, de ma már biztosan tudjuk, ennél nagyobb a baj. Ha ez baj egyáltalán.
A világ változott, mégpedig hatalmasat. Az információs társadalom küszöbén, a globalizálódó tudomány, technika, társadalom, embertípus, kultúra, földrészek korának kihívásaira más intelligenciájú ember tud felelni, mint amilyenre szükség volt egy már letűnőben lévő fogyasztói társadalommodellben. (Ezt állítja László Ervin professzor is világszerte ismert, „A harmadik évezred. Veszélyek és esélyek” című könyvében.) A pszichológusok, társadalomkutatók, a posztgraduális menedzserképző tréningek új irányainak kidolgozói, az alternatív természet- és pszichológiatudomány-ágak követei mind egységesek abban, hogy a jövő évezred embere csak akkor tud alkalmazkodni a felgyorsult tempóhoz, a hihetetlenül fejlett és sokrétű kommunikációs technológiák által irányított új világhoz, ha érzelmi intelligenciáját fejleszti.
Olyan nagyon nem szenzációs felfedezés ez, ha nyomon követtük az elmúlt években a személyzeti tanácsadók és az alkalmazottakat kereső cégek munkaerő-felvételi szempontjait. A megfelelési szempontok között ugyanis már egy jó ideje túlnyomó többségbe kerültek a magas emocionális intelligencia követelményei. Az iskolázottságnál, lexikális tudásnál is fontosabb lett a gondolkodásképesség, a motivációs képesség, a kreativitás, a döntési képesség, a stresszmenedzselés, a rugalmasság, a teammunkára való alkalmasság, tehát a csoporttal való azonosulás képessége, a konfliktustűrő képesség, a lojalitás stb.
Nem tananyag
Louise L. Hay, az alternatív pszichológia tudományának egyik jeles képviselőnője egyik könyvében őszinte csodálkozásának adott hangot, amikor a világ oktatási rendszereiben kutatta, de nem találta még az írmagját sem az érzelmi intelligencia kifejlesztése, növelése tanításának. Számos, hivatalos tudomány által igazolt állítás van arra, hogy önmagunk megismerésén keresztül tudatosan irányíthatjuk érzelmi képességeinket, melyeknek fejlettsége sokkal inkább záloga sikeres életvitelünknek, mint bármi más. A magas EQ-jú ember saját kezében tartja sorsát, s csak az történhet vele, amit ő akar.
S ha nem velünk született és ösztönösen jó irányba fejlesztett képességekkel rendelkezünk, s életsorsunk nem olyan szerencsés, hogy ne szedjünk össze mindenféle lelki nyomorúságot, családi problémát, fóbiát, akkor esélyünk sincs arra, hogy minden helyzetben optimista, pozitív személyiséggé váljunk, aki testi, érzelmi és értelmi egyensúlyban, harmóniában van önmagával és környezetével? S nincs az a probléma, amelyet ne tudna sikeresen megoldani, gátlások, félelem és negatív élmények begyűjtése nélkül?
Hála az alkalmazott alternatív pszichológiai alapú tudományoknak, melyekbe jócskán keveredik a hivatalosan elfogadott nézetrendszer a távol-keleti évezredes filozófiával, a természetgyógyászat, valamint az ezoterikus, parapszichológiai felismerések generálta alternatív módszerek a vallások különféle értelmezésével, ma már jól kipróbált tréningek, segítő technikák tömege áll rendelkezésre az emocionális problémákkal küszködő és a változtatás igényére ébredt emberek számára. A menedzsertréningek nagy része is más hangot üt meg, jócskán merít az alternatív pszichológiai tudományok tárházából, és hivatalosítja a nem kevés esetben lejáratott, létjogosultságot nem nyert technikákat.
Mindenki lehet sikeres
A mai sikeres ember modelljét nem nehéz felrajzolni, csak megfelelni neki nagyon sokunknak nehéz. A mai világban naponta millió stresszhelyzetet kell megélni, tömegestől ömlő új információt kell azonnal befogadni és alkalmazni, tartani kell a tempót az egyre kiélezettebb piaci versenyben, egyre több pénzt kell keresni egyszerre több helyen: munkában, családban, baráti körben stb. kell százszázalékosan helytállni úgy, hogy körülöttünk bomlanak fel az értékrendek, igazodási pontok, etikai normák. Van, akinek remekül sikerül, ura minden helyzetnek, nevetve, könnyedén veszi az akadályokat, fitt, boldog, gazdag, sikeres. Sajnos, ők vannak kevesebben. S egyre többen depressziósak, lecsúszottak, frusztráltak, fóbiások, szoronganak, szomorúak, sikertelenek, szegények, magányosak, szeretetlenek. A pszichológusok, ha tudnának segíteni, sem győznék a tömeget ellátni.
Jó tudni, hogy magunk is tudunk változtatni állapotunkon, ha akarunk. Lehetünk mindannyian sikeresek (melynek nincsenek abszolút paraméterei), tehát helyünkre kerülhetünk: azt csinálhatjuk, amit szeretünk, azzal élhetünk, akit szeretünk, azért élhetünk, amiért élnünk érdemes (minden embernél más). Mindezt megtehetjük magunkkal, ha eljutunk a felismeréshez: önmagunk tehetünk arról is, ha problémáink vannak, s arról is, hogy megszűnjenek.
Az önbizalom, az önbecsülés, a magabiztosság, a feloldódási képesség, a személyes erő előhívása és használata, a szabadság elérése, a harmóniateremtés kívül, belül, olyan emberi képességek, melyek mindannyiunkban megtalálhatók és aktivizálhatók. Ezzel szemben engedjük, hogy a félelem, a stressz, a szomorúság, az önbizalomhiány, a negatív önkép, a kudarc, a fájdalmak, a betegségek, a körülmények fogsága, a negatív érzelmek elhatalmasodása személyiségünkön, a gátlások, és még sorolhatnánk, uralkodjék rajtunk.
Ugyanaz az agyberendezése van minden embernek. Mindenki tudna példát hozni ismeretségi köréből arra, hogy egyforma iskolázottságú emberek, akár egyforma nehéz sorssal (biztosan sokan fogják az objektív körülményekre sorsuk alakulását: nehéz gyermekkor, üldöztetés stb.), azonos testi adottságokkal milyen eltérő pályát futottak be. Az egyik görnyedezik az élet alatt, a másik diadalmaskodik felette. Miért az eltérés? A számítógépek világában erre azt mondanák, hogy más az agyuk szoftvere. Ha ez ilyen egyszerű, akkor a szoftvert át is lehet programozni. A személyiséget fejleszteni lehet.
Az EQ hat szempontja
Az emocionális intelligencia első három dimenziója igen erősen összefügg saját személyiségünkkel, az énünkkel, azzal, hogy önmagunk tudatában legyünk, hogy hangulatainkat valamiképpen ellenőrizni és önmagunkat ösztönözni tudjuk.
1. Öntudat – szó szerint értendő: hogy az ember „ön”tudatában legyen, hogy ismerje önmagát, saját életét és főként saját érzelmi életét. Ez teremti meg az alapot az
2. önirányításhoz, vagyis ahhoz, hogy saját hangulatainak, érzelmeinek ura legyen, ha stressz éri, ne legyen ideges, maradjon nyugodt, félelmeit le tudja küzdeni, és negatív érzésekből gyorsan fel tudjon épülni. Ebből keletkezik az
3. önmotiváció, vagyis hogy az ember szorgalmas, kitartó, szívós legyen, ne adja fel, céljától ne hagyja eltántorítani magát.
A fennmaradó három dimenzió ezzel szemben a többi emberhez való viszonyunkra vonatkozik.
4. Empátia – vagyis más ember érzéseit megérteni. Az empátia a szimpátiával nem összekeverendő. A szimpátia a másik emberrel való együttérzést jelenti, az
empátia pedig a másik emberbe beleképzelni magunkat (még akkor is, ha nem szimpatikus).
5. Kapcsolatteremtés – azaz emberek között lenni, az életet nemcsak szemlélőként élni, az embereket nemcsak figyelni, hanem velük együtt csinálni valamit, másokkal jól kijönni, örömöt találni abban, ha emberek között vagyunk.
6. Kommunikáció – azaz önmagunk megértetése a külvilággal, mások gondolatainak, érzéseinek, a külvilág információinak megértése, mégpedig pontosan. A pontosan megjelölés arra vonatkozik, hogy a jó kommunikációs képesség birtokában pontosan azt értik, amit én akarok megértetni, és fordítva.
Carla Galli
Érzelmek palettája
A természet felruházott bennünket emocionális intelligenciával, mely segít a villámgyors, töprengések nélküli döntésekben, az értékek helyes felismerésében, gazdagságunk, boldogságunk irányításában, a párkapcsolatok hatékonyságában, a súlyosnak tűnő problémák könnyűvé tételében.
Az érzelmek sokfélék lehetnek:
• gondolatok (pozitív, negatív),
• lelki-biológiai állapotok (izgalom, stressz, félénkség, félelem, keringési zavarok, álmatlanság, fejfájás, impotencia, dekoncentráció, az életerő elvesztése, memóriazavarok),
• cselekvéskészégek (partnerkapcsolati, munkahelyi és családi problémák),
• önkommunikáció, önismeret.
Néhány EQ fogalom
Motiváció: felfelé törekvés.
Öntudat: az önmagunkról való meggyőződés.
Elképzelés: megkeresni és megtalálni a dolgok értelmét, illetve saját konkrét céljainkat.
Energia (erő) generálása életcéljaink megvalósítására a szociális hozzáállás helyett.
Döntésbiztonság: az érthetőség és érvényesülési képesség fejlesztése.
Stresszmenedzselés: a munkadrukk és vereség pozitív feldolgozása.
Rugalmasság: a multifunkcionális behelyettesíthetőség.
Kreativitás: nyitottság az új megoldásokra.
Szociális készség: beilleszkedés.
Konfliktustűrő-képesség: tisztességes küzdelem.
Intelligencia és pragmatizmus: a tudás adott piachoz alkalmazásának képessége.
Mobilitás: gyors és gyakori helyváltoztatás és utazás elfogadása.
Lojalitás: a használhatóság képességének kifejlesztése a saját személyiség megtartása mellett.
Illojalitás: képesség arra, hogy a megfelelő pillanatban tudjunk munkahelyet váltani.
Carla Galli
