Mi emberek talán saját magunkra vagyunk a legkíváncsibbak. Ki ne tudná, milyen jegyben született, s ne azonosította volna be magát a csillagképe jegyének jellemzőivel? Aki elmélyed az asztrológia rejtelmeiben, aszcendensekben, bolygóállásokban, kifaggatja a numerológia különböző ágainak tudományát, s születési számait az ősi számmisztika, valamint a távol-keleti jantra, feng shui és egyéb módszerek hallatlanul érdekes szövedékeiben is megmártja, megdöbbentően pontos leírását kapja valódi énjének.

Amire születtünk
A legérdekesebb, hogy mindegyik módszer ugyanazt a rajzot mutatja elé. De elmehet arcelemzőhöz, grafológushoz, tarotkártyát is vethet, pszichológiai, személyiségtesztek egész sorozatát elemeztetheti, egy magyarázatot kap mindegyiktől arra, ki ő. S amire ezek után rá kell döbbenni: születésünk pillanatában már magunkban hordoztunk lényünk alapvető jellemzőit.

Érdemes összeraknunk születésünk, gyermekkorunk környezetét, szüleinktől örökölt genetikai és kulturális adottságainkat. Bár ez a modern kori személyiségkutatások szerint csak 15 százalékban határozza meg énünk milyenségét. S ezután jön a nehezebbje. Végigvezetve életünk fontos eseményeit, iskoláinkat, meghatározó élményeinket, a nagy véletleneket, melyek, így utólag belátva, sorsfordulókat jelentettek életünkben, számba véve fontos embereket sorsunk jelentős állomásain, rajzoljuk meg életünk vonalát. Ami valamilyen irányba mutat.

Ennek az iránynak a helyes értelmezésén nagyon sok múlik.
Mert ha jól érezzük magunkat az életben, sikeresek, boldogok, kiegyensúlyozottak vagyunk, akkor saját életünk vonala egybeesik azzal, amit valóban be kell járnunk, hogy teljes értékű életünket éljük. Tehát sorsunk fordulóiban többnyire jó döntéseket hoztunk.

Ha viszont rosszul érezzük magunkat a bőrünkben, nehéz az élet, betegek, boldogtalanok, kiegyensúlyozatlanok vagyunk, akkor valószínűleg életünk jelenlegi iránya nem a számunkra jó életút. Nem vagyunk a helyünkön. Rossz választásaink, helytelen döntéseink voltak. Letértünk az utunkról. (Hányszor mondjuk vagy halljuk: nem erre születtél, nem azt csinálod, amihez igazán értesz!)

Két agyfélteke
Saját értelmi kapacitásunkat könnyebben fel tudjuk mérni, mint az érzelmit. De nem csak a logika alapján cselekszünk.
A bal agyfélteke az értelem; a logikus, racionális gondolkodásmódért felelős. De van nekünk egy jobb agyféltekénk is, amely az érzelem és az intuíció központja. A két agyfélteke harmonikus működése adja az optimális gondolkodást és cselekedetet. Tévhitünk, hogy csak a logika bázisán cselekszünk, holott minden tudatos tett olyan cselekedet eredménye, amit akaratunk diktál. Döntéseket hozunk De amikor végiggondoljuk a dolgot, olyan következtetésre jutunk, ami megfelel a tudatalattink erős belső unszolásának. Ki ne hozott volna „őrült” döntéseket az életében, amelyek utólag őt igazolták, de abban a pillanatban minden józan észnek ellentmondott a cselekedet?

Az értelemnek és az érzelemnek egyensúlyban kell lennie. Egyik sem uralkodhat kizárólagosan. Ezért néha helyes, ha azt tesszük, amit tenni akarunk, és nem hallgatunk arra, amitől az értelmünk fél.
Milyen külső, belső jegyei lehetnek annak, ha letértünk az utunkról?
Lelki pókhálóink, ha nem takarítjuk el, behálózzák gondolkodásunkat, cselekvőképességünket. Negatívvá leszünk, lelki háborúink pokollá változtatják életünket.

A teremtő agy
Azok vagyunk, amik a gondolataink. A negatív beállítottság rossz és sikertelen emberré tesz, a pozitív gondolkodás jóvá és sikeressé. Ha sérelmeket ápolunk, irigyek vagyunk, meg vagyunk győződve arról, hogy nekünk semmi sem sikerülhet, mert tehetségteleneknek, szegénynek, a mindig csak szenvedő félnek születtünk, azok is maradunk. A lelki sérelmek, pszichoszomatikus betegségek, a gonosz gondolatok, a rosszindulatok, a negatív érzések mind arra utalnak, hogy letértünk az útvonalunkról.

Nem kell agykutatási eredményekre hivatkozni ahhoz, hogy belássuk, agyunk egy fantasztikus adó-vevő. Agyunk és idegrendszerünk nemcsak a külvilág ingereit fogja fel, annak frekvenciáira áll rá, testünket irányítja, értelmünket és elménket működteti, hanem kifelé is közvetít. A benne megfogalmazódott akarat hatalmas erőként hat a külvilágra. „Meg tudod tenni, ha hiszel benne, hogy képes vagy rá!” Önszuggesztiónak is hívhatjuk azt a módszert, amely ebből a mondatból koncentrációval valóságot képes kreálni.

S ez nem más, mint hogy az ember tudatosan alkotó gondolatokkal táplálhatja a tudatalattiját. Vagy ha ezt nem teszi, megengedi, hogy romboló gondolatok hatoljanak be elméjébe.
Sorsunk alakításában tehát agyunk tudatos irányításának meghatározó szerepe van. Elménk két részből áll. Az egyik a tudatos rész, a másik a tudatalatti. Szinkronban, együttműködésben vannak. A harmadik évezredbe belépő ember csak mostanában fedezi fel és próbálja tudatosan használni tudatalattiját, azt, amelyet a letűnt kultúrák oly jól ismertek.
(A cikk Napoleon Hill és Clement Stone: A siker titka című könyve segítségével készült.)