Nehéz dolog félrerakni a keresetünkből, mindenkinek kismillió ötlete van arra, mire költhetné a pénzt. Sokan mondogatjuk: nincs annyi pénzünk, hogy félretegyünk belőle. De David Bach, a The Automatic Millionaire című könyv szerzője – aki maga is milliomos, dollárban – azt állítja, ez alibi. Véleménye szerint a dolog nem úgy működik, hogy majd akkor kezdünk félrerakni, amikor megengedhetjük magunknak. Először is az ember szokásait be kell járatni. Idő kell, hogy azok beidegződjenek. Ha az ember nem fut, akkor nem azzal kezdi, hogy rögtön elmegy egy maratonra. Ha nem rakunk félre semmit, a következő lépés nem az, hogy sokat keresünk, és sokat rakunk félre. Vagyis véleménye szerint a kis keresetből is el lehet és el is kell rakni valamennyit. Legfeljebb csak nagyon keveset. De akkor is muszáj.
Bach szerint a megtakarítás szokását a „tejeskávé-tényező” akadályozza: ha van rá pénzünk, hogy vegyünk egy kávét a büfében, akkor takarékoskodni is tudunk.
Az emberek értékrendje és a költési szokásai között nagy különbségek vannak. Bach a bruttó keresménye 20 százalékát rakja félre (vagyis az adózás előtti összeget), de ő sem volt mindig ilyen előrelátó. Húszas évei közepén a jövedelme 1 százalékát tette félre. Tanácsa szerint ahhoz, hogy soha ne kelljen a pénz miatt aggódni, érdemes minden napi keresetünkből egy órára jutó munkadíjat félretenni. Tegyünk róla, hogy ezt egy külön számlán gyűjtsük, és a legjobb, ha erre instrukciót adunk a bankunknál, s az automatikusan elvégzi a pénz áthelyezését minden hónapban.
Bach 30 éves korára már egymillió dollárnyi vagyonnal bírt. Hogyan sikerült neki?
- Az egyetem elvégzése után vett egy házat a legjobb haverjával. 10 000 dollár saját erőből, bankhitelre.
- A szobákat kiadták albérlőknek. Ebből fizették vissza a jelzáloghitelt.
- Sokat gürizett a munkahelyén, először az ingatlanpiacon, aztán a Morgan Stanley-nél. „Nem minden barátom csinálta ezt. De ha most körülnézek, kik a legsikeresebbek? Azok, akik agyondolgozták magukat a húszas éveikben.”
Bach szerint a legnagyobb akadály, amely visszatartja az embereket a meggazdagodás felé vezető úton, a gazdasági ismeretek és oktatás hiánya.
Spórolásból is megárt a sok
Vermont államban van egy ember, aki 34 éves korára elég pénzt gyűjtött össze ahhoz, hogy visszavonuljon. Néhány éve Skóciába költözött, ahol adózás utáni jövedelme 70 százalékát sikerült félreraknia. Fukar életmódot folytat, szinte semmire nem költ, amire nem kell. A családnevét is elhallgatja a sajtó elől. Leginkább Mad Fientist álnéven szereti, ha emlegetik. Igaz, felesége is van, aki továbbra is aktívan dolgozik, tehát nyilván hozzájárul a megélhetési költségek fedezéséhez. (A hölgy a megtakarításait külön kezeli, és esze ágában sincs felhagyni a munkavégzéssel.) Fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy az „anyagi függetlenség” gondolata lebegett a szeme előtt már húszas éveitől kezdve, nem pedig a „korai visszavonulás".
De a pénz felhalmozása megtanította arra, hogy a spórolás nem minden. Olyannyira eltúlozta a takarékosságot, hogy saját bevallása szerint is boldogtalanná tette magát. „Semmit sem volt kedvem csinálni, ami pénzköltéssel járt volna.” Szerinte nem szabad senkinek sem annyira megszállottjává válnia a korai visszavonulás ideájának, hogy elszigeteli magát a többi embertől és a pénzbe kerülő élményektől. „Fókuszálj arra az erőre, amit a félretett pénzből nyersz, és használd ezt az erőt az út során. Ne áldozd be a boldogságot a bankban lévő végösszeg kedvéért.”
Forrás: Business Insider, grow.acorns.com,
