A hatás jelentős: 2025-ben Luxemburg munkavállalóinak közel fele a szomszédos országokban – Belgiumban, Franciaországban vagy Németországban – él. Liechtensteinben a nemzetközi szinten is versenyképes gyártóipar és pénzügyi szolgáltatási szektor teljesítményét részben Ausztriából és Svájcból ingázó munkavállalók segítik elő.
Írország esetében az egy főre jutó GDP (127 837 dollár) nagymértékben tükrözi a multinacionális vállalatok tevékenységét, beleértve a szellemi tulajdonhoz kapcsolódó ügyleteket és a repülőgép-lízinget. Egy alternatív mutató – a módosított bruttó nemzeti jövedelem –, amelyet éppen a globalizációból eredő jelentős torzítások kiszűrésére alkottak meg, 2025-ben a GDP mindössze 55,4 százalékát tette ki. Ez a különbség magyarázatot ad arra, miért nem feltétlenül tükrözi Írország előkelő helyezése a háztartások tényleges anyagi helyzetét.
Hogyan módosítja az összehasonlítást a megélhetési költségek különbsége?
Ugyanaz az összeg Európa különböző részein eltérő mennyiségű áru és szolgáltatás megvásárlását teszi lehetővé. A vásárlóerő-paritáson (PPP) alapuló kiigazítás figyelembe veszi ezeket az árbeli eltéréseket, így újabb szempontot kínál a gazdaságok közötti különbségek megértéséhez.
Lengyelország (31 186 dollár) jól szemlélteti a különbséget. Piaci árfolyamon számítva az egy főre jutó GDP-je nagyjából 25 százalékkal marad el Spanyolországétól (41 756 dollár). Vásárlóerő-paritáson korrigálva azonban a két gazdaság sokkal közelebb áll egymáshoz, mivel a javak és szolgáltatások Lengyelországban általában olcsóbbak.
