Az elemzés elején már kitértünk arra, hogy a ma Magyarországon működő textilipari vállalkozások nagy része külföldi tulajdonban van. Emiatt érdemes áttekinteni az ide áramló és állományban lévő FDI mennyiségét is. Az adatok szerint 2023-ban a szektorban 151 756 millió forint volt az FDI állomány értéke, ami a teljes feldolgozóipari külföldi tőke állomány 8 százaléknak felel meg. A forgalom tekintetében a 2021-es év tekinthető rendkívül kedvezőtlennek, mivel ekkor a tőkekivonás mértéke átlépte a 12 milliárd forintot. A 2022-es évben már pozitív eredmények születtek a külföldi befektetések tekintetében, viszont a forgalom értéke még így sem érte el ekkor, az egy évvel korábbi tőkekivonás mértékét. A külföldi cégek főként Olaszországból, Spanyolországból, Franciaországból hoznak létre Magyarországon termelő leányvállalatot, az itt gyártott termékek jelentős részét pedig nyugat-európai piacokon értékesítik. Az exportértékesítési adatoknál látható volt korábban, hogy az ágazat elsődlegesen kivitelre termel. Az ágazat exportszerkezetében a kötött ruházati termékek, a munkaruhák, bőr- és textil cipők vannak túlnyomó többségben.
Az elmúlt évtizedek során egyre nagyobb hangsúlyt kapott a textil- és ruházati ipar, annak környezetszennyező volta miatt. Számos globális nagyvállalat hangsúlyozta, hogy a jövőben zöldebb technológiákkal, környezetbarátabb módszerekkel igyekszik előállítani, valamint feldolgozni a megmaradt ruhaneműket, textiliákat. Ezek egy része azonban az úgynevezett green washing marketing módszer részeként lett meghirdetve, tényleges cselekvés nem követte a korábbi nyilatkozatokat. Az Európai Unió 2021-ben hirdette meg átfogó textilstratégiáját, amelyben kidolgozásra került az uniós textil- és ruhaágazat fenntarthatóságának és körforgásos jellegének, valamint nyomonkövethetőségének és átláthatóságának cselekvési terve. Ennek része, hogy a gyártók olyan termékeket állítsanak elő, amelyek tartósabbak, kevesebb műanyagot tartalmaznak, újrahasznosított eszközökből készült darabjai vannak. Emellett a terv kitér a textilhulladék kérdésére is, hiszen ma is több millió tonnányi használt és új könnyűipari termék kerül szemétre. Az e célból létrehozott EURATEX, textil újrahasznosító központokat alapít, amelyek öt ország területén (Belgium, Finnország, Németország, Olaszország és Spanyolország) hasznosítanák újra a már feleslegessé vált anyagokat. Az EU részéről tehát kitűzésre kerültek a következő évekre a könnyűipari aláagakat érintő problémák egyes megoldásai, ugyanakkor a cselekvési terv számos nehézséget is okoz a gyártóknak. A legtöbb gyárat, üzemet, korszerűsíteni szükséges ahhoz, hogy a fent említett technológiákat alkalmazni tudják. Az ehhez szükséges forrásokat a termelőknek maguknak kell előteremteni, így a termelési árak növekedése, a bérek csökkenése várható a könnyűipari szférában. A 2030-ig megvalósítandó stratégia szerint a gyárakon kívül a kereskedelemben, marketingben és összességében az európai divatiparban változásokat kell eszközölni. Mindazonáltal így felmerül a kérdés, hogy a kitűzött céldátum mennyire nyújt reális perspektívát a megvalósításhoz, amelyben ennyi szereplő érintett és esetenként drasztikus újításokat is tartalmaz.
