Bár elemzők szerint a lejtmenet a végéhez közeledik, s már ez évtől felfelé ível az út, osztrák szakértők még 2003-ra is óvatosak a hazai növekedést illetően. Igazukat jelzi, hogy nyugati szomszédunk gazdasága – miként a miénk is – leginkább Németországétól függ. Bizakodásra adhat okot ugyanakkor az, hogy Ausztria a kelet-közép-európai befektetéseknek köszönhetően némileg kompenzálni tudja a számára kedvezőtlen világfolyamatokat. A magyar–osztrák kereskedelem áruösszetétele két modern, a globalizálódó világban működő ipari országénak felel meg, és szoros partnerség jellemzi a két ország kereskedelmi kapcsolatait a befektetések terén is.

Az elmúlt esztendő nehéz volt Ausztria számára. Ha a recessziót úgy értelmezzük – márpedig a szakirodalom ezt teszi –, hogy az két egymást követő negyedévben visszaesést jelent, akkor az ország 2001 utolsó két negyedévében recessziót élt át. Az ok: elsősorban a világgazdasági recesszió, valamint a szeptember 11-ei terrortámadás visszaesést erősítő hatása – magyarázzák osztrák gazdasági elemzők. A kormányzat két kiemelt területet jelölt meg, amelytől élénkülést vár: az oktatást és a vasútépítést. Igaz ugyan, hogy mindkettő fejlesztése hosszú távú program, ám rövid távon ezek új munkahelyeket és korszerű képzést jelentenek – szólnak az érvek.

Gyengélkedő gazdaság

Az osztrák gazdaság 2001-ben 1,1 százalékos GDP-növekedést ért el, 2002-re – az ipar és a kereskedelem stabilizálódásával – viszont picivel többet, 1,3 százalékos átlagot remél. A legnagyobb osztrák kereskedelmi bank pedig 2003-ra 2,1 százalékos GDP-növekményt prognosztizál – mondja Szloboda Ágnes, az ITDH tanácsadó referense.
Az ausztriai infláció a nálunk megszokottnál jóval alacsonyabb, ám ott a 2001-ben mért 2,7 százalékos fogyasztóiár-növekedés már magasnak számít. Tavaly a kereskedelem dinamikája is jelentősen visszaesett, sőt még ez évre sem várható konjunktúraélénkítő hatású keresletnövekedés. A konjunktúra gyengülése fékezte a beruházási tevékenységet, így tovább esett az amúgy is nehéz helyzetben lévő építőipar teljesítménye, és jelentősen nőtt a munkanélküliség is, 2001-ben 6,1 százalék volt.
A gazdasági nehézségek az osztrák export–import forgalomra is hatással voltak. Ezen a téren várhatóan még 2002-ben is elmarad a növekedés a megszokottól, és legfeljebb 2003-ban számít az ország némi avulásra. Az egy főre jutó osztrák exportteljesítmény (8576 euró) azonban még így is csaknem háromszorosa a miénknek (3398 euró) – derül ki a Kereskedelmi Szolgálat bécsi irodájának tájékoztatójából.
A 2001-es adatok alapján az osztrák kereskedelmi mérleg összességében passzív, ugyanakkor az Európai Unión kívüli országokat tekintve aktív; lényegében a kelet-közép-európai országokban Ausztria tartósan kiviteli többletet ér el.

Magyar–osztrák kereskedelem

Magyarország – Németország, Olaszország, az Amerikai Egyesült Államok, Svájc, Nagy Britannia és Franciaország mögött – a hetedik helyen áll Ausztria exportpartnereinek sorában. Tavaly – hét év óta először – 4,6 százalékkal csökkent a hazánkba irányuló osztrák szállítások volumene. A visszaesés elsősorban egy, a határ mindkét oldalán megtelepedett multinacionális vállalat, a Philips ausztriai gyárának bezárásából következett. Míg 2000-ben 128,6 millió euró értékben érkezett osztrák videoberendezés Magyarországra, tavaly ez az érték több mint 77 százalékkal, 28,8 millió euróra esett vissza – magyarázza a jelenséget Bettina Bock, a budapesti Osztrák Nagykövetség kereskedelmi attaséja.
A kétoldalú áruforgalom volumene mindkét ország számára jelentős. Ausztriának Magyarország az ötödik legjelentősebb importpartnere.

A magyar exportban Ausztria változatlanul a második, importban a harmadik helyen áll. Nyugati szomszédunk 2000-ben a teljes magyar kivitelből 8,7 százalékkal, a behozatalból több mint 7 százalékkal részesedik.
A két ország között lebonyolódó kereskedelmi forgalom az elmúlt öt évben 65 százalékkal nőtt. 2000-ben az export már 75 százalékkal haladta meg az 1996. évi szintet, miközben behozatalunk lassabban, 54 százalékkal bővült.

Egyenetlen fejlődés, egyenrangú partnerek

A fejlődés azonban nem volt egyenletes. A kezdeti dinamika 1998-ra lelassult, majd 1999-től stagnált. 2000-ben az export fejlődése az előző évhez képest mindössze 1,8 százalék volt, az import pedig 5,5 százalékkal csökkent. Vagyis a fejlődés alacsonyabb szintű volt, mint az EU-országokkal folytatott külkereskedelem átlagos dinamikája. 2001 első három negyedévében a kivitel közel azonos szinten volt, mint a megelőző év hasonló időszakában, miközben a behozatal hatszázalékos növekedést mutatott. A legnagyobb dinamikát az elmúlt évben az energiahordozók mutatták.

A két ország kivitelének és behozatalának áruösszetétele nagyon hasonló. A legfontosabb pozíciót mindkét relációban az elektronikai berendezések és gépek, valamint ezek tartozékai foglalják el, illetve az autóalkatrészek játszanak vezető szerepet. A kétoldalú árucsere ilyen összetétele két modern, a globalizálódó világban működő ipari országénak felel meg, aláhúzva a multinacionális vállalkozások jelentőségét a high-tech, és ezen belül az elektronika és a gépgyártás területén – hangsúlyozza a kereskedelmi attasé asszony.
A hazai export több mint 80 százalékát a gépek, berendezések és feldolgozott termékek jelentik, az importban ez az arány még magasabb, 88 százalék körül alakul.

Magyarországi előnyök

Szoros partnerség jellemzi a két ország kereskedelmi kapcsolatait a befektetések terén is. A kilencvenes évek elején az osztrák befektetők elsők között jelentek meg a hazai piacon. A hasonló kultúra, a földrajzi közelség, a hasonló termékszerkezet egyszerűvé tették az osztrák beruházók számára az idetelepülést. A piacon való korai megjelenésből fakadó előnyöket pedig a mai napig élvezi Ausztria – hangsúlyozza Bettina Bock. Az elsők között idetelepülő Wienerberger vagy a Rauch például az éles piaci verseny ellenére is képes növekedni, sőt ez utóbbi már nagyobb gyártókapacitással működik Magyarországon, mint hazájában.

A teljes külföldi tőkebefektetésének közel 12 százaléka, 2,5 milliárd dollárt hazánkban költöttek el az osztrák befektetők, és ezzel a kelet-közép-európai régióban Ausztria legjelentősebb partnere Magyarország. Osztrák nyilvántartás szerint az ide irányuló osztrák tőke már 1990-ben elérte a 4 milliárd schillinget; majd 1999-ig némi csökkenés mutatkozott, s következett 2000, amely újból lendületes év volt: mintegy 1,9 milliárd schilling értékű tőkét fektettek be osztrák cégek Magyarországon. A befektetések elhelyezkedése nem egyenletes: Nyugat-Magyarországon sokkal jelentősebb osztrák jelenlét figyelhető meg, mint a kelet-magyarországi régióban.
Ma hozzávetőleg 5–6 ezer Magyarországon bejegyzett osztrák cég van, ebből aktívan körülbelül 3500 működik. A két szám közötti nagy eltérés oka az, hogy a bejegyzett cégek egyharmada még csak ingatlan- vagy telektulajdonos, ami azt jelenti, hogy a befektetés a kezdeti szakaszában vannak.

A nagyobb vállalatok már megjelentek a hazai piacon, az érdeklődés intenzitása azonban továbbra sem csökkent. Olyannyira, hogy még mindig több osztrák vállalat keres itteni befektetési lehetőséget – ugyan kisebb volumenben –, mint német. Amíg Németországból félévente van két-három megkeresés, addig Ausztriából minden hónapban jön egy-két érdeklődés – magyarázza Szloboda Ágnes.

Aktív jelenlét

Az idetelepült osztrák gyártók aktivitását jellemzi, hogy az itt megtermelt nyereséget a határon belül kamatoztatják, újabb és újabb gyártókapacitás, illetve kereskedelmi egység kialakításával. Hogy csak néhány példát említsünk: az osztrák csoporthoz tartozó Duropack AG 2001-ben egy 150 millió schilling (12,4 millió eurós) beruházással Füzesabonyban hozott létre egy új hullámpapírgyártó egységet, a Baumax tavaly két budapesti, egy győri és egy szegedi áruházzal bővítette kereskedelmi láncát, az OMV több mint 10 százalékos tulajdonjogot megtestesítő Mol részvényt vásárolt. A sor várhatóan idén is folytatódik. A Baumax további 18 üzlet nyitását tervezi, a Hirsch csomagolóanyag-gyár vagy a Hirtenberger precíziósműszer-gyár új üzemcsarnok létrehozását jelentették be, és Magyarország legnagyobb autóimportőre, a Porche Hungária is tervezi, hogy újabb raktárkapacitást létesít.
A magyar privatizáció lezárult, és az osztrák befektetők érdeklődése egyre inkább a meglévő vállalatok felvásárlására, bővítésére és a technológiák transzferére irányul – hangsúlyozza Szloboda Ágnes.


Egy kényes kérdés: a külföldiek foglalkoztatása

Bármilyen jó szomszédi viszony vagy szoros kereskedelmi partneri kapcsolat alakult is ki a két ország között, hazánk uniós csatlakozása bizonyos területeken aggodalmakat kelt Ausztriában. Az egyik legfontosabb ilyen kérdés a foglalkoztatás.

A korábbi szakmai kvótarendszer 2001 közepén az egyéni vállalkozók vonatkozásában megszűnt, és a csatlakozási tárgyalások során a munkaerő szabad áramlására vonatkozóan is viszonylag rugalmas megállapodás született. A korábban szóban forgó hétéves elzárás helyett a tagországok dönthetik el, hogy milyen rendszert alkalmaznak. A mozgástér a maximum 7 évig tartó korlátozás és az azonnali és teljes körű liberalizáció között van. Ausztria 2 év türelmi időt kértek a munkaerő szabad áramlásának bevezetéséig, illetve ez az intervallum további egy évvel meghosszabbítható, ha szükséges.

Külföldön munkát kereső magyarok gyakran Ausztriában szeretnének szerencsét próbálni, ugyanakkor nyugati szomszédunk, a munkanélküliség drámai növekedése miatt, gyakorlatilag lezárta a keleti munkaerő megjelenésének lehetőségét. Tavaly több mint 10 százalékkal nőtt az osztrák munkanélküliek száma, és egyes nagyvállalatok üzembezárást, vagy mások létszámleépítési tervét figyelembe véve lehet, hogy idén már 300 ezren kereshetnek állást. 2001-ben csupán 11 ezer magyar kapott osztrák munkavállalási engedélyt, ami ugyan több, mint amit Csehország, Lengyelország, vagy Szlovákia kapott, azonban jelentősen elmarad a Jugoszláv utódállamokból kivándorló munkások számától.

Egy kétoldalú foglalkoztatási egyezmény szerint Ausztriában 600 magyar számára lehetséges gyakornoki hely betöltése, míg Vas, Zala és Győt-Moson-Sopron megyéből összesen 1200 fő vállalhat szezonális határ menti munkát, maximum 6 hónapra.

A munkavállalásra vonatkozó osztrák jogszabályok, hasonlóan más uniós országokhoz, szigorúak és bonyolultak. A külföldi állampolgárok ausztriai foglalkoztatását egy 1975-ben készült törvény szabályozza, ami időközben többször módosult, például Ausztria EU-s csatlakozását követően, legutóbb pedig 1998-ban szigorodott. Eszerint – ugyan korábban például saját áru üzembe helyezése esetén elegendő volt a bejelentés – ma mindenfajta helyszíni munkavégzéssel járó tevékenység engedélyköteles. A törvény szabályozza azt is, hogy melyek azok a tevékenységek, amelyek végzésére harmadik országból (nem EU tagország) érkező munkavállaló számára nem adható ki engedély. Az építőipraban és az ahhoz kapcsolódó egyéb szakmákban egyáltalán nem adható ki munkavállalási engedély. Ilyen esetben pedig nem az számít, hogy a külföldit foglalkoztató üzem milyen tevékenységet végez, hanem a ténylegesen elvégzendő munka besorolása. Valójában sokszor elhangzik az a panasz, hogy az osztrák központi szabályok nem fogalmaznak egyértelműen, és így nehéz pontosan eldönteni, hogy milyen foglalkozások tartoznak a befogadható kategóriába.

Érdemes megjegyezni, hogy az Unió 1993-ban precedens értékű ítéletet hozott. A kifogás tárgya az volt, hogy ha valamely cég saját országában legálisan foglalkoztat külföldi munkavállalót, és a munkavégzés más tagállamra is kiterjed, ne kelljen az adott ország hatóságánál ismételten munkavállalási engedélyért folyamodni. Az Európai Bíróság állásfoglalása szerint ez a vállalkozói szabadság korlátozását jelenti. A döntést az osztrák hatóságoknak is figyelembe kell venni, és számos előfeltétel teljesülése után, engedélyezés helyett csupán bejelentés történik a területileg illetékes munkaügyi szervnél.

Nem szabad elfelejteni, hogy a két ország már most is szoros együttműködését Magyarország uniós tagsága várhatóan tovább fogja mélyíteni, elsősorban a ma még sokat kifogásolt határforgalom egyszerűsödése és felgyorsulása révén – hangsúlyozza Bettina Bock. És hozzáteszi: bizonyos mértékben valósak azok a félelmek, amelyeket a határ menti települések lakói munkavállalóként, vagy kereskedőként említeni szoktak, azonban ez csak átmeneti jellegű jelenség. A csatlakozásból fakadó tartós előnyök ennél jóval jelentősebbek.