A fogyasztók egyre többet várnak el a márkáktól abban a tekintetben is, hogy minél transzparensebben működjenek, és a lehető legtöbbet engedjék megtudni magukról. Ma már nem elég annyit közölni a fogyasztóval, hogy „zöld márka vagyunk”. Az igazán „okos” márkák elmesélik a fogyasztónak az adott termék keletkezésének sztoriját és azt, hogyan lehet felelősségteljesen megválni tőle – vagyis újrahasználni, illetve gyűjtőhelyre leadni, ahol újrafeldolgozzák.
A digitális eszközök és programok olyan kiegészítő szolgáltatásokat tesznek lehetővé, amik pár éve még legfeljebb a sci-fi regények és filmek realitásába tartoztak. Ilyen például az a szoftvertérkép, amely megmutatja egy cég ellátási láncát, s kiszűri azt a kockázatot is, hogy esetleg hamis terméket vásároljunk. A következő három évben közel 10 milliárd ruhát és cipőt látnak el olyan címkékkel, amelyek lehetővé teszik az ilyen jellegű digitális beazonosítást. A címke arról is szolgál információval, hogyan lehet újrafeldolgozni vagy e célra leadni a terméket.
Az évi 6,3 milliárd dolláros forgalmat bonyolító csomagolócég, az Avery Dennison és az EVRYTHNG nevű szoftvercég a dolgok internetét veszi igénybe az effajta adatközléshez. A cég célja az említett 10 milliárd darabos készlet lefedése háttérinfókkal, de az IBM is dolgozik egy olyan felhő alapú megoldáson, mely a blockchain technológia alkalmazásával azonosítja, hogy a kezünkbe vett ruhadarab eredeti-e, vagy hamis rajta a márkajelzés. Ez egyelőre béta-verzióban fut, korlátozott számú felhasználó számára.
A londoni Everledger a gyémántipart hálózza be, s az IBM blockchain szolgáltatásával teszteli, hogy melyik briliáns honnan jött. (Így kiderül, hogy amit a vásárló megvenne, nem „konfliktusásvány” vagy „véres gyémánt”-e, vagyis olyan bányából származik, melyet illegális milíciák, lázadó csoportok birtokolnak, melyek a briliánsokból származó bevételt fegyverkezésre és a civil lakosság megfélemlítésére, legyilkolására használják).
Az Eastman Kodak, mely néhány éve csődvédelmet kért (de túlélte a krízist), szintén kísérletezik az új rendszerrel, hogy beazonosítható legyen, honnan származik az előhívásra beérkezett celluloidnegatív. A módszer „digitális tinta”-technológián alapul, amit eredetileg a Kodak fejlesztett ki. A termékre egy képet helyeznek, ami szabad szemmel nem látható, de olyan egyedi „aláírásként” funkcionál, melyet a megfelelő okostelefonos applikáció felismer.
A blockchain technológia forradalmasíthatja az anyagbeszerzést, a logisztikát és a luxuscikkek piacát, ahol fontos a gazdag vevőnek, hogy ne verjék át kétes származású vagy egyenesen hamisított termékkel, miközben az eredetivel egyező árat kérnek tőle. Szakértők úgy látják, hogy a „digitális tinták” elsőként az alapanyag-kereskedelem, a gyógyszeripar, a dohányipar, valamint az ékszer- és divatipar berkeibe vonulhatnak be.
Forrás: greenbiz.com
