A toplista összeállításához az adózás után megmaradó nettó órabért vették alapul és a vásárlóerő-paritás szerint kalkulálták a sorrendjüket, dollárba átszámítva. New York állam nemrég 15 dollárra növelte a garantál órabérminimumot, míg Anglia 10,25 dollárnak megfelelő összegre (a 25 évnél idősebb munkavállalók körében). Ausztráliában a legmagasabb az órabér, míg a magyar órabérnél csak az észt, a chilei, a lettországi és a mexikói keresmény rosszabb. (Még annak ellenére is hátul kullogunk, hogy az elmúlt évben jelentősen emelkedtek a keresetek.) Egy korábbi jelentésében a WEF kiemelte, a vagyoni egyenlőtlenségek gyökere már a munkaerőpiacon jelentkeznek. Az International Labour Organisation adatai szerint a jövedelemmegosztás változásai és a munkanélküliség felel azért, hogy a vagyoni egyenlőtlenség az USA-ban 2006 és 2010 között a korábbi arány másfélszeresére nőtt. A jutányos bérezés ügye hangzatos jelszót is kapott, a politikusok és aktivisták inkluzív növekedésnek nevezik.
Bér munka nélkül
A munka nélküli minimálbér ügye népszerű elgondolás a világjobbító aktivisták és üzletemberek körében. 2016. júniusában a svájciak leszavazták az ötletet, hogy garantált minimálbért kapjon az ország minden polgára, a munkanélküliek is. A két szép szemükért. A javaslat szerint minden állampolgár 2520 dollárnak megfelelő éves összegben részesült volna, függetlenül attól, hogy van-e állása és hogy mekkora a vagyona. Ez 721 279 forintnak felel meg, ami havi 60 106 forintos keresményt jelent. A voksok 77 százalékát adták le a kezdeményezés ellen. Az ország 26 választókörzetének mindegyikében legalább 10 százalékos többséggel szavazták le a javaslatot. Maga a kormány is ellenezte az ötletet, azzal érvelve, hogy évente 25 milliárd svájci frankra lenne szüksége a finanszírozásához.
A Szilícium-völgy társadalomreformáló moguljai is felkapták az elképzelést. A jövőkutató és jövőformáló startupot, az Y Combinatort annyira izgatja a téma, hogy 1000 jelentkező közül választották ki a garantált bérről szóló kísérlet vezetőjét. A cég fix összeget fog folyósítani bizonyos számú embernek bizonyos időn át (munkanélkülieknek is), s ennek hatásait vizsgálják majd. 2016-ban és 2017-ben az említett Finnországon kívül olyan államokban indul hasonló program, mint Hollandia, Kanada és több kelet-afrikai ország, köztük Kenya. Állítólag már Richard Nixon is megpróbált keresztülvinni egy hasonló kezdeményezést, de a közvélemény ellene fordult.
Forrás: WEF, CNN, Business Insider, OECD
