Az EY egész világra kiterjedő, összesen 3800 ember megkérdezésével kétévente elvégzett kutatása keretében Magyarországon száz interjút készítettek. A megkérdezettek fele 5 ezernél több embert foglalkoztató cég dolgozója volt, nagyjából tíz százalékuk felsővezető. Itt az derült ki, hogy míg Magyarországon a megkérdezettek 73 százaléka vállalta azt, hogy széleskörűnek tartja a korrupciót, a kelet-közép-európai országok csoportjában 63 százalék az átlag, a fejlett államokban pedig 35 százalék – mondta Biró Ferenc, az EY visszaélésekkel kapcsolatos kockázatkezeléssel foglalkozó partnere.

Jávor István korrupciókutató szerint mély történelmi és kulturális gyökerei vannak a korrupciónak Magyarországon, nem az emberek rosszak vagy rosszabbak, mint másutt, hanem másfajta életstratégiát sajátítottak el, mint mondjuk Angliában. Egyrészt lehet hibáztatni az elmúlt 25 évet, másrészt már a Kádár rendszerben, a pártállami gazdaságban volt az elsődleges és a másodlagos gazdaság. Teljesen normális volt, hogy a feketegazdaság létezik, annak illegitimitása nemhogy nem keltett aggodalmat, de az élet részévé vált, és mindenki természetesnek fogadta el azt.

Ráadásul a korrupció érzete mellett még két területen tér el a magyarországi adat jelentősen a régiós és a fejlett országok átlagától. Az egyik az a meggyőződés, hogy a cégvezetés elegendő információ birtokában van – Magyarországon a válaszadóknak csak a fele értett egyet ezzel, míg Kelet-Európában 63 százalék, a fejlett országokban 66 százalék. A másik az az érzés, hogy nyomás nehezedik a vezetőségre, hogy a cég magas kockázatú piacokon terjeszkedjen – Magyarországon ez az arány 41 százalék, Kelet-Európában 29 százalék, a fejlett országokban pedig 23 százalék.  Emellett az EY kutatása szerint régiós összevetésben is nagyon alacsony, 13 százalék Magyarországon azoknak az aránya, akik jónak tartják a cégük üzleti-etikai normáit. Kelet-Európában ugyanez 19 százalék álláspontja, míg a fejlett országokban 26 százalék nyilatkozott így. Magyarországon és a közép-kelet-európai régióban a cégeknek nem egészen a felénél van etikai kódex vagy vesztegetésellenes szabályzat, míg a fejlett világban a cégek csaknem 60 százalékánál. A pénzügyi jelentések megszépítése Magyarországon és a régióban inkább jellemző (42, illetve 39 százalék), mint a fejlett országokban (33 százalék). A pénzügyi beszámoló manipulálásának különféle módszereit a kelet-európai és a magyar válaszadók is jóval nagyobb arányban tartják elfogadhatónak. Ráadásul a magyar üzletemberek 20 százaléka értett egyet azzal, hogy ha a cégek betartanának minden szabályt, az nehezítené az üzletmenetet, a fejlett országokban ezt a választ csak 14 százalék merte megadni, vagy vállalta fel.

A kis- és középvállalkozói réteg sajátossága, hogy az államigazgatási körből tud megélni, önkormányzati vagy állami megrendelések azok, amik a létét biztosítják. (Ahol a GKI tavaszi felmérése szerint egyre többen tartják a markukat, bár a cégek közötti korrupciós viszonyok a felmérés szerint nem romlottak.) Jávor István saját kutatásai azt támasztják alá, hogy ezen a körön kívül életben maradni nagyon nehéz, a körön belüli lét pedig magában hordozza a korrupció szükségszerűségét, egy részük azért veteti meg magát, mert egyáltalán esélyt szeretne kapni, ha ebbe nem megy bele a vállalatának nagyon kicsi lesz a túlélési esélye. Épp ezért számos olyan hivatali struktúrához kötött vállalkozási modell van, amely az adminisztratív piacból tartja fenn magát – gondoljuk csak a közbeszerzési pályázatok készítőire.

Kép:sxc

„Legális korrupció”

Jávor István hivatkozott a Transparency International (TI) egy kutatására, amely szerint Magyarországon a közbeszerzési eljárások több mint fele manipulált. Ez az, amit az ő Amerikában publikált tanulmányában legális korrupciónak nevez, hiszen törvényekben, egyéb jogszabályokban, jogszabály-értelmezésekben mindenütt végigpörög az a mechanizmus, amikor a korrupció már nem vagy csak nagyon nehezen fogható meg. Régen túl vagyunk már a nájlonszatyorban átadott pénzek korszakán, és ez azt jelenti, hogy a korrupció intézményesedett a magyar társadalomban. Egyes hivatalnokok már nem is értik, hogy bizonyos általuk kezelt helyzetekkel mi a problémája egy jogkereső állampolgárnak, hiszen nekik az egy évtizedes tanult munkamechanizmus, és nem értik, hogy az miért probléma az, ha nem átlátható, nem legális – véli a kutató.

Ennek az intézményesedésnek a következtében társadalmi csapdahelyzetek alakulnak ki. Ha valakit kár ér, egy deviáns szervezeti működésnek lesz aztán az áldozata. Elmegy a bíróságra, első-, majd másodfokra, próbálja esetleg közigazgatási irányba is elvinni az ügyét, hogy a kárát legalább az ott megnyerhető összegekkel csökkentse, de a gyakorlatban csak egyre többe kerül neki a jogkeresés folyamata, és az intézményesülés miatt érdemi eredményre sem vezet. Hiába volt adott esetben igaza. Persze tehet rendőrségi feljelentést – ezek a látszatra működő demokratikus keretek adottak. Ötször behívják meghallgatásra, megszüntetik az eljárást, és egy idő után már nem tudja tovább finanszírozni a dolgot, a cége pedig tönkremegy.

Csapdahelyzet

Az egyik konkrét eset Jávor István kutatási anyagában, amelyben a kisvállalkozó kap egy jelzést a helyi önkormányzattól, hogy ha visszafizet valamennyit, akkor akár el is nyerhet egy, majd aztán több pályázatot is helyben. A vállalkozó belemegy, mert kell neki a megrendelés. Két-három év után közlik vele, hogy a következő feladatot nagyon olcsón, bekerülési költség alatt kell elvállalnia, mert aztán majd jön egy nagy megyei beruházás, ami így az övé lehet, és azon behozhatja kamatostól az itt kieső hasznot. Mivel a visszaosztások miatt a vállalkozónak már arra sincs elég pénze, hogy ezt az olcsón árazott munkát elvégezze, ezért a polgármester felajánlja neki, hogy segít, és a vagyonkezelő egyik kapcsolatának uzsorakölcsönével át tudja hidalni ezt a pár hónapot. Persze ebből a kölcsönből is vissza kell fizetni a vagyonkezelő vezetőjének és a polgármesternek is. Tényleg jön az a nagy beruházás, csak azt a megyeközpont tartja kézben, így az ígéretek nem teljesülnek. A vállalkozó beszorult, gazdaságilag a cége összeomlik, felszámolás alá kerül, az embereit el kell bocsátania, végkielégítést kell fizetnie nekik. Mivel a NAV is megtalálta, megvádolták adócsalással is, talpra állni nem tud, és már a börtön fenyegeti. Mindezt azért, mert a csapdahelyzetből nem tudott szabadulni. Más se tudna.

Miután a kis- és középvállalkozó rohan a munkáért, kialakult annak a gyakorlata, hogy ezt kihasználják. Aki korrumpál, az bukik bele, akinek visszaadtak, és aki a csapdát felállította, az él tovább, és keres újabb áldozatot, vele szemben semmi nem lesz bizonyítható. Bulgáriában mondjuk van gazdasági maffia, nálunk erre nincs szükség, mert összefonódott a formális és az informális hatalom, és ez terjedt ki egészen a kontrollszervek meggyengítéséig – mondta Jávor a Piac&Profitnak.