A brüsszeli testület szerint az étkezési jegyek, szabadidő- és üdülési utalványokra vonatkozó magyar szabályozás sérti a letelepedés és szolgáltatásnyújtás szabadságának uniós elvét. A bizottság ismerteti, hogy a tavaly január 1-jén hatályba lépő új szabályozást megelőzően nem voltak különleges előírások arra vonatkozólag, hogy ki milyen szolgáltatásokat nyújthat és milyen formában ezen a területen, az új szabályozás viszont monopóliumot biztosít a hideg és meleg étkezési utalványok piacán egy közalapítvány számára, emellett pedig Brüsszel szerint rendkívül szigorúan szabályozza a béren kívüli juttatásnak minősülő meleg étkezési, üdülési és szabadidő-utalványok kibocsátását, amelyek már csak elektronikus formában adhatók ki.
"Az új szabályozás több olyan szereplő kizárásához vezetett, amelyek már évek óta jelen voltak a béren kívüli juttatásnak minősülő étkezési utalványok piacán, valamint megnehezítette, hogy új szereplők lépjenek be erre a piacra, és ellehetetlenítette a szabad szolgáltatásnyújtást. A bevezetett korlátozásokat nem indokolhatja, hogy ez az új monopólium bevételeit szociális kiadásokra fordítja" - érvel a bizottság. Egyben úgy ítéli meg, hogy Magyarország a 2012 novemberében küldött indoklással ellátott véleményt követően sem hozta összhangba a szabályozást az uniós joggal, ezért pedig az Európai Bírósághoz fordul, hogy a luxembourgi testület hozzon ítéletet arról, sérti-e a magyarországi szabályozás az uniós jogot.
Az erről kiadott közleményben a bizottság arra is kitér, korlátozható ugyan mind a letelepedés, mind a szolgáltatásnyújtás szabadsága, de ez csak úgy és abban az esetben lehetséges, ha a korlátozások arányosak, nem diszkriminatívak, és szükségességük a közérdeken alapuló kényszerítő okkal indokolható.
A bizottság arról is említést tesz, hogy Magyarország szerint a korlátozásokra egyrészt a fogyasztók, valamint a szolgáltatások nyújtóinak és igénybevevőinek védelme, másrészt pedig szociálpolitikai célok és az adórendszer koherenciája miatt van szükség. Brüsszel ugyan elismeri, hogy az említett célok önmagukban véve valóban "a közérdeken alapuló kényszerítő okok" lehetnek, mindazonáltal úgy véli, hogy "az intézkedések túllépik az elérni kívánt közérdekű célok garantálásához szükséges és arányos mértéket", holott ezeket a célokat kevésbé korlátozó rendelkezések révén is el lehetne érni.
A kormány sajnálja
Az NGM szerint a SZÉP Kártya bevezetésével nem korlátozták, hanem éppen hogy kinyitottak egy korábban monopol piacot: míg az üdülési csekket kizárólag egy szereplő forgalmazhatta, a SZÉP Kártyát jelenleg is három nagyvállalat bocsátja ki, amelyek között hazai és külföldi érdekeltségű egyaránt megtalálható.
„A SZÉP Kártya esetében az EB eljárása a kártya kibocsátásának kormányrendeletben meghatározott feltételeit érintette, amennyiben az EB azokat túl szigorúnak és EU-s jogszabályokba ütközőnek értékelte. Fontos kiemelni, hogy a kártya kibocsátását azért kellett szigorú feltételekhez kötni, hogy a fogyasztók pénzét biztonságban tudjuk. A SZÉP Kártya rendszere jelenleg 840 ezer munkavállaló számláit kezeli, amelyekre a kibocsátás megkezdése óta már 106 milliárd forint feltöltés érkezett. Ha ehhez hozzáadjuk, hogy a kibocsátók jelenleg 45 ezer elfogadóhellyel állnak szerződéses kapcsolatban, belátható, hogy a rendszer működtetése mögé muszáj nagyon komoly garanciákat állítani. Álláspontunk továbbra is az, hogy a kártyabirtokosok pénzének biztonsága érdekében ezekre a peremfeltételekre szükség van. Aki a feltételeket teljesíteni tudja, az szabadon beléphet a kártya kibocsátói piacára, ehhez semmilyen kormányzati engedélyre, igazolásra, külön döntésre nincs szükség.” – áll az NGM közleményében.
