A britek és a Brexit kapcsán lassan egy olyan kép sejlik fel Európában, amelyben a teljes gázzal a fal felé száguldó autó – mint Nagy-Britannia – kormányáért harcolnak az autó utasai, de nem azért, hogy elkormányozzák a járművet, hanem mert nem értenek egyet abban, hogy a fal melyik részén csapódjanak be. Mindeközben a fal – az Európai Unió – kissé értetlenül, ugyanakkor nem kevés elégtétellel szemléli a felé tartó autót - bár talán most, az utolsó pillanatban sikerül elhárítani a veszélyt.
Azonban, bár ezzel a végtelenségig feszítjük ezt az analógiát, igazán gondban az autó csomagtartójában, utánfutójában stb. utazó brit átlagállampolgárok vannak. A kormánynál – sőt, mondhatni, a kormányban ülők – nem fognak mindennapi problémákkal, áruhiánnyal, megszaladó árakkal, megszűnő munkahelyekkel szembesülni. A brit politikai és gazdasági elit széttárja a kezét, és Európára mutogat, de semmit sem tesz az általa okozott probléma megoldásáért. (Igaz, az első patkányok már elkezdtek menekülni a süllyedő hajóról.) A mai történelmi szavazáson többek között ezzel is szembesülnek majd a brit választók, ha az a mai napon elbukna a brit Alsóházban.
A mai brit parlamenti Brexit szavazás előtt az utolsó pillanatokban adott az EU újabb kedvezményeket. Theresa May és Jean-Claude Juncker ugyanis az éjszaka megállapodott arról, hogy az EU hajlandó jogi biztosítékokat adni arra, hogy az ír tartalékmegoldás (Irirsh backstop) csak átmeneti és az EU nem tarthatja Nagy-Britanniát korlátlan ideig átmeneti állapotban. Mivel ennek az átmenetinek szánt állapotnak a tartóssá válása volt számos brit képviselő legnagyobb félelme, így ezzel a jogi kiegészítéssel megnyílt az esély, hogy ma a brit parlament alsóháza elfogadja a Brexit megállapodást. ha sikeres az esti szavazás, akkor az élet gyakorlatilag ugyanúgy menne tovább (gazdasági értelemben), mint eddig, hiszen ebben az esetben 2 év van a bilaterális szerződések újratárgyalására és a tényleges kilépésre. Ha netán így sem megy át a megállapodás, akkor jön a rendezetlen kilépésről történő szavazás, (Erre már a magyar törvényjavaslat is elkészült.) és ha azt sem fogadják el, akkor a kilépés eltolása.
Az előrelépésre jelentősen erősödött a font az euróval szemben, az EURGBP a reggeli órákban 0,85 alatt is járt, de mostanra visszatért 0,851 környékére - írta a jó hírekkel kapcsolatban az Erste Befektetési Zrt. reggeli hírlevele, a gazdasági élet szereplői tehát örömmel látják a bizonytalan időszak végét.
Elmarad a nagy "toalettpapír-válság"
Akármi is lesz az elkövetkező napok végkimenetele, annak mindenki örülhet, ha - és most úgy tűnik - elhárul a "hard brexit" veszélye. Ez ugyanis olyan szegmensekben is gondot okozhatna, amelyek hétköznapi esetben fel sem merülnének. Vegyük például a tisztasági papír problémakörét. Ebben a tekintetben a britek a leginkább higiénikus nép a világon, az átlagos éves toalettpapír-fogyasztás fejenként 17,6 kilogramm évente (egy átlagos európai polgárnál ez ennek kb. kétharmada, egy amerikainál a fele). Ennek túlnyomó része, több mint 90 százaléka importból származik, a kontinentális Európából (elsősorban Franciaországból és Belgiumból, bár ez a visegrádi országok egyik legfontosabb, bár kevéssé ismert exportcikke is). A brit gyártás és tartalékok pontosan egy napra képesek fedezni a szigetország lakóinak szükségleteit. Ha azonban ma a brit parlament nem írja alá a megállapodást, és Nagy-Britannia március 29-én így lép ki az unióból, akkor április másodikán sok brit háztartás egészségügyi papír nélkül marad. Egy ilyen árutípusból fellépő hiány eredményeit mindenki el tudja képzelni. (Egyébként a magyar vásárlókat is érhetik meglepetések!)
Nem lehet elégszer elmondani, hogy a közös piac, az áruk szabad mozgása ugyanis ettől a naptól megszűnik. Naponta 15 ezer kamion kel át a Csatornán csak Calais–Dover között. Ha mindegyik vámkezelése, ellenőrzése csak egyetlen percet vesz igénybe március 30-tól, az plusz 250 órát jelent naponta. Ha szimultán húszasával ellenőrzik a gépjárműveket, akkor is 10 órával nő az átfutási idő. A brit áruházak szerencsére az elmúlt hónapokban leálltak a korábban „just-in-time” módszerrel (azaz mindig csak a keresletnek megfelelő mennyiséget raktározták), így a tartalékok – legalábbis a toalettpapírból – elvileg egy-két hétig is elegendőek. De, ha a Brexit után – vagy előtt – néhány nappal pánikszerű felvásárlás kezdődik, akkor nincs olyan rendszer, ami ezzel lépést tudna tartani.
Ugyanakkor a szakemberek nem a nagy toalettpapír-válságtól tartanak. Ha a legrosszabb forgatókönyv valósul meg, és az angol vásárlók megrohanják a boltokat, akkor az élelmiszer és a gyógyszer sokkal hamarabb kifogy majd, mint a toalettpapír.
Csak a vicc kedvéért tételezzük fel, hogy a britek mégis megszavazzák ma a megállapodást és két évig a vámunió tagjai maradnak. Ezzel pontosan azt érték el, hogy nem szavazhatnak az unió döntéshozó testületeinek összetételéről, nem szólhatnak bele a vámunió szabályaiba, viszont engedelmeskedniük kell ezeknek a szabályoknak. A szuverenitásért folytatott harcuk tehát éppen a szuverenitásuk feladásával járt. Azt hiszem joggal merül fel a kérdés: mi értelme is volt az egész kilépési hőbörgésnek?
