A jövőre nézve több kihívás is áll a magyar termelési struktúra előtt. A jelenlegi termelés évente 35-40 százalékát adó Paks I. reaktorai már 44 éve üzemelnek. Eredeti üzemidejük már lejárt, de az első üzemidő-hosszabbítás nyomán a blokkok jelenlegi engedélyei 2032 és 2037 között futnak ki. A következő cél az lehet, hogy a blokkok további húsz évig, így összesen akár 70 éves üzemidővel működhessenek, azonban ehhez környezetvédelmi engedélyezésre, műszaki vizsgálatokra, kábelcserékre, épületszerkezeti ellenőrzésekre és más beavatkozásokra is szükség lenne. Mivel Paks II. megépítése kérdéses, ezért, ha a hosszabbítás nem valósul meg időben, akkor az atomenergia kiesése komoly energiabiztonsági kockázatot jelentene és felerősítené a megújulókra épülő termelés hektikusságát a hazai hálózatban.

A megújulók esetében a szélesebb diverzifikáció fontos, mivel a napenergia túlsúlya a megújulók között a termelés volatilisebbé válását okozza. Erre az egyik válasz a kormány 4000 MW-os szélenergia programja. Egyes vizsgálatok szerint a szél és a nap erőművek kombinációja jelentősen javítja az együttes hatásfokot, azonban a szélenergia mellett fontos lenne a megfelelő tárolói kapacitás kiépítése a hektikus megújuló termelés és a fogyasztási szokások eltéréseiből adódó, egyre dráguló import szükséglet enyhítésére. Az elektrifikáció előrehaladtával a villamosenergia-fogyasztás várhatóan tovább nő, ezt a többletkeresletet pedig szintén fedezni kell. A hosszú távú önellátáshoz ezért a megújulók mellett az atom- és a gázerőművek szerepe is fontos maradhat a jövőben. (GKI Gazdaságkutató Zrt.)