Slágertéma most az úgynevezett nyugdíjpénzek lakáscélú felhasználásának lehetősége 2025-ben. Önök nyugdíjbiztosítást kínálnak a termékeik között. Erre vonatkozik-e ez a lehetőség?

Nyugdíjbiztosításra nem, kizárólag az önkéntes nyugdíjpénztári termékben összegyűlt összegre vonatkozik ez a lehetőség.

Mi állhat a jogalkotó szándékában Ön szerint?

Az önkéntes nyugdíjpénztári megtakarítás egyik legnagyobb szereplője a munkaadó volt. Tartozott hozzá egy kedvező adózási lehetőség, sokan választották ezt a fajta cafeteria lehetőséget. Mióta ez a fajta nyugdíjra vonatkozó megtakarítási forma is szinte úgy adózik, mint a munkabér, az alkalmazottak egyre kevésbé igényelték, a munkaadók meg inkább munkabérként adták ugyanazt a pénzt, amit anno az önkéntes pénztárba fizettek volna a munkavállalóknak. Tehát a pénztárak állományának túlnyomó része stagnál, „új” befizetések nem nagyon érkeznek, pedig ez elengedhetetlen lenne, hiszen a rendszeres befizetések biztosítják a pénztárak hatékony működését. Az önkéntes nyugdíjpénztárakra jellemző még az is, hogy a befizetések jelentős részét állampapír portfólió teszi ki, esetenként (pénztártól függően) némi részvénnyel kiegészítve, de mindenképpen a kiszámíthatóbb hozam elérése a cél. De akkor mi lehetett a jogalkotói döntés mögött az az egyéb cél, ami most mégis lehetőséget ad arra, hogy egy hosszú távú megtakarítási termékből az eddigi befizetések felhasználhatóak legyenek? Ahogy arról már szó esett, befizetések nem nagyon jönnek a pénztárakba, így állományban olyan pénz gyűlt össze, aminek még hosszú évekig nem lesz kifizetése (felhasználása), de ennek az állománynak az egy befizetőre jutó átlagos megtakarítása 2-3 millió forint. Ez az összeg, ha a 2025-ös év átlagkeresetét vesszük alapul, mindössze maximum fél évre elegendő megtakarítás. Ha ehhez folyamatos befizetés nem vagy csak kevés esetben érkezik, akkor az már most látszik, hogy lehet olyan ügyfél, aki az éppen most vagy a közeljövőben lehetséges ingatlanvásárlása, a meglévő ingatlanjának felújítása vagy egy esetleg meglévő hitelének az előtörlesztése végett az önkéntes pénztárban lévő teljes összegét szívesen használná föl az előbbiekben megfogalmazott cél(ok) érdekében. Érdemes még megemlíteni azt is, hogy az önkéntes nyugdíjpénztáraknál kedvezményeztetni lehet a kifizetendő összeget, ami azt is jelenti, hogy ha mondjuk mindkét szülő a saját pénztári megtakarítását például a gyermekük számára kívánja odaadni, akkor akár ez az összeg (vagy összegek) például egy lakásvásárlás önerejeként is felhasználható.

A kezdeményezés biztos, hogy felkavarja annak az állóvizét, hogy egy hosszú távú pénzügyi termék jelenlegi helyzetével kapcsolatban elkezdjen mindenki (már akinek van önkéntes nyugdíjpénztári terméke) érdemben foglalkozni. Tekintettel arra, hogy az esetek többségében több tíz éven át gyűjt az ember, hajlamosak vagyunk kicsit kevesebbet foglalkozni ezekkel a termékekkel, hiszen már magában a nevében is benne van az, hogy nyugdíj, és aki még hosszú évtizedekre van a kifizetéstől, vélhetően kevésbé akkurátusan vizsgálja a saját helyzetét. Pedig érdemes lenne foglalkozni azzal, hogy éveken vagy akár évtizedeken át fizetett megtakarítás, ami alapjában nyugdíj-kiegészítést szolgálna, az most jelenleg mennyi is, és ez vajon elegendő segítséget nyújthat-e majd akkor, amikor erre szükség lehet. Szinte biztos, hogy sokan pénzügyileg mélyebben vizsgálják a saját helyzetüket, ami minden szempontból előnyös lehet. Az viszont már régről megállapítható, hogy akár az önkéntes nyugdíjpénztári megtakarításról, akár más hosszú távú pénzügyi termékről is legyen szó, új alapokra kell helyezni a teljes igényfelmérés folyamatát. Ha már az önkéntes esetében javarészt a munkaadó volt a befizető, akkor anno már a munkadónak is feladata lett volna egy mélyebb tájékoztatás. Biztos voltak olyan cégek, akik ezt meg is tették, de ez a kommunikáció sokszor szerintem elmaradt, pedig a cég által fizetett összeget a munkavállaló ki is egészíthette volna magának! Többek között ezért lehet az, hogy 10-20 évnyi befizetések átlagos állománya a már előzőekben is írt 2-3 millió forint.

Az Önök részéről, biztosítóként hogyan kezelik ezt a helyzetet?

Mi mint CIG Pannónia Biztosító, látunk üzleti lehetőséget benne, hiszen könnyen elképzelhető, hogy a felhasználás kapcsán nagyobb fókuszt kap az ügyfélnél az az összeg, amit eddig az önkéntes nyugdíjszámláján megtakarított. Szerintem a jövőtervezés is könnyebb lehet hosszú távon, már akinek fontos az, hogy idős éveiben legyen kiegészítése a nyugdíja mellé, és lássa azt, hogy ezt a jelenlegi megtakarítása mennyire segíti. Természetesen lesznek olyanok, akik elégségesnek tartják már most a megtakarított összegüket, és amennyiben ez még kiegészül a jövőben befizetendő összegekkel, akkor ténylegesen arra a célra lesz felhasználva, ami az alapcél is volt, tehát a nyugdíjas évek egyfajta kiegészítésére. De bizonyosan lesznek olyanok is, akik ezt az összeget most más, kimondottan lakáscélú elképzeléseiknek valamelyikébe csoportosítanák át. Ez már sokkal inkább jelent egy komplexebb látásmódot, amihez azt gondolom, hogy ha van az ügyfélnek segítsége pénzügyileg, az mindenképpen előny lehet. Az én véleményem alapján ez elengedhetetlen. Nagyon nem mindegy például az sem, hogy egy esetleg fennálló annuitásos hitelbe egy összegben „betörlesztek” (résztörlesztés, amivel a törlesztőrészletem csökken, de a hitel fut tovább a futamidő végéig) a futamidő elején – amikor javarészt kamatot fizetek banknak –, vagy mondjuk a futamidő vége felé teszem mindezt. Emellett persze az sem mindegy, hogy azt az összeget, ami felgyűlt az önkéntes nyugdíjpénztári számlámon, akarom-e tovább gyarapítani a pénztárnál számomra kedvező hozammal, vagy tényleg érdemesebb a rendelet által adta lakáscélú terveimre költeni, amit ez az év már lehetőségként kínál számomra az év végéig. Ezek komolyabb beszélgetések, amihez – ahogy azt az előbbiekben is megjegyeztem – pénzügyekkel foglalkozó tanácsadó szükséges. Tehát egy pénzügyi tanácsadó vagy szakértő pont egyfajta tükröt vagy nevezzük úgy, hogy egy nulladik pontot tud majd felmutatni, hogy lapozzunk vissza, mi is történt itt az elmúlt időszakban. Volt valami cél, volt valami koncepció egyik vagy másik termékkel, vagy csak volt, mert mondjuk a munkáltató fizette? Eljöhet a tabula rasa ideje! Az ügyfél kaphat egy képet arról, hogy az eddig összegyűlt pénze tényleg segíti-e a nyugdíjas évei kiegészítését vagy sem. Így elérkezik az a pillanat, amikor van relevanciája annak, hogy ha szeretné, akkor újra tervezze a nyugdíjcélú öngondoskodását.

Mi mint biztosító a szerződött partnereink segítségével szeretnénk minél több háztartásban ezeknél a beszélgetéseknél termékeinkkel jelen lenni.

Bökjük ki a számot! Mennyi kell, amikor nyugdíjba megy az ember? Mennyi legyen a félretett pénz?

Fogok rá válaszolni, de egy picit messzebbről hadd kezdjem, mert ahhoz, hogy mennyit kell megtakarítanom szervesen kapcsolódik az is, hogy hol, milyen portfóliót választok a pénzem fialtatására. Az önkéntes nyugdíjpénztár és a nyugdíjbiztosítás között portfólió szempontjából is van különbség – ezt ugye említettük –, de ennél is jelentősebb, hogy míg az önkéntes pénztári megtakarításhoz akkor juthat hozzá az ügyfél, amikor nyugdíjszabályozás szempontjából ténylegesen nyugdíjba vonul, a nyugdíjbiztosítás kapcsán a kötés pillanata a kiindulási pont. Vegyünk egy egyszerű példát! Van egy önkéntes nyugdíjpénztári termékem, amit rendszeres fizetek. Futamideje nincs, hiszen a futamidő meghatározása jelenleg az éppen aktuális törvényileg szabályozott nyugdíjkorhatár, de időközben ez esetleg változhat. Ma kötök egy nyugdíjbiztosítást, amit 65 éves koromig fogok fizetni, hiszen a nyugdíjkorhatár éppen aktuálisan ma 65 év. A két nyugdíjmegtakarításomat párhuzamosan fizetem, mert lehetséges verziónak vélem, hogy mire 65 éves leszek, a korhatárt felemelik pár évvel. Mi történik ilyenkor? A nyugdíjbiztosításból 65 évesen megkapom a kifizetésem egy összegben, vagy járadék formájában, ahogy szeretném, de az önkéntes pénztárból csak pár évvel később fogok kifizetést kapni, amikor elértem a tényleges nyugdíjkorhatárt. Tehát a nyugdíjbiztosításból akkor, amikor még vélhetően talán fittebb az ember, kapok egy olyan összeget, amit már 65 éves kortól igénybe vehetek, költhetem, amire akarom. Majd pár évvel később, mikor már az előző megtakarításomból fogy(hat) némi pénz, megkapom a tényleges nyugdíjkorhatár betöltésekor az újbóli kifizetést az önkéntes pénztári befizetéseimből. A felvázolt verzió teljesen átlagos, amivel azt szerettem volna megvilágítani, hogy van olyan élethelyzet, amikor nem feltétlenül az a jó megoldás, hogy vagy ez, vagy az a pénzügyi termék a megoldás: van, hogy egyszerre több, akár párhuzamosan futó pénzügyi megoldás is tud tökéletes verzióként működni! De a kulcs most is az, hogy kinek a tanácsára teszem mindezt. Javaslatom az, hogy szakember legyen!

S akkor jöjjön a mennyi is legyen az annyi! A sok-sok éve megállapított úgynevezett „hüvelykujj” szabály kapcsán azt mondhatjuk, hogy ha a nettó bevételem legalább 10 százaléka valamilyen megtakarítási termékben fial, az hosszú távon (20 év fölött), egy releváns kiegészítés akkor, amikor arra igazán szükség lehet. Ha ezt napjaink átlag nettó bérére vetítem, akkor ez nagyságrendileg 40-50 ezer forint lenne havonta. Persze ha abból indulunk ki, hogy az ügyfél, ha azt kérdezi, hogy mekkora összeggel lehet nyugdíjbiztosítást kötni, (biztosítók minimáldíja) akkor a válasz az lenne, hogy az havonta 12-15 ezer forint , ami biztosítónként eltérhet. Ez az összeg a töredéke az előbb mondottnak, de egy tapasztalt tanácsadó erre azt mondja, hogy nem tudja, mennyi a termék minimáldíja. Erre joggal mondhatja az ügyfél, hogy elnézést, de akkor milyen segítséget akar nekem adni, ha még ennyit sem tud? Ám a szakember nem feltétlenül azért van, hogy elmondja, a biztosítónál mennyi a minimáldíj, hanem azért, hogy egy alapos igényfelmérés után segítse a feltárt cél megvalósítását. Egyébként meg a biztosító minimáldíja, az a biztosító minimáldíja, abban az ügyfél igénye s a jövőbeli céljai semmilyen szinten nem szerepelnek, pont ezért szükséges az igényfelmérés. Ettől sokkal fontosabb, hogy az ügyfél minimáldíját vagy inkább a jövőbeli elképzeléséhez igazítható pénzügyi terméket kapjon. Ehhez pedig mindössze két adatra van szükség. Ha nyugdíjbiztosításról egyeztetünk az ügyféllel, akkor az első kérdés az, hogy mikor megy nyugdíjba, vagyis hány év múlva lesz 65 éves, a másik pedig az, hogy mekkora összeget akar ott a futamidő végén látni. Tehát a várt összeget el kell osztani a hátralevő hónapok számával, és az eredmény lesz – a példa kapcsán – az ügyfelünk „minimáldíja.” Persze nem pontosan ennyit kell majd fizetnie, hiszen ezeknek a befizetéseknek van hozama is, és ott van még lehetőségként az önkéntes és a nyugdíjbiztosítás esetén is visszaigényelhető adójóváírás 20 százalékos lehetősége is!

Milyen hozamokat tud kínálni egy nyugdíjbiztosítás egy önkéntes pénztárhoz képest?

Hozam szempontjából ezeket a termékeket hosszabb távon hasonlíthatjuk össze. Az önkéntes pénztárak, tekintettel arra, hogy a befizetések jelentős részét államkötvénybe fektetik, eredményeik kapcsán erősen függnek az éppen aktuális jegybanki alapkamattól. Így akár az elmúlt év, de még inkább az azt megelőző évben is voltak jócskán kétszámjegyű hozamok. Nyilván a csökkenő alapkamatokkal az államkötvények kamatai is csökkennek, ezek a változások akár évről évre is kihatnak a portfóliók fölépítésére. Jellemzően ugyanúgy, mint a biztosítóknál, a pénztáraknál is van általában három vagy akár több portfólió, amit megválaszthat az ügyfél. Ezt a kockázatviselési hajlandóságától függően, lényegében bármennyiszer megváltoztathatja. A biztosítókra jobban jellemző, hogy a portfóliók kialakításánál van, ahol akár 60-70 alapból is lehet választani! Ez már lehet akár a bőség zavara is, bár ebben (is) szabályozói oldalról biztos lesz változtatás, hiszen ügyfélként azt gondolom, minimálisan elvárható, hogy ha egy megtakarítási termékbe fizetek, és választok hozzá valamilyen befektetési portfóliót, akkor amikor a megtakarításom lejár, több pénzt kapjak, mint ha ugyanezt az összeget otthon a befőttesüvegbe tettem volna hónapról hónapra. Itt a mennyi az annyi még nehezebb kérdés, hiszen elég nehéz lenne megmondani, hogy mennyi lesz akár 60 alapból kiválasztott, majd összeállított portfólió jövőbeli hozama. Annyi talán segítségképpen, hogy ha a magasabb hozam elérése a cél, amihez magasabb kockázat is társul, akkor jobb lehetőségei vannak egy nyugdíjbiztosítással, míg ha konzervatívabb a kockázattűrő képessége, akkor inkább önkéntes nyugdíjpénztári terméket javaslok.

Szóba kerültek már a unit-linked biztosítások. Számos panasz hallatszott a közbeszédben arra, hogy ez elavult konstrukció, nem igazán jó. Önnek mi a véleménye? Egyetért-e ezekkel a félelmekkel? És hogyan lehet meggyőzni az ügyfeleket, hogy mégis válasszák ezt a konstrukciót?

Persze mondhatnám, hogy ilyenről nem hallottam, de mi tagadás, tapasztaltunk már ilyet. Többször visszaköszön az interjú kapcsán a tanácsadó szerepköre, amire nem lehet elégszer felhívni a figyelmet! A pénzügyi termékek szigorúan ellenőrzött és szabályozott keretek között értékesíthetők, így ha én olyan eszközt adok a partnereink kezébe, amivel lényegében 0 százalék esély van arra, hogy az ügyfél ne legyen félretájékoztatás áldozata, akkor az már nagy lépés a jövőre nézve, márpedig mi ezt csináljuk! A régi megéléseket, melyek lehettek akár rosszak, azokat most egy teljesen új generáció által kötött szerződések megélései alapján tudják a piac és annak szereplői megreformálni. Egy dedikált cél érdekében igenis szükséges megtakarítást képezni, de ehhez elengedhetetlen egy minden pénzügyi területre kitérő igényfelmérés. S ha a cél egy minőségi igényfelmérés, melyen „átutaztatom” az ügyfelet akár évtizedeken át, akkor a jövőben lejáró, ön által is említett unit-linked biztosítások szerződői, biztosítottjai azt fogják tapasztalni, hogy a megtakarítás szükséges, hosszú távon pedig szinte kötelező! Persze ebben a megtakarítási szemléletben nem feltétlenül csak életbiztosítások vannak, hanem több olyan termék elérhető, ahol ha van konkrét cél, akkor könnyen kiválasztható egy szakember segítségével!

Nagy valószínűséggel azon ügyfelek, akik csalódtak ezen termékekben, azért járhattak így, mert vagy elsikkadt, vagy nem is volt meg az a fajta kommunikáció, ami alapján egy szakember releváns tanácsot tudjon adni, különösen nem hosszú távra. Nyilvánvalóan nem akarok elmenni mellette, hogy ezeknek a termékeknek „fejnehéz” a terhelése, a költségek, például az üzletkötői jutalék, s a termék működési költsége a futamidő elején magasabb. De ezzel nem lenne semmi probléma, ha tud róla az ügyfél. Amióta ezek a termékek léteznek, több szcenárió alapján is tud információt kapni az ügyfél arról, hogy körülbelül mi az, ami a futamidő végén várható ezekből a biztosításokból. Tehát én inkább azt mondanám az ügyfélnek, hogy ha 3 év múlva szeretne ebből pénzt, abban az esetben esze ágában se legyen ilyen termékre szerződni! Mert pont az a 3-4 év szükségeltetik ahhoz, hogy egyfajta szokássá váljon az, hogy a folyamatos befizetések kapcsán egyre jobban gyűlik a pénze, ami pedig megadja annak a biztonságát, ami alátámasztja a végső cél megvalósulását! Ne feledjük, hogy esetenként pár tízezer forinttal indított szerződésekről beszélünk, így a gyarapodás mértékét nagyon könnyű reálisan nyomon kísérni. S bár ezek a termékek kifejezetten hosszú távra szerződött ügyfelek pénzügyi termékei, de ehhez is az kell, hogy aki segítette a termék létrejöttét, nevezzük üzletkötőnek, az ugyanúgy, hosszú távon segítse tudásával az ügyfelet, hogy az igényfelmérés során kitűzött célt vagy célokat elérje.

Épp ez lenne a következő kérdésem: mi a biztosíték, hogy az önök termékét megfelelő tanácsadó ajánlja? Vannak-e képzéseik, továbbképzéseik az üzletkötőik számára?

Természetesen, minden partner felé kötelező. Azon túl, hogy ennek van egy kötelező óraszáma, folyamatos az a fajta edukáció, amit ezekkel a termékekkel csinálunk. És nem is csak feltétlenül magával a termékkel, hiszen ezekben viszonylag kevés változás történik. A már sokszor említett igényfelmérésre nagyon nagy fókuszt tettünk, pont annak kapcsán, ahogy a „gyárból” kijön a termék, úgy legyen piacra illesztve, ahogy és amely célcsoportnak a biztosítóban megálmodtuk.

Egy fontos kérdés: a nyugdíjbiztosítás vagy akár az önkéntes nyugdíjpénztár befektetés vagy megtakarítás? A köznyelvben szinonimaként használják a két kifejezést.

Akkor beszélünk befektetésről, ha van mit befektetnünk, tehát van egy olyan összeg, amiből elvárható, hogy a pénz több pénzt csináljon. Persze ez az összeg mindenkinél más, de ez megint egy fontos, és az igényfelmérés kapcsán megválaszolandó kérdés, hogy mit is szeretne az, aki befektetne.

Valószínű, hogy hozamot, ha lehet, minél többet! Ám azt nem árt tisztázni, hogy ha valaki havi rendszerességgel a havi jövedelméből tesz félre valamennyit, az sokkal inkább megtakarító, ahol a hozam nem tud elsődleges szempont lenni, mert bár a havi pár ezer forintokon lehet ugyanolyan hozamot realizálni, mintha tenném ezt egy nagyobb összeggel, csak persze eredménye lesz kisebb. Biztosítóként, mi a unit-linked termékeinket megtakarításnak hívjuk, mert pont az a cél, hogy a jövőben legyen a többször befizetett kisebb összegből egy nagyobb! Ebből később lehet, hogy pont akkora összeg lesz, hogy az már sokkal inkább befektetésre alkalmas, hiszen az összegyűjtött pár tízezer forintok hosszú távon megtakarítva befektetéssé hízhatnak! Ez olyan, mint egy pénzügyi termékevolúció. Szerintem azzal a kedves olvasók is egyetértenek, hogy sokkal inkább vannak olyan ügyféljelöltek, akik havonta tudnak a jövedelmükből megtakarítani valamekkora összeget, mint azokból, akiknek sok millió forintjuk van, amiből még többet szeretnének. Relatív pici pénzzel ugyanezeket az eredményeket el lehet érni, csak nyilván a pici pénzre vonatkoztatva. Ami viszont nagyon vonzó lehet, hogy egy pár tízezer forintos megtakarító akár ugyanazon befektetési alapokba tudja tenni a pénzét, mint az, aki prémium ügyfélként, nagy tőkével, valamelyik nagy befektetőháznál kapna befektetési ajánlatot. A hozam ugyanannyi, az eredménye pár nullával kevesebb lehet, de százalékban ugyanaz.

Az sem mindegy, hogy honnan van az a nagyobb összeg, amit befektetne. Szakmailag kiváló partnereink segítségével elérhető, hogy a futamidő végén legyen az ügyfélnek annyi pénze, amit ő célul kitűzött magának. De azért vannak olyan ügyfelek, akik abban kérik a segítségünket, hogy ha van egy nagyobb összege, legyen ez például 50 millió forint, mikorra tudjuk megduplázni. Én vissza szoktam kérdezni, mert szerintem releváns lehet, hogy ha nem örökölte vagy nem kapta valahonnan ezt az összeget, akkor mennyi időbe telt összegyűjteni ezt az 50 millió forintot? Sok esetben a válasz a következő: ne is kérdezze, sok-sok év alatt, vérrel, verejtékkel. Értem. Ha sok év alatt takarított meg ennyi pénzt, akkor jogos lehet a kérdés, miért várja tőlünk, hogy egy-két év alatt megduplázzuk ezt a pénzt, ha összegyűjteni is hosszú időbe telt! Szerintem a példa kapcsán is érthető, hogy az én meglátásom szerint mi a megtakarítás és a befektetés között a különbség. Biztosítóként mi inkább a megtakarítani vágyók pénzügyi partnerei vagyunk, amellett, hogy természetesen azokat is ki tudjuk szolgálni, akik befektetési céllal keresnek meg minket.

Érintőlegesen szóba került már az adójóváírásnak a lehetősége. Ahhoz, hogy az ügyfél igénybe vehesse a törvényben biztosított maximális, 130 ezer forintos jóváírást, ahhoz 650 ezer forintnyi befizetés szükséges az év egészében. Mi van akkor, ha valakinek nincs havi több mit 50 ezer forintja, de szeretné maximalizálni az adójóváírást?

A biztosítói unit-linked termékek jellemzően olyan megtakarítások, melyek esetén, az ügyfél megteheti azt is, hogy kisebb összeget fizet havonta, de az év végén, vagy év közben bármikor, ha tudja, akkor kiegészíti valamekkora összeggel. Ezeket a befizetéseket eseti díjaknak hívjuk, így ha mondjuk egy ügyfél kezdetben havi 30 ezer forintot tud megtakarítani egy jövőbeni cél érdekében, akkor ezt eseti befizetéssel ki tudja egészíteni. Egy példa kapcsán talán egyszerűbb a magyarázat. Egy ügyfélnek, havi 30 ezer forint befizetés mellett (éves 360 ezer forint) van lehetősége arra, hogy ezt ki tudja egészíteni 290 ezer forinttal, amit az egy év alatt bármikor, (akár sokkal kisebb összeggel is) befizet az eseti számlájára. Az éves befizetett összeg így 650 ezer forint, ami után ki tudja használni a törvény által maximalizált 130 ezer forintot, az éves díj 20 százalékát. Ettől ő még a jövő évtől továbbra is havi 30 ezer forintot takarít majd meg a cél megvalósítása érdekében, de ha óvatosabb megtakarító, akkor ez egy jó lehetőség arra, amikor anyagilag ez az ügyfélnek belefér.

Fontos kiegészítés, hogy a példa, amit említettem, nem arról szól, hogy csak 650 ezer forintra lehet kiegészíteni a megtakarításunkat, hanem arról, hogy a havi díj mellett az ügyfélnek van lehetősége lényegében bármekkora összeggel, minél nagyobb adójóváírást realizálnia, amit maximalizálni éves 650 ezer forinttal tud. Amennyiben valakinek pénzügyileg nincs olyan lehetősége, hogy éves szinten ennyi pénzt megtakarítson, ettől függetlenül, a 20 százalék természetesen járhat neki, amennyiben nyugdíjbiztosítást kötött.