Ám a pusztán a piacra termelő naperőművek átvételi garancia nélkül nem finanszírozhatók

– vetette közbe Ország Mihály, a K&H specializált pénzügyi szolgáltatások és pénzügyi piacok igazgatóságának vezetője. Kifejtette, a napenergia árai rendkívül volatilisek, nem egyszer előfordul negatív ár is, ezért ilyen ügyletekhez szükség lenne valamilyen állami intervencióra is. Ehhez kapcsolódóan Kiss Ernő hozzáfűzte, a napelemekre kivetett magas adóterhelés miatt komoly versenyhátrányban vannak a Magyarországon kívüli vállalatokkal szemben. Hiába van 34 ezer gigawattóra hazai termelői kapacitás, emellett közel 19 ezer gigawattóra importra is szükség van.

A hosszú távú, szezonális hőtárolás kérdésével kapcsolatban felvetődött, hogy az egyelőre technikai nehézségekbe ütközik, gyakorlatilag ilyen időtávon nyersanyagban lehet azt megvalósítani. Az épületeknek a szerkezete képes hőt tárolni, de az is csak napokra képes. Szalai Gabriella felvetett számos egyelőre megoldatlan kérdést a hőszivattyúzásról melyeket szerinte szabályozókkal kellene megoldani. Úgy vélte,

a hőszivattyú a megújuló energiával kapcsolatos szakpolitikai joker is lehetne

– energiahatékonyság szempontjából, megújulóenergia-termelés szempontjából, épületenergetika szempontjából is. Ezek az ország szakpolitikai céljainak megvalósítását is segítik, ugyanakkor a felhasználók szempontjából is hoznak előnyöket.

A finanszírozás kérdésére áttérve Ország Mihály azt mondta, már minden banknak vannak „zöld céljai”, azaz ha egy cégnek van olyan beruházása, mely csökkenti a karbonlábnyomot, azt nagyon szívesen finanszírozzák. Ezt kétfelé választotta. Egyrészt ha egy cég a saját tevékenységén belül kívánja a saját karbonlábnyomát csökkenteni, akkor az ebből eredő teher hogyan alakul a cég eredménytermelő képességéhez, illetve a költségcsökkentés ad-e fedezetet a hitel mögé. Másrészt amikor egy cég nem saját magának kíván megújuló energiát termelni, az egy komplexebb struktúra, ahol a különböző kockázatokat is mérlegelni kell, ehhez kell a hitelt hozzárendelni.