Kiss Ernő a beszélgetés során felhívta a figyelmet az energiaközösségek Németországban vagy az Egyesült Államokban már meghonosodott rendszerére is. Rámutatott, akik már nem kerülhetnek a szaldó elszámolásba (vagy tíz év múlva kikerülnek), gondban lesznek. Az energiaközösségek rendszere úgy működik – fejtette ki –, hogy a kis lakossági napelemes rendszereket (melyek teljesítménye Magyarországon 2300 megawatt) összefogják egy virtuális erőműbe, ahol végzik a menetrendezést, és akkor nem a rezsicsökkentett, 5 forintos hatósági áron, hanem a szabad piacihoz közeli összegben veszik át a megtermelt villamos energiát.

Ezzel kiesne csaknem egy paksi atomerőműnyi igény, azaz hatalmas mennyiséget tudnánk a szabad piacon értékesíteni

– emelte ki a szakember.

A másik fontos edukációs eszköznek az okosmérők elterjesztését nevezte Kiss Ernő, ugyanis ha ezek segítségével tudnánk, ki mikor indítja be a nagy teljesítményű elektromos eszközeit, azzal hatalmas mennyiségű villamosenergia-termelőt, sőt villamosenergia-importot tudnánk kiváltani.

A kerekasztal-beszélgetés végén a környezetvédelem és az emisszió csökkentésének kérdése került szóba. Szalai Gabriella arra hívta fel a figyelmet, az elkövetkező években számos uniós szabályozásnak meg kell felelnie Magyarországnak is. Így például energiahatékonyság szempontjából csökkentenünk kell a fogyasztásunkat, vannak törvényben lefektetett vállalásaink, 2028-tól a közintézményeknek zéró emissziós épületekben kell működniük. Nagyon kevés olyan technológia van, ami ezt hozni tudja – mutatott rá a Magyar Hőszivattyú Szövetség szakértője. Felhívta a figyelmet, hogy az árakba ezek a beruházások valamilyen módon be fognak épülni. „Nem gondolom azt, hogy hosszú távon a mostani rezsicsökkentési mechanizmus fenntartható” – fűzte hozzá a szakember, aki úgy véli, fel kell készülni arra, hogy a rezsicsökkentési támogatást valamilyen módon a szociális helyzettől kell függővé tenni.