Kiss Ernő hozzáfűzte, akkor ez egy hatalmas forgalmat generált a napelempiacon, hiszen mindenki ki akarta használni az utolsó lehetőséget. A másik aspektusa a kereskedőknek kiírt 10 gigawattos kapacitástender volt. Mint fogalmazott, nem fedi a valóságot az, hogy a hazai átviteli-elosztói hálózat minden pontja alkalmatlan lenne naperőművek befogadására,

azt, hogy hol lehet ilyet a hálózatba csatlakoztatni, a szakembereknek kellene eldönteniük.

Erre reflektálva Vinkovits András, az Energiabörze Kft. ügyvezető igazgatója úgy válaszolt, sem Magyarország, sem a legtöbb európai ország nem volt felkészülve arra, hogy ilyen szintű megújulóenergia-fejlesztést kelljen megvalósítaniuk. Úgy vélte, valós a probléma a hálózati csatlakozásoknál, mert a korábbiakhoz képest nagyon eltérő igény jelent meg a villamosenergia-hálózaton. A szakember úgy vélte, fordítva kellett volna gondolkodni: meghirdetni, hogy mely pontokon mekkora szabad kapacitás van, és kinek éri meg arra licitálni. A mostani szabályozással azonban megjelent 12 gigawattóra energiamennyiség, ami irreálisan magas, ezért „a fürdővízzel együtt kiöntötték a gyereket”. Példaként említette, hogy egy külső budapesti kerületben kívántak egy 1 megawattos erőművet telepíteni, a környék nettó áramfogyasztó, a villamos energia gyakorlatilag a kerületet sem hagyta volna el, ám mivel az országos döntés az volt, hogy sehol nem lehet ilyet, így ott sem engedték.

Kiss Ernő azt is felidézte, korábban felmérték, a budapesti háztetőkre 5000 megawatt napelemes kapacitás lenne felszerelhető, az E.ON pedig azt közölte velük e projekt keretében, hogy 1500 megawattnyi kapacitást be tudott volna fogadni a főváros hálózata. Hozzátette, azok a piaci szereplők, akik energiatárolókat szerettek volna telepíteni, ők sem kaptak csatlakozási lehetőséget.