A 70-as évek végére a kötvénypiaci befektetőknek elegük lett abból, hogy a kormányzatok kifosztják őket negatív reálkamatokkal és sokkal magasabb kompenzációt kértek az állampapírok tartásáért cserébe*, tudván azt, hogy az államok igencsak hajlamosak az adósságaik elinflálására (a mellékelt ábrán kékkel a bérinfláció – véleményem szerint a mindenféle egyéb manipulált inflációs mutatókhoz képest a legrelevánsabb infláció – naranccsal az amerikai 10-éves állampapírok hozama látható). Jelenleg a helyzet fordított, a kötvénybefektetők nem kérnek túl nagy kompenzációt a papírok tartásáért, de valószínűleg pár éven belül rádöbbennek a helyzet fenntarthatatlanságára.

A kötvénypiacok lázadása után két megoldás lesz lehetséges. Súlyos megszorítások, amelyek az emberek életszínvonalát csökkentik, vagy megvásároltatják a jegybankokkal az állami adósság egy részét. Ez utóbbi álcázott monetáris finanszírozás (valójában már most is ez folyik), megugró inflációhoz vezet.