Ha az arányokat vizsgáljuk akkor a következő számokkal kell szembesülnünk. Az Európai Parlament 705 főből áll, tehát a hat gyanúsítottal nem lépik át az egy százalékos küszöböt. A magyar érintetti kört sokkal nehezebb kiszámolni, mert az elmúlt években rengeteg átcsoportosítás történt ide-oda. A Népszava adatait figyelembe véve összesen 12 ezren dolgoznak ma a minisztériumoknál és mivel éppen 12 minisztérium van, átlagosan tárcánként ezer emberrel számolhatunk. Így talán akkor állhatunk a legközelebb a valósághoz, ha az érintett három kormányzati szervezetnél 3 ezer fősre saccoljuk az érintettségi kört. Az 56 fő gyanúsított ebből az ismeretségi hálóból bukkanhatott elő, szóval a fertőző képessége a magyar csúcsintézményeknek 2 százalék felé közelít.
Mindennél talán nagyobb probléma, hogy Brüsszelben az eset kirobbanását követően azonnal reformokról döntöttek. A cél, az Európai Parlament feddhetetlenségének, függetlenségének és elszámoltathatóságának, valamint a külföldi beavatkozás elleni küzdelem megerősítése. Ehhez képest nálunk zéró reform, vagy változtatás. Így például hiába ül Schadl György több mint egy éve börtönben, még mindig ő Magyar Bírósági Végrehajtói Kar (MBVK) elnöke. Még nagyobb baj, hogy eddig nálunk a rendszerváltás óta minden kormányfő a korrupció visszaszorítását ígérte. Ehhez képest, amennyit most látunk a korrupcióból a magyar igazságszolgáltatáson keresztül az sem kevés, így érdemes feltenni a kérdést, mi a helyzet a látens korrupcióval? És sajnos van bőven nagyon gyanús eset ezen a területen is. Elég talán Mészáros Lőrinc egykori gázszerelő példátlan meggazdagodására utalni, vagy a jegybankelnök fiának ügyeire.
