A Nemzetközi Valutaalap (IMF) lefelé módosította a világgazdaság idei és jövő évi növekedésének várható ütemét a január végén frissített World Economic Outlook (WEO) jelentés szerint. 2016-ban 3,4 százalékos, 2017-ben 3,6 százalékos gazdasági növekedés lehet, mindkét esetben 0,2 százalékponttal alacsonyabb a 2015. októberi jelentésben jósoltnál. A kedvezőtlenebb várakozás hátterében a kínai gazdaság bővülésének a lassulása, a nyersanyagárak csökkenése és néhány vezető feltörekvő országban a gazdasági gondok elhúzódása áll. Ahol pedig a következő két évben javulhatna esetleg a gazdasági helyzet – például Brazíliában, Oroszországban és néhány közel-keleti államban –, félő, hogy jön egy újabb politikai vagy gazdasági sokk, és ez felülírja a várakozásokat.
A világ cégvezetőinek optimizmusa is csökkent tavalyhoz képest mind a világgazdaság, mind a saját cégük növekedési kilátásait illetően a több mint 1400 cégvezető részvételével készült friss PwC Globális Vezérigazgató Felmérés szerint. Csupán alig több mint egynegyedük számít a globális gazdasági növekedés bővülésére a következő 12 hónapban. Ez 2015-höz képest 10 százalékpontos mérséklődést jelent.
A G7-országokban, élükön az Egyesült Államokkal és az Egyesült Királysággal, 2010 óta a legnagyobb mértékű növekedés várható. Az euróövezetben pedig véget ér a válság.
Az árupiaci árak hosszabb időszakon keresztül alacsonyabb szinten maradnak, ami kedvező az importáló gazdaságok cégeinek, háztartásainak és politikusainak, de a jelentős mértékben áruexportra építő országok számára kihívás.
A politikai döntéshozókat leginkább a geopolitikai kérdések fogják foglalkoztatni. A három forró téma: az európai menekültválság, amely a tél folyamán enyhülhet, tavasszal azonban újból lobbanásszerűen felerősödhet, a nemzetközi közösség közel-keleti válságra adott reakciója, valamint az Egyesült Királyság európai uniós tagságáról szóló népszavazás.
Afrika népessége 2016-ban Ausztrália lakosságának megfelelő lélekszámmal nő.
A tavalyi évhez képest a bevételek növekedésére vonatkozó optimizmus is csökkent a világ szinte valamennyi jelentős gazdaságában, a trend alól csak Oroszország jelentett kivételt, ahol a tavalyi 16 százalékos mélypontról 26 százalékra emelkedett azoknak a vezérigazgatóknak az aránya, akik több bevételre számítanak idén.
A munkanélküliség súlyos probléma
A negyedik ipari forradalom egyesek szerint már javában zajlik, míg mások úgy vélik, haladunk felé. Mindenesetre a technológiai fejlődés által előidézett jelenséget cunamiként emlegették a davosi csúcson – írja az Euronews, tudósítója, Sarah Chappell beszámolójára hivatkozva –, amely végigsöpör a gazdaságon, és teljesen átalakítja azt. Átszervezi például a munkaerőpiacot, és egyelőre nem tudni, mi lesz azzal a rengeteg emberrel, akiknek a munkáját majd átveszik a gépek. A munkanélküliség pedig már ma is komoly globális kihívás, amely – úgy tűnik – 2016-ban sem enyhül: a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) most kiadott jelentése szerint 2015-ben 197,1 millió embernek nem volt állása, 2016-ban pedig körülbelül 2,3 millióval nő a munkanélküliek száma. Romlottak a foglalkoztatási kilátások például Brazíliában, Kínában és az olajtermelő országokban is.
Az ILO Foglalkoztatási és társadalmi kilátások a világban című jelentése 2017-re is negatív képet vetít előre. Addigra újabb 1,1 millió munkanélkülivel növekszik a globális szám.
– A feltörekvő gazdaságok jelentős lassulása és a nyersanyagárak meredek esése együttesen drámai hatást gyakorol a munka világára – mondja Guy Ryder, az ILO főigazgatója. – Sok dolgozó nőnek és férfinak el kell fogadnia a rosszul fizető munkalehetőségeket, mind a feltörekvő, mind pedig a fejlődő gazdaságokban, valamint egyre inkább a fejlett országokban is. És annak ellenére, hogy az Európai Unió bizonyos országaiban és az Egyesült Államokban csökkent a munkanélküliek száma, még mindig túl sokan vannak azok, akiknek nincs munkájuk. Sürgősen cselekednünk kell, hogy minél több lehetőséget teremtsünk a méltányos munkavállalásra, különben fennáll a társadalmi feszültségek növekedésének a veszélye – teszi hozzá.
A szervezet szakértői szerint a döntéshozóknak nagyobb mértékben kell koncentrálniuk a foglalkoztatási politikák erősítésére és a túlzott egyenlőtlenségek kezelésére.
– Számos bizonyíték van arra, hogy a jól kialakított munkaerő-piaci és szociális politikák nélkülözhetetlenek a gazdasági növekedés beindításához és a foglalkoztatási válság kezeléséhez – teszi hozzá Raymond Torres, az ILO kutatási részlegének az igazgatója.
- Túlszabályozás 79%
- Geopolitikai bizonytalanság 74%
- Ingadozó árfolyamok 73%
- Alapvető fontosságú szakemberek rendelkezésre állása 72%
- Számítógépes biztonsági problémák 61%
A gazdaságpolitikai döntéshozók célja ma a politikai és a gazdasági stabilitás fenntartása. Az ehhez vezető út pedig a globális partnerség, amelynek létre kell jönnie a politikai hatalmak, a gazdasági szereplők, valamint a vállalatokon belül a munkáltató és munkavállaló között is a hatékony együttműködés és középosztály újraépítése érdekében. Napjaink egyik égető problémájává vált ugyanis az egyenlőtlenség.
– A most kialakuló új gazdasági modellben a gazdasági eszközök mércéje, hogy azok hogyan járulnak hozzá az emberi méltóság megteremtéséhez. Az információs technológia korszaka után ma a tudásalapú gazdaság és az innováció a fejlődés motorja. Mindezzel párhuzamosan pedig lezárult az a neoliberális gazdaságpolitika, amelyben szétvált állam és piac, a piacok szabályozatlanok voltak, a gazdaságot pedig az önzés mozgatta. A mai gazdaságpolitikai programok esetében már az a kérdés, hogy az állam vagy a piac kínál hatékonyabb megoldást. A piacra tervezési eszközként kell tekinteni, hiszen – ahogy a mondják – jó szolga, de rossz mester. A központi kérdés a mindenkit megillető emberi méltóság, amely nem független a migránskérdés kezelésétől sem. Ebben az értékrendben egyedül az olyan gazdasági eszközök lehetnek elfogadhatóak, amelyek a szereplőket hozzásegítik a méltóság megéléséhez. Az emberi méltóság – azon túl, hogy erkölcsi fogalom – már gazdasági kérdés: a termelőerőről szól – mutat rá dr. Trautmann László, a BCE Mikroökonómiai tanszékének tanszékvezető tanára, az Objektív Kutatóintézet kutatási igazgatója.
Összhang profit és közjó között
Mivel minden szektorban van, lehet innováció, a növekedési pályára álló gazdaságokat nem egy-egy szektor húzza. A növekedés viszonylag kiegyenlített az ágazatok között. A döntéshozók feladata, hogy általánosan ösztönözzék az újdonságok piacra kerülését. A vállalatoké pedig, hogy alkalmazkodjanak az új gazdasági modellhez. Meg kell, hogy teremtsék az összhangot a profit és a közjó szolgálata között, hisz közhatalmi funkciókat is ellátnak a tudásalapú gazdaságban, amelyben a tudás az emberi méltósághoz való hozzáférés megalapozását jelenti. A juttatásokat az életpályamodellhez illeszkedően kell kialakítani a teljesítményalapú ösztönzés részeként.
– Az elkövetkező években a vállalatok sikereiben nagy hangsúly kerül a HR-tevékenységre – véli Trautmann. – A tehetségekért folytatott harcban egyre inkább versenytényezővé válik a tulajdonosok és a vezetőség viszonyulása a dolgozókhoz: a munkakörülmények, a juttatási rendszerek, az előrevetített életpályamodell, valamint az etikai szempontok.
- Technológia 67
- Vagyonkezelés 65
- Gyógyszeripar és élettudomány 64
- Egészségügyi ellátás 56
- Vendéglátás és szabadidő 53
Nem csak elmélet
Úgy tűnik, a trendet a cégvezetők közül is egyre többen ismerik fel. A PwC éves Globális Vezérigazgató Felmérésének eredményei szerint a megkérdezett cégvezetők mintegy fele (49 százalék) arról számolt be, hogy vezetői utánpótlásra vonatkozó programjukat módosítják, mert a következő vezetői generáció tagjainak szélesebb körű készségekre lesz szükségük az összetett kihívások kezeléséhez, ideértve a technológiát, a szerteágazó fenyegetettségeket és az érintettek szervezeteikkel szembeni elvárásait; 41 százaléka pedig úgy nyilatkozott, hogy a jövőben nagyobb hangsúlyt fektet a munkahelyi kultúrára és magatartásra.
A vezérigazgatók 71 százaléka szerint öt év múlva a sikeres vállalatokat az a cél vezérli majd, hogy értéket teremtsenek az érintettek szélesebb köre számára. Sőt 87 százalék már ma úgy nyilatkozott, hogy számára elsőbbséget élvez a hosszú távú jövedelmezőség a rövid távú jövedelmezőséggel szemben. Összességében úgy vélik, hogy a vevők és egyéb érintettek igényei a sikeres vállalatok számára fontosabbak lesznek, mint a részvényesek elvárásai.