Az utóbbi években sok nehézséggel kellett szembenézniük a hazai élelmiszer és nem élelmiszer jellegű boltoknak (vasárnapi zárva tartás, bérek gyors növekedése, nemzeti dohányboltok létrejötte, online pénztárgépek). A GKI Gazdaságkutató Intézet szerint ezzel magyarázható, hogy míg 2010-ben a boltok száma 142 ezer volt, addig 2016-ra már csak 131 ezer maradt. Vagyis 6 év alatt 11 ezer bolt, a boltok közel 8 százaléka szűnt meg úgy, hogy közben a Nemzeti Dohánybolt-hálózat is kiépült (közel 6000 bolttal).
Az élelmiszer és a nem élelmiszer jellegű boltok száma hasonló mértékben, 7-8 százalékkal csökkent 2010 és 2016 között. Ugyanakkor a boltszámcsökkenés nem volt egyenletes a különböző településeken. Ezer lakosra vetítve 363 településen több mint 5 bolt, 978 településen 1–5 bolt szűnt meg, míg 1247 településen stagnált a boltok száma. Ugyanakkor 505 településen 5-nél kevesebbel, 60 település esetében kimagaslóan, 5-nél többel nőtt az üzlethelyiségek száma ezer főre vetítve. Budapest sem maradt ki a változásokból. 10 kerületben stagnált, 3 kerületben 5 bolttal nőtt, míg 9 kerületben 1–5 egységgel csökkent az ezer főre jutó boltszám. A VIII. kerületben volt a legerősebb a fogyás, ahol 6 egységgel mérséklődött az üzlethelyiségek száma ezer főre vetítve.
Érdemes megvizsgálni, hogy a boltok számának változása után milyen kiskereskedelmi versenyhelyzet állt elő Magyarország településein 2016-ra. 756 településen kevesebb mint 5, ebből 194 településen pedig egyetlen működő üzlethelyiség sem volt ezer főre jutóan.
A legjobban ellátott 106 település és 7 kerület esetében több mint 20 üzlethelyiség jutott ezer főre. A Balaton környékén található települések, nem meglepő módon, a legjobban ellátottak boltokkal, azonban a szezonalitás miatt az itt lévő üzlethelyiségek nagy része valószínűleg csak nyáron üzemel. Budapesten a belső kerületek a legjobban ellátottak, kiemelten a IX. kerület, ahol 68 bolt jut ezer főre. Az üzlethelyiség nélküli települések az ország nyugati és északkeleti részén találhatóak.
Az adatokból jól látható, hogy Nyugat- és Dél-Dunántúl, jellemzően aprófalvas településein csökkent erőteljesen a boltszám, miközben az ott lévő, nagyobb települések egy részén bővült az üzlethelyiségek száma, vagyis a koncentráltság erősödött. Ugyanez mondható el Észak- és Északkelet-Magyarország településeiről is. Észak-Dunántúl, Budapest vonzáskörzete és a Duna vonalába eső települések inkább haszonélvezői voltak a folyamatnak, hiszen itt a boltszám enyhén nőtt, vagy stagnált.
A településeket vásárlóerő százalékos változása alapján elmondható, hogy azon településeknél, melyek nominális vásárlóereje csökkent vagy stagnált, átlagosan 40 százalékkal esett vissza az üzlethelyiségek száma. 20 százalék feletti nominális vásárlóerő-növekedés esetén csak 7 százalék körüli, míg 0–20 százalék közötti vásárlóerő-emelkedés esetén erőteljesebb, 12 százalék volt a boltszám csökkenése.
