A Római Klub egyik alapítója, az elismert szaktekintély Günter Pauli által bevezetett Kék Gazdaság fogalma paradigmaváltást mutat. A zöld gazdaság modellje elvárja, hogy a cégek beruházásaikat, a fogyasztók fizessenek többet, hogy ugyanazt, vagy kevesebbet érjenek el, miközben óvják a természetet. A zöld gazdaság minden igyekezet és jóakarat ellenére sem vált életképessé." - állítja Pauli, hiszen legtöbbször drágán és nem hatékonyan működik, miközben logikája elvárja, hogy a fogyasztók racionális döntéseik helyett illúziókat kövessenek. Pauli szeptember végi budapesti műhely-konferenciáján, amelyre dr. Fülöp Sándor, a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa meghívására érkezett, arról beszélt, hogy a Kék Gazdaság „újdonsága" a rendszerszemléletben való gondolkodás, kiterjesztve azt a természeti környezetre, a természet maximális hatékonyságú, önszabályozó folyamatainak gazdaságba való átültetésével. Más szavakkal: ha tanulunk a természettől és alkalmazzuk az ökoszisztéma megoldásait, akkor nagyobb esélyünk van egy valóban fenntartható gazdaság és társadalom kialakítására.
Másoljuk a természetet!
Amit Günter Pauli elmélete egy olyan gazdasági rendszert képez el, amely nem termel hulladékot, nincs károsanyag-kibocsátása, mégis milliós nagyságrendű munkahelyeket teremt, társadalmi tőkét épít, és nem jár magasabb költségekkel - sokak szemében álomvilág, de a már magyarra is lefordított Kék gazdaság című könyvében összefoglalt különböző innovációk bemutatását szolgáló esettanulmányok alapján hatalmas lehetőségeket mutat be. A hulladék-képződés és kezelés Pauli kedvenc példája: azt írja, hogy a becslések szerint az USA-ban 50 milliárd költenek évente a hulladék szeméttelepre szállítására, ha ehhez hozzáadjuk az ipar és a mezőgazdaság által termelt hulladékok kezelésének, szétválogatásnak, szállításának és elhelyezésének költségei már 1000 milliárd dollár körül járnak, ami nagyobb, mint amennyit a szövetségi kormány a válságkezelésre költött.
A pénzt pedig egy nem produktív tevékenységre költjük. Pauli szerint nem a hulladék tárolására és megsemmisítésére kell koncentrálnunk, hanem követnünk kell a természetet, ahol semmi sem megy kárba. Az ökoszisztémának sosincs szüksége külső energiaforrásra (a napot leszámítva) és nem is termel hulladékot. „Minden megmarad az anyagáramlás rendszerében" - mondja Pauli, aki szerint nemcsak a szennyezés környezeti hatásaira, hanem a szűkösség okozta gazdasági kihívásokra is megoldás olyan modellek bevezetése, amelyeket a természet ökoszisztémáiban figyelhetünk meg.
Pauli Kék Gazdaság c. kötete nem előzmények nélküli: kiindulása a Római Klub 2009-ben elfogadott, Gunter Pauli által készített jelentésében megfogalmazott 100 olyan innováció, amely a természet erejét és leleményességét használja. A világ különböző pontjain megvalósuló alkalmazások nem mindegyike újdonság, hanem egyes megoldások rendszerbe illesztése, illetve továbbgondolása. A professzor egyik példaként a szénmentes ökológia hatású bambusz-építkezést írja le, amely egyszerre elégítheti ki a fejlődő országok lakásigényeit, ezzel együtt a megnövekedett bambuszkereslet a veszélyeztetett trópusi területeken újraerősítéshez vezet, amely csökkenti és végül megfordíthatja a talajerózió folyamatát, és nem mellesleg újra feltöltené a felszíni vizeket a bambusz víztároló képességének segítségével. A hulladék újrahasznosítást illusztráló másik innováció olyan szennyvíztisztító rendszert működtet, amelyben állatok, növények, algák és baktériumok tisztítják a szennyvizet.
Innovácó: Selyem vs. Titánium
Az Oxfordi Egyetem Zoológiai Tanszékéről Fritz Vollrath mutatta be, hogyan lehet selyemmel helyettesíteni az olyan nagy keménységű fémeket, mint például a titánium. Az első, 1992-es publikációja újjáélesztette a selyemhernyó által szőtt selyem iránti keresletet. Vollrath és csapata a hálót szövő pókhoz hasonlóan dolgozzák fel a selymet, kizárólag vizet és megfelelő nyomást használva. Már sok orvosi műszert készítettek, amelyeket az Oxford Biomaterialson (OBM) dobott piacra. Ha csak a rozsdamentes acélból és titániumból készült háztartási eszközöket cserélnénk le selyemre, az már magában jelentősen csökkentené a bányászott fémek felhalmozódását, növelvé a selyem iránti keresletet, és miután a selyemhernyó az eperfa leveleit eszi, hatalmas erdőtelepítéshez vezetne...Pauli akár 12,5 millió új munakehlyet is remél ezen innovációtól, ha orvosi területről a mindennapokba is átkerülne acél helyett a selyem.
A szerző mert nagyot álmodni: állítása szerint ha a könyvében bemutatott 100 innováció valóban integrálódik a különböző iparágak százaiban, akkor akár 10 év alatt globálisan mintegy 100 millió munkahely születhet. Mindazonáltal hozzáteszi, hogy - bár száz millió munkahelyet ígér, de - ha egy nagyságrendet téved, akkor is hatalmas lehetőség rejlik ezekben az innovációkban...A 100 innovációból kéthetente közszemlére bocsát egyet - így két év alatt mindegyiket bemutatja hivatalos oldalán.
