A 2009-es koppenhágai klímacsúcs óta megfeneklett klímapolitikát valami új ötlettel kéne kihúzni a kátyúból, különben ott is marad. Az amerikai klímatárgyaló, Todd Stern által bejelentett, önkétességről szóló javaslatot Kína ellenezte, újfent a szokásos szólamot hangoztatva: a nyugati országoknak, melyek történelmileg már agyonszennyezték a légkört, erősebb kibocsátás-csökkentési vállalásokat kell tenniük, mint az ”új” szennyezőknek (értelemszerűen Kína is az utóbbiak közé tartozik).
Csináld magad
Stern nem tagadta, hogy a módszere lényege az lenne, a légszennyezésük visszafogását önként vállaló országok nyomása (az úgynevezett ”peer pressure”) bírja rá a renitens államokat iparágaik füstölésének megfékezésére. Vagyis a közvélemény és a nemzetközi közösség erkölcsi normája győzzön.
Persze furcsa, hogy mindez egy olyan ország képviselőjének szájából jön, mely sosem ratifikálta a kiotói egyezményt (még ha az Bushék rovására írható), de Kongresszusa Obama mandátuma alatt, 2010-ben is meghiúsította a klímavédelmi törvény tervezetének elfogadását. Az elnök egyedül ilyen helyzetben viszonylag tehetetlen – habár Obama a Környezetvédelmi Hatóság (EPA) jogkörében rámozdulni látszik a nagy szennyezők füstölgésének megregulázására, mint ahogy erre ígéretet tett idén, második mandátuma kezdetekor. (2012 júniusában a fellebbviteli bíróság megerősítette, hogy az EPA deklarációja, miszerint a széndioxid káros az emberi szervezetre és kibocsátását ezért szabályozni kell legális megállapítás, így a kamionok és egyéb gépjárművek emissziójának törvényi erővel való csökkentése is jogszerű lépés az EPA részéről.)
Érdemes megfontolni, hogy a polgárokat is bevonják a füstölgő államok megleckéztetésébe: ahogy a fogyasztók egyes márkák termékeit is bojkottálni tudták, ha azok környezetszennyező módon termeltek, úgy a ”népharagot” rá lehet irányítani az üvegházgáz-kibocsátással nem törődő nemzetgazdaságokra is.
Az önkéntes vállalásokat 2015-ben fogadnák el a soron következő párizsi miniszteri értekezleten. Washington azt reméli, ez a módszer több sikerrel jár, mint a klímatárgyalók egyezkedése és egymásnak ellentmondó érdekeik ütköztetése, mely eddig nem eredményezett nemzetközileg kötelező érvényű megállapodást a kibocsátás-csökkentésről.
- 25 évvel ezelőtt 350 ppm (parts per million) volt az üvegházgáz-koncentráció a a légkörben. -Az USA emissziójának jelenleg 40 %-a származik széntüzelésű erőművekből.
- A jelenlegi emisszió-csökkentési vállalások nem elegendők ahhoz, hogy megállítsák az éghajlatváltozást.
- Évente 3 %-kal nő az üvegházgáz-kibocsátás, holott a világ számos régiójában gyengén teljesít a gazdaság.
- Obama az egyes országok felajánlott emissziócsökkentésről most már úgy beszél, mint ”hozzájárulásáról” beszél és nem ”kötelezettségről”, ”vállalásról” (commitment). Ez a diplomáciai nyelvezetben jóval gyengébb kifejezés.
- Az ipari forradalom óta 0,8 Celsius fokkal nőtt a globális átlaghőmérséklet. E felmelegedés több mint 80 %-a az elmúlt három évtizedben ment végbe.
- A klímavédelmi politika célja, hogy a felmelegedést 2 Celsius fokban maximálja -Oroszország, Japán és Kanada 2012-ben kiléptek a kiotói jegyzőkönyv hatálya alól.
