„Gyakran ábrázolják napjainkban úgy a gazdaságot, hogy robogó vonaton ülünk, amelyet nem tudunk megállítani. Van-e még érdemi ráhatásunk a gazdaságra?", kérdezte Szlezák József, a Közép- és Kelet-Európai Regionális Környezetvédelmi Központ vezető szakértője. A törvények elvileg e funkció betöltésére szolgálnak. De milyenek a jó törvények, amelyek megakadályozzák, hogy a nyugati világ, a fogyasztói társadalom a vesztébe rohanjon?
Dzubay László, a Magyar Gyáriparosok és Országos Szövetsége Környezetvédelmi és Infrastrukturális igazgatója a „teljesíthetetlen törvényekről" beszélt, és reális, betartható szabályozásokat sürgetett, megvillantva a gazdasági szereplők vesszőparipáját, hogy a törvények „ne csorbítsák a versenyképességet". Nemes Csaba, a Vidékfejlesztési Minisztérium főosztályvezetője azonban felelevenítette a MGYOSZ tagozataival tartott konzultációját az éghajlatvédelmi törvény szövegezésekor, amikor mindenki kibújt a cselekvés alól és Nemes tanácsát nem fogadták meg: senki sem volt hajlandó nyilatkozatban elismerni, hogy nem tartják fontosnak a témát. Szerinte a törvényalkotás nagy rákfenéje, hogy egy világos, egyszerűen felvázolt törvényt általában agyonmódosítanak a különféle lobbi-csoportok.
„A törvények manapság éppen arra serkentenek, hogy ne cselekedjünk erkölcsösen. Miért vannak korlátolt felelősségű társaságok? És részvényesként miért nincs felelősségem a cég működésére?", tette fel a költői kérdést a gazdasági szabályozás rendszerszintű hibáira utalva Farkas István, az Országos Környezetvédelmi Tanács elnöke. „Az erőforrások árait úgy kellene megszabni, hogy tükrözze azt, az a forrás véges."
A gondolkodás és cselekvés szükségessége
A rengeteg megtévesztéssel és anomáliával terhelt élelmiszeripart szabályozó Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatal főigazgatója, Dr. Szeitzné dr. Szabó Mária az élelmiszerlánc sérülékenységére hívta fel a figyelmet és a tavaly télen történt ukrajnai földgázcsap-elzárás krízisére utalt. Ha tovább tart, az élelmiszerellátás is akadozott vagy leállt volna, mert az agrárium és az élelmiszergyártás minden folyamata intenzív energiafogyasztásra alapul.
Botos Barbara, a(z egyelőre csak 14 helységet egyesítő) Klímabarát Települések Szövetségének alapító tagja az önkéntes példamutatás erejét emelte ki. Sőt az utánzásét. „A pénzügyi motivációk, hogy mennyit lehet spórolni, csak a lakosság kis részét érintik meg. Mi hát a társadalmi mobilizálás titka?" Kísérlet bizonyította, hogy a szállodai szobákban kitett felszólító kártyák, amelyek a törülköző újrahasználására buzdítja a vendégeket, még hatékonyabbak, ha megemlítik, hogy a szoba korábbi lakói is így tettek."
Kelemen József, a Közép-Európa Klub főtitkára a tájegységekben gondolkodás és cselekvés szükségességét hangsúlyozta, és a Kárpát-medence nemzeteinek összefogásában látta a kulcsot a fenntarthatósághoz. Csakhogy a magyar nép nemcsak széthúzó, de a tudás megosztásában sem jár élen, véli Botos Barbara. Addig nem lehetséges az ország zöldülése a kellő mértékben és sebességben, amíg az egyéni vagy háztartási „zöld befektetések a hálószobatitkok szintjén maradnak."
A konferencia teljes programját itt olvashatja.
