1990 óta mintegy Dél-Afrika területével megegyező nagyságú (129 millió hektár) erdőség tűnt el bolygónkról, olvasható az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) „A globális felmérés az erdei erőforrásokról 2015” kiadványában, amely az eddigi legátfogóbb ilyen tanulmány a témában.
A kötet mindemellett nem hagyja szó nélkül, hogy erdeink jelentős és egyre növekvő része kerül védelem alá és egyre több ország törekszik erdőgazdálkodási módszereinek javítására. Ez legtöbbször a megfelelő jogszabályi környezet kialakítását és az erdők kiterjedésének és állapotának nyomon követését jelenti, a döntéshozatal során kikérve a helyi közösségek véleményét is.
A FAO jelentés 234 országot és régiót fed le és a héten zajló Erdészeti Világkongresszus során került bemutatásra a dél-afrikai Durbanban.
„Erdeink kiemelkedő szerepet játszanak az elmaradott vidéki területek felzárkóztatásában, sokak számára az élelmezés-biztonság és a megélhetés garanciái. A természet körforgásához is hozzájárulnak a levegő és víz tisztításával, a biológiai sokféleség megóvásával és a klímaváltozás elleni küzdelemmel,” hangsúlyozta a FAO főigazgatója José Graziano da Silva a helyszínen.
Hozzátette, hogy „az erdőirtás mértékének további csökkentése” és a megfelelő tájékoztatás révén jobb szabályozási környezetet teremthetünk. Jelenleg, a világ erdőkészletének 81 %-a van nyilvántartás alatt. „A változás iránya üdvözlendő, de több erőfeszítésre van szükség.”
Az erdészeti ágazatok 600 milliárd dollárral járulnak hozzá a világ GDP-jéhez, és mintegy 50 millió ember számára biztosítanak munkát. Az erdőirtás legnagyobb mértékben a trópusi területeket, leginkább Latin-Amerikát és Afrikát érintette. Itt 2,8 %-kal zsugorodtak az erdőségek 2010-15 között. A trópusi és szubtrópusi régiókban az egy főre jutó erdőterület a népesség-növekedéssel párhuzamosan jelentősen csökkent.
Megfelelő erdőgazdálkodás
Világszerte megfigyelhető trend, hogy nő a telepített erdők aránya a természetes erdők rovására, és míg az erdőségek nagy része állami tulajdonú, a magántulajdon is egyre gyakoribbá válik. Kategóriától és tulajdonviszonyoktól függetlenül, a FAO a fenntartható erdőgazdálkodási módszerek fontosságát hangsúlyozza. A természetes erdők mintegy génbank szerepet is betöltenek, amellett, hogy élőhelyként szolgálnak sok veszélyeztetett állatfaj számára. (Bár van olyan kutatás is, ami szerint a mezőgazdaság még az erdőirtásnál is veszélyesebb a biodiverzitásra.)
Biológiai sokféleség és a klímaváltozás
Az erdők adnak otthon a szárazföldi fajok, állatok, növények és rovarok több mint felének. Épp emiatt, jegyzi meg a tanulmány, az erdőterületek megóvására tett lépések ellenére is az emberi tevékenység, mint a fakitermelés, szennyezés, vagy egyes természeti jelenségek (erdőtüzek, szélviharok, klímaváltozás), éreztetik negatív hatásukat.
Jelenleg a biológiai sokféleség megőrzése okán oltalom alatt álló erdőterületek (javarészt Brazíliában és az Egyesült Államokban) a teljes erdőségek csupán 13 %-át teszik ki. Az elmúlt öt évet vizsgálva Afrikában nőtt a legdinamikusabban a védelem alá vett erdők területe.
A FAO felhívja a figyelmet arra is, hogy maga az erdőirtás, az erdőségek állapotának romlása növeli az üvegházhatású gázok koncentrációját a légkörben, nem beszélve a fák kivágása révén elveszített a szén-dioxid-elnyelő kapacitásokról.
A FAO becslése szerint az erdőségek eltűnésének csökkenő mértéke is hozzájárult ahhoz, hogy 2001 és 2015 között több mint 25 %-kal mérséklődött az erdők szén-dioxid kibocsátása.
