Szélsőséges időjárás Magyarországon is

Horváth Levente, az MTA-BCE kutatásvezetője „Klíma és társadalom. Mindkettő változik" című előadásában a szélsőséges időjárási viszonyokra való felkészülésre és a nagy rendszerek együttes, harmóniában való kezelésére szólította fel a politikai vezetőket az Első Magyar Fenntarthatósági Csúcson tartott előadásában. (A kutatásvezető prezentációja innen letölthető.)

A „Van-e a klímaváltozás?" kérdés már 100 éve foglalkoztatja a tudósokat, és számtalan tudományos bizonyíték van arra, hogy nemcsak volt, de lesz is, hiszen a természet erői okozzák." - kezdte előadását Horváth Levente, aki Láng István akadémikust helyettesítette a konferencián.  A közelmúltban felmerült kérdés már arra vonatkozott, hogy „mekkora hatással van az ember a klímaváltozásra?" - pontosította az MTA kutatásvezetője. Az elmúlt időszakban megnövekedtek és intenzívebbé váltak a szélsőséges időjárási események - amire a legjobb példa, hogy új esőfajtákat vagyunk kénytelenek megismerni: ilyen a Magyarországon is mély nyomokat hagyott augusztus 20-i viharos időjárás, ahol a „rain bomb", azaz esőbomba zúdult a tűzijáték nézőire. Hasonlóan plasztikus példának bizonyul az Ajka környéki időjárás elemzése: 1971 és 2000 között az első félévben átlagosan mintegy 356 milliméter csapadék hullott, miközben idén június 30-ig 590 (!) milliméter.

Be kell fejezni a pazarlást!

Hasonlóan kénytelenek vagyunk alkalmazkodni a Föld megnövekedett lakossága okozta új helyzethez. Az ipari forradalom óta exponenciálisan nő a Föld lakossága, 1825-ben még egymilliárdan éltek a bolygón, 1931-ben elérte a kétmilliárdot, 76-ban az ötmilliárdot, ma hétmilliárdan vagyunk és az előrejelzések szerint 2050-re érjük el a csúcsot, kilencmilliárd emberrel. „A Föld véges készletei nem lesznek képesek eltartani ennyi embert, akik nemcsak, hogy sokan vannak, de pazarlóan is fogyasztanak." - figyelmeztetett Horváth Levente.

„Az ökoszisztéma 60 százaléka már ma is leromlott állapotban van, egymilliárd ember nem jut tiszta ivóvízhez, évente 1 millió hektár erdő tűnik el, lehalásszuk a tengereket és ráadásul még legfontosabb erőforrásunkon, az olaj kitermelésének csúcsán is túl vagyunk. A társadalmak elöregednek, a szén-dioxid kibocsátás már a korábban legpesszimistábbnak tartott szintet is elhaladta, tengereink felső élettere elsavasodóban..." - sorolta a legnagyobb problémákat Horváth, aki szerint az is komoly gondokat fog okozni, hogy legfontosabb infrastruktúráink jelentős része a szabad ég alatt van, amelyekre az egyre szélsőségesebb időjárás miatt jelentős veszély leselkedik.

A politikai vezetőink mára belátták, hogy csökkenteni kell kitettségünket az egyre erőteljesebb változásoktól és csökkenteni kell a szén-dioxid kibocsátást is. A politika felelőssége, hogy megoldást találjon az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére és a szén-dioxid földfelszíni megkötésére. Az alkalmazkodás mára a megelőzés, a felkészülés javítása, a védekezés, a kárenyhítés és a biztosítás együttes cselekvését jelenti. A jövőben harmóniára kell törekedni a nagy rendszerek: a társadalom, a gazdaság, az intézményi rendszer és a környezet esetében egyaránt, hiszen nem elegendő cselekedni e szférák valamelyikében. Egyidejűleg kell lépnünk, hiszen nincs más választásunk."- fejezte be előadását az MTA kutatásvezetője.

Környezetpolitikai tervezés Magyarországon

Nemes Csaba főosztályvezető, Vidékfejlesztési Minisztérium, Környezetmegőrzési és Fejlesztési Osztály „A kormány környezetpolitikája" című előadásában Magyarország környezeti állapotáról, a kormányzat előtt álló feladatokról beszélt. (Prezentációját innen letöltheti)

„Környezetünk megőrzéséhez ismernünk kell annak állapotát, majd a felmérés után indul a tervezés és a környezeti politikák és stratégiák elkészítése. „A levegőminőséget tekintve az ország nem is áll olyan rosszul"- kezdte előadását a főosztályvezető. Hiszen, mint mondta a levegő minősége általában jónak és kiválónak mondható, ha nem is Budapest belvárosáról van szó. Az egyetlen, uniós előírást a PM10, azaz a 10 mikronnál kisebb, levegőben szálló részecskék koncentrációja haladja meg, illetve az egészségügyi határértéket meghaladó napok számával van probléma. Az EU legfeljebb 33 napot „tolerál", míg Budapesten nem ritka, hogy évente 70-nél is több napot töltünk túl nagy szennyezettségben.

Felszíni vizeink - a levegővel szemben - meglehetősen rossz állapotban vannak, kétharmaduk „tűrhető", illetve „szennyezett" minőségű. Az uniós előírások szerint 2015-ig, illetve azt követő kétszer hét évben kellene a jó minőséget elérni, ami ez Nemes Csaba szerint „óriási munka lesz", hiszen számos, szennyvíz, illetve ivóvízhez kapcsolódó beruházás még előttünk áll. A felszín alatti vizeink ezzel szemben meglehetősen jó minőségűek, esetükben a szint fenntartása lesz a következő évek kihívása.

A hulladék-gazdálkodás pillanatnyi helyzetéről Nemes Csaba azt mondta, hogy meglepetést okozott, hogy a válság alatti GDP-csökkenését nem követte a hulladék és szemét mennyiségének arányos csökkenése, így nem vitás, hogy ez az elkövetkező időszak fontos kormányzati feladati közé tartozik.

A rendszerszintű válaszok a három Nemzeti Környezetvédelmi Programban (1998-2002, 2002-2008 és 2008-2015) öltöttek testet, amelyekben először inkább csak általános stratégiai megfontolások, majd, konkrét, számszerűsített célok is szerepeltek. A harmadik programban tematikus akcióprogramok" születtek, amelyek eredményeképpen az uniós forrásokból Magyarország közel annyit szerzett, mint a jóval nagyobb területű és népességű Románia. A szükséges és előreláthatólag rendelkezésre álló források nagysága eléri a 3 500 milliárd forintot.

Az idén elfogadott Új Széchenyi Terv (ÚSZK) hét kiemelt programmal foglalkozik a fenntartható fejlesztéssel és a környezetvédelemmel. (Lásd erről bővebben Cséfalvay Zoltán államtitkárral készült interjút a Piac és Profit magazin novemberi számában.) Ezeken belül Megújuló Magyarország - Zöld gazdaságfejlesztés programjában szerepel

• a zöld gazdaság (UNEP) és zöld növekedés (OECD) koncepciója,
• a hosszú távon erőforrás-hatékony és alacsony széntartalmú gazdaság megteremtése,
• az átmenet vezénylése, a gazdaság teljesítőképessége javításának szétválasztása a környezetterhelésektől és a környezet állapotának romlásától
• 4 fő pillér: Zöld energia, energiahatékonyság javítása, zöld oktatás-képzés és zöldgalléros munkahelyek, zöld innováció és K+F

Erőforrás-válság van

Hiába akarjuk a fenntarthatóság fogalmát elültetni a társadalomba, ha az magával a fogalommal sincs tisztában - ezzel a megállapítással nyitotta tabukat döntögető előadását Gyulai Iván, az Ökológiai Intézet a Fenntarthatóságért igazgatója. A „Gondolatok egy fenntartható fejlődési stratégiáról" című előadása során kifejtette: a társadalom egyelőre nem igényli a fenntarthatóságot, hiszen ha például azt hallja, hogy olajcsúcs, akkor nem kezd el gondolkodni azon, hogy ez mit jelenthet, hanem ugyanúgy elmegy a benzinkútra tankolni. (Az igazgató prezentációját innen töltheti le)

A tény az, hogy erőforrás-válság van, beszélhetünk olaj-, talaj-, víz- és foszforcsúcsról is. Olaj, mert a felét már elhasználtuk, talaj, mert a Földön sokkal gyorsabb a talaj pusztulása, mint megújulása, így félő, hogy 60 év múlva nem lesz termőföld. Víz, mert egy átlagos földlakó éves vízlábnyoma 1,24 millió liter édesvíz, tehát sokkal többet fogyasztunk, mint amennyit lehetne, és foszfor, mert 50-130 évre van elegendő foszfortartalmú ásvány, de elértük a kitermelési csúcsot.

Babonák és a cáfolatok

Hogy ezeken a problémákon túlléphessünk, szükség lenne arra, hogy megszabaduljunk a babonáinktól - vélte Gyulai Iván. Ilyen babonának nevezte, hogy a növekedés lehetősége végtelen, hogy a hatékonyság csodaszer, és a verseny javítja a hatékonyságot, illetve, hogy a növekedés szétválasztható a környezet terhelésétől.

A növekedés célja ugyanis az, hogy a profitot maximalizálja, nem hogy kielégítse mindenki szükségletét - magyarázta a szakember. Ebben az esetben pedig mindenkinek a célja a növekedés, hiszen ez kell ahhoz is, hogy ki tudjuk fizetni adósságainkat (akár céges, akár országos szinten).

A hatékonyságon alapuló verseny jelenleg alul- és túlhasználja a társadalmat - vélte Gyulai Iván. Alulhasználja, amikor a munkahatékonyság több embert rekeszt ki a foglalkoztatásból, mint amennyit annak hasznából el lehet tartani és túlhasználja, amikor növekedésnek mindegy, hogy miből valósul meg, társadalmilag mennyire hasznos.

Az Ökológiai Intézet a Fenntarthatóságért igazgatója szerint a verseny nem nemzeti, hanem globális szinten zajlik. „Hogyan is vehetné fel Magyarország a versenyt Kínával, amikor ott teljesen más munkaszabályok vannak?" - tette fel a kérdést Gyulai Iván. Szerinte az is problémákat okoz, hogy leginkább a fejletlen országokban van nagy arányú népességnövekedés, így a sok új munkaerő akár sokkal kisebb fizetésért is hajlandó ugyanazt a munkát elvégezni. „A helyzet egyértelmű: a befektető oda megy majd, ahol 40 centért dolgoznak nem oda, ahol ennek a többszöröséért" - emelte ki az igazgató.

És hogy a gazdasági növekedés szétválasztható-e a környezet terhelésétől? Relatíve igen, abszolút értelemben nem - adott választ Gyulai Iván. Példaként egy uniós statisztikát említett, mely szerint amíg az utóbbi 20 évben folyamatos volt a gazdasági növekedés, addig a természeti erőforrások és a fosszilis energiák kitermelése nem növekedett. „Igen ám, de van egy másik statisztika is, mely szerint az EU-s termelés valóban csökkent, de az ilyen jellegű import jelentősen megnövekedett" - hívta fel a figyelmet az ellentmondásra a szakember. Tehát a környezeti terhelés lehet, hogy csökkent az öreg kontinensen, de a világ más részein ezzel párhuzamosan nőtt. (Gyulai Iván prezentációját innen letöltheti.)

Egyre több kárt okoznak a természeti katasztrófák

„Jómagam immár 13 éve gyűjtöm a különböző híradásokat a természeti és ipari katasztrófákról és ez idő alatt 1400 nagy katasztrófát gyűjtöttem össze" - közölte Juhász Árpád geológus a „Visszafordíthatatlan pusztulások. Miért?" című előadása során. Ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy az emberek általában rettegnek az ilyen jellegű katasztrófáktól (ezt a pánikot állítása szerint a média hozzáállása is elősegíti), így érdemes feltenni a kérdést, hogy milyen veszélynek van igazán realitása?

„Hiába volt földrengés, vagy vulkánkitörés gyakran egy adott régióban, attól az még nem jelent globális veszélyt" - hangoztatta a geológus. Ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy a tudomány jelenleg nem tudja előre meghatározni a földrengések idejét, annyit tud megtenni, hogy megmondja melyek azok a zónák, ahol leginkább kell tartani ettől.

„Mindezek mellett azonban megállapítható, hogy a légkörrel összefüggő katasztrófák száma nő, így például egyre több az olyan trópusi vihar, mely komoly károkat tud okozni" - emelte ki Juhász Árpád. Ezt is azonban úgy kell nézni, hogy egyre több a beépített terület, így nő azon értékek száma, melyet egy-egy természeti katasztrófa tönkre tud tenni.

A vörösiszap katasztrófával kapcsolatban Juhász elmondta, rossz helyszínt jelöltek ki a tározó számára, mindenki tisztában volt a talaj belső felépítésével, hogy erek hálózzák be a térséget. Az agyag addig stabil, amíg nem ázik át, a nagy mennyiségű lehullott csapadék miatt ez pedig már nem volt garantálható. A katasztrófa bekövetkezésének másik lehetséges oka, hogy a technikai fejlődésnek köszönhetően ma már nem áll rendelkezésre a széntüzelésű erőművekben keletkező kohósalak amely melléktermék olcsón és az akkori technológiai minőségben megfelelően biztosította a zagytározó falának szilárdságát.

Ki kell tenni a stoptáblát!

„Hogy ebben van- e szerepe a globális felmelegedésnek? Épeszűen gondolkodva azt mondanánk, hogy igen, de ezt száz százalékos bizonyossággal nem lehet kijelenteni" - közölte a geológus. Szerinte az biztos, hogy az éghajlatváltozás viszont létező veszély, „ez nem lehet vitatéma, aki az ellenkezőjét állítja, az vagy tudatlan, vagy hazudik, vagy le van fizetve".

Bizonyítékként a gleccserek visszahúzódását említette, melyek szerinte a Föld hőmérői. „A 19. század végétől kezdve egy-két kivételtől eltekintve az összes rövidült. Ez egy egyértelmű bizonyíték, melyre érdemes lenne mindenkinek odafigyelnie."

„Amennyiben az emberiség csak egy százalékban felelős ezekért a folyamatokért, akkor ki kellene tenni a stoptáblát" - vonta le a konklúziót Juhász Árpád.

A konferencia teljes programját itt olvashatja.