A korábban megszokott konferencia és kerekasztal-formákkal ellentétben a csütörtöki rendezvényen a résztvevők nem csak véleményüket ütköztették, hanem a többiek gondolatait is felhasználva jutott el új megállapításokhoz. A délutáni beszélgetés bevezetőjében Ruzsa Ágota, a SOL Intézet igazgatója és egyben a dialógus levezetője elmondta, társadalmi összefogás, közös társadalmi gondolkodásra van szükség. A gondolatszálakat össze kell fűzni, meg kell találni azokat a pontokat, amelyek alapján építkezni tudunk. Komplex változás szükséges ahhoz, hogy megtaláljuk az új utat, mellyel fenntartható a globális fejlődés.  #img1#

Varga István, a Shell Hungary Rt. vezérigazgatója, a Magyarországi Fenntarthatósági Üzleti Tanács elnöke első hozzászólóként arra hívta fel a figyelmet, hogy a fenntarthatóság olyan felelősség, amit mindannyiunkban tudatosítani kell.

Kovács László, a Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetségének elnöke erre azzal reagált: érezzük, hogy veszély van és reszketünk, hogy van-e esélyünk elkerülni ezeket. Cél ugyan, hogy minél kevesebb hulladék keletkezzen, de előbb-utóbb minden hulladékká válik. Ezért szükséges az újrahasznosítás, a fenntarthatóság érdekében ugyanis létkérdés, hogy minél kevesebb energiába kerüljön az új funkció. Végső soron ugyanis minden energiakérdés. Vigyázni kell a megújuló energiákkal is: a bioetanol hatásfoka rendkívül kicsi, és egyelőre senki nem tudja, milyen hatásai vannak a környezetre. Az Egyesült Államokban - mely nem írta ugyan alá a Kiotói Egyezményt - esély van rá, hogy a most még petrolkémiai vegyi folyamatokat néhány évtizeden belül teljesen megújuló energiákra állítsák át. Kovács felhívta a figyelmet arra is, hogy nem elég a jogszabályok létrehozását sürgetni, azok használhatóságára is hatni kell.

Dicső Gábor, a Greenergy Kft. ügyvezető igazgatója elmondta: itt az idő a cselekvésre, mivel a véges energiaforrások ára folyamatosan nőni fog a jövőben. Ezek helyett kell megújuló energiaforrásokat használni, ám úgy, hogy azok bekerülési ára megérje. Az energiaiparnak fel kell vállalnia a bűnösségét, s a további pazarlás és környezetszennyezés helyett sokkal hatékonyabban kell kihasználnia az energiaforrásait.

Gerencsér Balázs, a NIOK igazgatója hangsúlyozta: ugyanúgy a civil társadalom feladata is, hogy felelősen gondolkodjon a környezetéről. Bár sokan egyetértenek ezzel, de csak kevesen csinálják, sokan bezárkóznak, ha aktivizálódásról lenne szó. Ráadásul nincs minta, amit követni lehetne. Gerencsér felhívta a figyelmet egy felmérés eredményeire is, mely szerint a vállalatok annál inkább felelősnek érzik magukat környezetükben, minél kisebb a település vagy közösség amelyben munkálkodnak. Épp ezért Budapesten a legkisebb az adományozási kedv, a segítőkészség.

Szeles Péter, a Magyar Public Relations Szövetség elnöke szerint kommunikációs szempontból is kihívás a fenntarthatóság, mivel tudati változásra van szükség: gyakorlati szinten három szempontból is. Első ezek közül az állampolgár, második a vállalati, civil szervezeti mozgalmak, míg harmadik a kormány felelőssége. Az unióban 2005 a CSR, a vállalatok társadalmi felelősségének éve volt, Magyarországon azonban erről nem lehetett hallani. Nagy-Britanniában és Olaszországban a témának saját államtitkára van. Ugyanakkor míg a tengerentúlon önkéntes a CSR, addig Európában központilag szabályozott, így lehet, hogy a jövőben kötelező elem lesz - ezzel az EU lenne a legfelelősségteljesebb a nagy gazdasági térségek közül e téren. Hiába tennének azonban bármit a vállalatok és az állampolgárok, ha a kormány nem tesz semmit az ügy érdekében. Amíg a kormány ilyen gáláns a "bűnözőkkel" szemben, olcsóbb és egyszerűbb mérgezni és pusztítani a környezetet, pazarolni az energiaforrásokat.

Mórocz János, a Mecénás Klub igazgatója szerint nem szabad elrejteni a mecénásokat, meg kell mutatni őket a kormánynak és a társadalomnak. Nem tűnik fel jó fényben ugyanakkor, ha egy mecénás magát dícséri, ezért e téren nagy szerepe van a médiának.

Ámon Ada, az Energia Klub igazgatója szerint az energiaipar nemcsak bűnös, erős is. Nonszenszeket is nagyon hatékonyan lehet félrekommunikálni, mint például a csernobili katasztrófát 20 évvel az események után. A hatalom megpróbálja szétforgácsolni a számára nem szimpatikus erőket, ezért össze kell azokat fogni. Nem az a kérdés, miről beszélgetnek a konferencián résztvevők, az a kérdés, hogy mit tehetnek azok az óriási energiacégek, akiknek ereje van, hogy tegyenek valamit a fenntarthatóságért.

#page#Ruzsa Ágota összefoglalva az elhangzottakat feltette a kérdést: egyenlő-e a CSR a felelősségvállalással? Az adomány jó, de a folyamatos adományelfogadás hatalmi viszonyba sodorja a szereplőket. Aki ad, azé a hatalom, mindegy milyen nemes mögötte a szándék. Az adakozás-e minden, amit tehetnek a vállalatok, vagy vannak más alternatívák is?

Szeles Péter szerint a CSR csak eszközrendszer, mellyel globálisan lehet elterjeszteni a fenntarthatóságot. Szeles, utalva László Ervin munkásságára és a The Corporation: Beteges hajsza a pénz és a hatalom után című könyvre kifejtette: nem az a bűnös, aki saját profitja érdekében környezetet szennyez, munkahelyeken dolgozókat károsít egészségileg, hanem az a kormány, aki ehhez játékteret biztosít. Mindeközben médiaszabályozási idiotizmusok rejtik el előlünk az igazságot. Rá kell kényszeríteni a kormányt, hogy az élhető környezetet, fenntartható játékteret engedjen csak meg.

Ámon Ada kisebb, olcsóbb és hatékonyabb állam mellett azt is szeretné elérni, hogy az emberek és cégek felelőssége nőjön és ne csak a szabályozás miatt. Hiába kötelező az áramszolgáltatónak átvennie a szélerőművekből származó energiát, mégsem szaporodnak a szélerőművek, mert az egyik lobbi egyelőre erősebb a másiknál.

Dicső Gábor ehhez csak annyit fűzött: a visszaszámlálás megindult, a kormányzat meggyőzésének folyamata a fenntarthatóság fontosságáról zajlik.

Gerencsér Balázs szerint amíg a civil társadalom szervezetei nem erősödnek meg, nem lesznek képesek befolyást gyakorolni a kormányra. Hatvanezer szervezet van ma Magyarországon, melyek érdekérvényesítő képessége nagyon gyenge. Szűkösek a terek, ahol meg lehet ezeket beszélni, de a civil társadalom érdeklődése is marginális, jobban lekötik őket a tévésorozatok.

Ruzsa szerint a felelősség a kulcs, de ez utasításra nem fog elindulni. Csak az a megoldás, ha közösséget érzünk azzal, amit változtatni akarunk.

Varga István elmondta: a felelősség magunknál kezdődik, saját viselkedésben. Az egyén felelősségét fel kell fejleszteni, rá kell ébreszteni az egyént a hatalmára. Szélesíteni kell a látásmódot, mert ott kezdődik el minden változás. A vállalatvezetők felelőssége, hogy példát mutassanak. A jobb világ építése ott kezdődik, hogy példát mutassunk másoknak. A fenntarthatóságnak kell lennie a saját és az új generációk jövőképének. Lehet, hogy pusztító az energiapazarlás, de akkor nem kell annyit fogyasztani, meg kell tanulni takarékoskodni az erőforrásokkal.

Dicső szerint azonban a civilizált embert nem lehet visszafordítani, az energiafogyasztást felhasználói és termelői oldalról kell visszafogni. A fejlett technológiák használata több energiát spórol meg, mint az egyéni fogyasztás csökkentése.

Ámon Ada viszont úgy látta, az energiaipari vállalatok felelőssége, hogy nem technológiát, hanem csak az erőforrást adják el. Át kellene adniuk a mérnöki, technológiai tudásukat a megújuló energiaforrások kezelőinek, fejlesztőinek, hogy azok gyorsabban és hatékonyabban dolgozhassanak egy új fenntartható világ fejlesztésén.

#page#A bevezető dialógus záró részét Ruzsa Ágota azzal a kérdéssel vezette fel, mivel tudnának a cégek, szervezetek segíteni a saját területükön.

Mórocz János elmondta: létrehozták az adományozás magyarországi etikai kódexét és szeretnék elérni, hogy a legtöbb vállalat aláírja és magára nézve kötelezőnek tartsa. Céljuk, hogy kisvárosokban is létrejöjjenek a helyi mecénás klubok.

Ámon Ada vágya, hogy folytassák azt a dialógust, amelynek nyomán olyan egyetértés születik, melyet az ellenérdekelt felek és a hatalom már nem tud kicselezni.

Gerencsér Balázs felhívta a figyelmet a nonprofit.hu oldalra, ahol mintegy tízezer szervezet adatai érhetőek el - ezzel is segítve az összefogásukat. A Civil-díjak kezdeményezés immár 10 éve létezik, ezekkel is szeretnék ösztönözni nemcsak a civil szervezetek hatékonyabb működését, de az állampolgárok aktivitását is e téren. Gerencsér ugyanakkor figyelmeztetett, hogy bár a problémákat a dialógus során felvázolták, de senki nem tudta megválaszolni, merre tovább.

Szeles Péter szerint a környezeti érzékenység fejlesztésével és a környezettudatosság növelésével segíthet a PR-szakma. Talán egyre több konkrét személy tudja elfogadni ezeket az elveket. A másik oldalon lobbizni kell és akár mozgalmakat szervezni, hogy rákényszerítsék a döntéshozókat a lépések megtételére. A tudatosságot növelni kell, mert versenyt futunk az idővel.

Kovács László azonban úgy látta, nem olyan nehéz feladat leültetni a minisztereket és döntéshozókat, hogy hatással tudjanak lenni rájuk. Türelmesnek kell azonban lenni, mivel minden kis lépés egy lépés, aminek örülni kell. A kutatás-fejlesztési eredményeket közzé kell tenni, hogy eljusson azok eljuthassanak a lobbistákhoz és a döntéshozókhoz.

Varga István hozzátette: az energiaszektor bűnös, de fejleszt is,maga is igyekszik új technológiákat létrehozni. Ujjal muogatás helyett a párbeszéd a fontos, le kell ülni és tárgyalni a közös célokról és lehetőségekről.

A dialógus végeztével Demcsák Mária, a Piac és Profit főszerkesztője néhány mondatban elmondta, a média a maga részéről annyit tehet, hogy a szereplőket folyamatosan és korrektül tájékoztatja a fejleményekről, eredményekről lehetőségekről. A dialógust követő blokkban aztán a konferencia résztvevői maguk is hozzájárulhattak ahhoz, hogy saját gondolataikat másokéval összefűzve új szemszögekből új megoldásokra jussanak. A kisebb kerekasztaloknál folyó sokrésztvevős dialógust szintén Ruzsa Ágota koordinálta.