„A szeretet is csak szűk családi környezetre „szorítkozik" - állította számos más „paraméter" mellett a napjainkról felfestett helyzetképében Demcsák Mária. A Piac & Profit főszerkesztője az Első Magyar Fenntarthatósági Csúcs elnevezésű konferencián, november 19-én Új tudásszemüveg címmel tartott előadást. Mindenekelőtt azt vázolta fel, hogy a nyugati típusú civilizáció értékrendjei véleménye szerint hová is vezetnek. A fejlett kapitalista jóléti társadalmak és gazdaságok értékrendjei tehetők felelőssé, ha nem is teljes egészében a természet kincseinek pusztításáért, a környezet szennyezéséért, a klímaváltozás ember okozta következményeiért, az élővilág sokféleségének rohamos csökkenéséért.
Létezik, van közös, kollektív tudatunk, aszerint élünk, abba születtünk bele, tehát meg sem kérdőjelezzük. A társadalmi, gazdasági, emberi fejlődés egyenlő a növekedéssel - ez is teljesen természetes számunkra, amint az is, hogy a piaci versenynek és a fogyasztásnak az érdekei mindent megelőznek. A profitnak állandóan növekedni kell - folytatta a gondolatsort Demcsák Mária, megjegyezve, hogy a Piac&Profit főszerkesztőjétől hangzik el ez az érv... Folytatva előadását rávilágított, a mai felfogásunkban az is természetes, hogy az emberi élet célja az anyagi javak birtoklása, a gazdagság, a vagyon, s a jólét egyenlő a saját fogyasztásunk folyamatos növekedésével. Az ember a természet ura, s a hatalom egyenlő az emberek és a természet-feletti hatalommal. Továbbá az emberi fejlődést a technológia fejlődésével lehet megoldani.
A jelen közös tudatszemüvegéről további érvekkel is szolgált az előadó. Így azzal, hogy a gazdaság feladata a növekedés szolgálata. A jelen axiómája az is, hogy a társadalom irányítóinak a dolga a társadalomban élő egyének és a nemzet vagyonának a folyamatos növelése, azaz a fogyasztáson alapuló jólét fokozása, míg az egyén életcélja a presztízs, a hatalom, a gazdagság növelése, röviden: az egyéni érdek mindenekelőtti. A piaci verseny pedig egyenlő a másik legyőzésével, s a szeretet fogalma is csak szűk családi kapcsolatokban létezhet, illetve az egyén felelőssége csak saját egyéni családi, munkahelyi életére terjed ki.
Hová vezetett ez a gondolkodásmód?
Például oda, hogy megbomlott az ökológiai egyensúly, illetve megbomlott a világgazdaság egyensúlya is, s a társadalmak, emberek, népcsoportok között óriási egyenlőtlenségek alakultak ki és növekszenek folyamatosan. Az emberek fizikai, pszichés, mentális állapota ugyancsak folyamatosan romlik, s persze a patikaszerek ezen az állapoton nem segítenek. Félig kérdezve állította ezek után az előadó: lehet, felbomlóban van az élet egyensúlya, az élet harmóniája. Ugyanis az életünket alakító rendszerek egyre kiszámíthatatlanabbak. A káoszpont felé való közeledés, majd pedig a káoszpont után új egyensúlyi rendszer alakul ki. Az elmélet szerint kétféle módon mehet ez végbe, vagy magától jön létre, véletlenszerűen, vagy az emberiség tudatos tevékenysége nyomán. Világos, hogy az előadó hová voksol, a tudatosan beállított új egyensúlyi pont a remélt út.
Közhely, hogy a lét határozza meg a tudatot - folytatta eszmefuttatását Demcsák Mária azzal a megjegyzéssel, hogy a lét fogalmát másként - javarészt anyagiakra visszavezethetően - értelmezzük. Pedig a lét ennél sokkal komplexebb fogalom. Erre is utalva az előadó ismét egy állítást ismertetett hallgatóságával. Azt, hogy az emberiség - a társadalmakban élő ember - fejlődésének története az emberiség tudata változásának története, ezen alapszik a társadalom és a gazdaság fejlődése. Más szavakkal: a tudatszintek fejlődésének folyamata a történelmünk. S ha ez így van, akkor most egy tudásszint ugrás előtt állunk, mivel az eddigi rendszer egyensúlya felbomlóban van, illetve új egyensúly alakul ki. Ha pedig a lét határozza meg a tudatot, akkor a tudatosan létező ember, a létember kialakulására van szükség a világ megváltoztatása érdekében - alkotott új fogalmat az előadó.
Fel kell vennünk az új tudatszemüveget
Vajon lehet-e tudatosítani az emberi tudat fejlődésének irányait? - hangzott Demcsák Mária felvetése, melyre a válasz is elhangzott, igen, lehet. Sőt, elengedhetetlen. Kiváltképp azért, mert bár eddig is voltak az emberi fejlődés során ugrások, de sokkal kisebbek, mint amilyenek most esedékesek a klímaváltozás miatt, azaz sokkal nagyobb tudásszint-változásra van szükség. Korunknak számos igen fontos kérdése fogalmazódik meg. Például: megváltoztathatjuk-e a negatív folyamatokat, vagy nincs mit tennünk, ergo éljünk úgy, mint eddig? Valóban, vannak, akik így gondolkodnak. Az előadó - és persze sokan mások is - másként vélekedik. Ha minél több emberben tudatosodik, hogy a sorsunk rajtunk múlik, azaz másként élünk, gondolkodunk, cselekszünk, mégpedig tudatosan, akkor alakíthatjuk a jövőnket. Mindez csak globálisan lehetséges. A tudomány embereinek megfogalmazásával: az egyes egyén tudatszintjének fejlődése, az ego tanulása visszahat a szűkebb közösségére, tágabban: az egész emberiség tudatszintjére, a kollektív tudatra.
Irányváltásra tehát szükség van, egyebek között azért, mert az életünk mindennapjait a biztonság helyett a bizonytalanság uralja, értékeink, vagyonunk elvesztésének tudatában élünk. Talán nem is véletlen, hogy az örök emberi értékek felé fordulunk mind többen, mind intenzívebben. Fel kell vennünk az új tudatszemüveget, a jelenlegi értékrendünket tudatosan fel kell cserélni, amit csak úgy tehetünk meg, hogy megkérdőjelezzük az eddig megkérdőjelezhetetlent. Nélkülözhetetlen az új tudatszemüveghez a közös fókuszálás, hogy egy gyűjtőpontot lássunk. Ez pedig a jelen állapotból kiindulva nem lehet más, mint az emberi létezés fenntarthatóságának víziója.
Amiben ma élünk, nem lehet maradni
Alappilléreket tart fontosnak az új tudatszemüveghez Demcsák Mária, melyek közül az első a Föld és az univerzális rendszer egyensúlyban tartása. Ha ez benne van a tudatunkban, akkor ennek jegyében fogunk élni - érvelt az előadó. Ennek a rendszernek a része az ember, a természet, a klíma, a Föld, a bolygók, s tudvalevő, egy összetartozó rendszer vagyunk. S tudni kell, mindenki felelős a jövőért, a mai tetteinkkel alakítjuk a jövő következő pillanatát.
Az új tudatszemüveghez tartozó elemként fogalmazta meg Demcsák Mária az emberi létezés, a jólét új értelmezését, s a fejlődés fogalmának kiterjesztését. Részletezte is e megállapításainak lényegét. Az emberi létezésnek - érvelt - nem az az értelme, hogy egyre több sarzsit, egyre nagyobb posztot érjünk el egyre vagyonosabban, egyre jobb státuszban, biztonságban. Ezek megléte sem baj persze, de messze nem ezek a legfontosabb tényezők. Az egyéni életcél megtalálása, tudatos követése, illetve a tudatos életvezetés, s a teljes emberi élet élése a lényeges. Ebbe beleértendő a hasznosság megfogalmazása, mely itt már nem öncélú kategória lenne, hanem az egész társadalom, az emberiség érdekeit szolgálhatja. Ebbe a sorba tartózik a látszat értékek követése helyett az örök értékek előtérbe állítása. A több fogyasztás helyett - folytatta a felsorolást Demcsák Mária - az egyre fogyó természeti erőforrások fogyasztásának mérséklése, az önmérséklés a kívánatos, illetve az, hogy az ökológiai egyensúlyra legyünk tekintettel, visszatérve mind inkább a természetes élethez. A jólét jelentése - az előadó értelezése alapján - pedig az, hogy az emberi élet kiteljesedik. Ide értendő a jóság és a tudás elérése, megtapasztalása is. Sőt, az együttműködő, segítő, támogató rendszerekben való létezés ugyancsak lényegi tényező, mely a gazdaságot a fenntartható földi létezés érdekrendszerébe helyezi. Ekkor a jó üzletnek az számít, ami minden rendszerbe tartozó elemnek hasznos, érdekeit egyaránt szolgálja.
A fejlődés fogalma is kiterjesztődik, csakúgy, mint a jóságé és a tudásé - állította az előadó. S visszatért arra az érveléséhez, hogy egyes egyén tudati gazdagodásának magasabb szintre helyeződése és a hasznosság, az emberi fejlődéshez való hozzájárulás jelentheti a fejlődés mai, kiterjesztett fogalmát. A kollektív tudatunkban az új emberi célrendszert kiszolgáló társadalom és gazdaság kell tehát, a társadalom felépítménye és vezetése az emberek önmegvalósítását, fejlődését, hasznos, felelős létezését hivatott szolgálni, elősegíteni. Ilyen feltételrendszerben működne az egészségügy, melynek dolga az emberek harmonikus egységének őrzése lehet. Az önkormányzatoknak az emberi együttélés olyatén szabályozása lehetne a dolguk, hogy megteremtik, megőrzik egyebek között a kollektív egyensúly feltételeit. Az oktatásnak a tanítás, nevelés, s legfőképp a teljes életre való felkészítés lehet a célja, a családtámogatás az egyén legalapvetőbb védelmi, biztonsági forrását kellene jelentenie.
Demcsák Mária szerint arról a jövőképről, amelyről előadott, lehet sok más módon is beszélni, de az egyre nyilvánvalóbb, abban, amiben ma élünk, nem lehet maradni.
Demcsák Mária prezentációját innen töltheti le, a konferencia teljes programját itt olvashatja.
