A Reuters a múlt héten bennfentesekre hivatkozva azt jelentette, Obama anyagi előnyökhöz kívánja juttatni a nukleáris erőműveket építőket a klímaváltozásról szóló törvényjavaslatban. A jogszabály-tervezet mai bejelentését végül elhalasztották. Nem tudni, vajon a mai csernobili évforduló szerepet játszik-e benne? Könnyen meglehet.

Emlékezzünk vissza a modernkori történelem két nukleáris erőmű-balesetére. Az egyik "csak" drámai feszültséget keltett, és kis híján vezetett tragédiához; a másik maga volt a tragédia.

A Three Mile Island-i reaktor: katasztrófa-szcenárió

A Pennsylvania-i Harrisburg mellett lévő Three Mile Island-i erőműben történt balesetre emlékezett Michael Douglas, a kétszeres Oscar díjas színész, az erőmű-katasztrófáról szóló Kína szindróma sztárja. Néhány éve Szicília szigetén, a Taorminai Filmfesztiválon volt szerencsém találkozni a Tőzsdecápák, a Veszélyes vonzerő, a  Kóma, a Játsz/ma, A Nílus gyöngye, a Wonder Boys sztárjával, a Száll a kakukk fészkére producerével. Amikor arra terelődött a szó, mi volt a legfontosabb fordulópont az életében, a Kína szindrómát (1979) és Three Mile Island-et említette: "Az a tudás, amit szakértőkkel való konzultációim során szereztem, olyan mélységes hatással volt rám, ami alól mai napig nem tudom kivonni magam. Jack Lemmon és Jane Fonda volt a film másik két főszereplője. Magamutogató hollywoodi sztároknak tartottak minket, és amikor a film mozikba került, jól fogadták, de a közvélemény elintézte üres fantazmagóriaként. Nevetségesnek ítélték." A filmet 1979. március 16-án mutatták be. A benne látható atomerőmű-katasztrófa valódisága más megvilágítást nyert március 28-án hajnali 4 órakor. "Filmünkben az egyik karakter azt mondta: "Az erőmű lerobbanása Pennsylvaniával megegyező területet fog elpusztítani."

"Amikor készültünk a filmre, természetesen elvégeztük a házi feladatunkat: tudósokkal felvázoltattuk, hogyan robban le egy nukleáris erőmű. Kidolgozták nekünk a reaktor működési zavarainak pontos ismertetését. A szakértők a balesetből következő malőrök összes mozzanatát belefoglalták. Így keletkezett egy 150 fázisból álló szcenárió. Erre nemcsak azért volt szükség, hogy hiteles legyen a forgatókönyv, hanem hogy mi, színészek is képben legyünk, elvégre mérnököket játszottunk, akik irányítják, utasítják az embereket a vészhelyzetben. Ebbe a 150 fázisba osztottuk szét az elhangzó párbeszédeinket. Hatalmas, komputerrel kinyomtatott papír-lepedő volt ez a szcenárió. És amikor bekövetkezett a baleset Three Mile Island-en, ezt a dokumentumot összevetettük a valós eseményekkel. Még most is borsódzik a hátam attól, amikor felismertük, milyen pontos volt az egyezés. Pontról-pontra minden stimmelt. Nem részesültem vallásos neveltetésben, de hatalmas megvilágosodásként éltem meg ezt egészet! Minden társadalmi aktivista munka, amit ezután végeztem, az ENSZ fegyverleszerelésért dolgozó tiszteletbeli nagyköveteként, erre az élményemre vezethető vissza."

Hazugságok

A Three Mile Island-i baleset az erőmű nem-nukleáris, másodlagos rendszerében történt, s kezdetben emberi hanyagsággal magyarázták: a vezérlőteremben lévő jelzések félreértése volt az ok, az ügyeletesek nem vették észre a hűtőrendszer meghibásodását (ha a hűtés nem működik, a reaktorban keletkező hő olyan magasra fokra emelkedik, hogy megsérülhet a nukleáris reaktor-rész).

Csak a következő 5 napban derült ki, mi is történt: nyitva maradt az egyik távvezérlésű nyomáscsökkentő szelep, aminek következtében kiszabadultak a hűtőanyagok. Ez további mechanikai meghibásodásokhoz vezetett. Ez az esemény lett az amerikai nukleáris erőmű-történet legnagyobb incidense. A baleset kivizsgálására Jimmy Carter elnök a magyar származású John Kemenyt kérte fel, ő látta el a vizsgálóbizottság elnöki posztját. A baleset eredményeként rákos megbetegedést nem valószínűsített a bizottság zárójelentése. A Metropolitan Edison energiacég később bíróságon bűnösnek vallotta magát abban, hogy megmásította a nyomottvizes reaktor (PWR) szivárgásának adatait közvetlenül a baleset előtt.

A csernobili incidens lett a történelem legsúlyosabb nukleáris erőmű-meghibásodása. Itt a 4-es reaktor felmelegedése következtében ugyanis beindult a nukleáris láncreakció. Gőz-robbanás történt, amit egy újabb, kémiai (vagyis nem nukleáris) robbanás követett. A generált hidrogén levegővel való érintkezése miatt berobbant a reaktor, és a turbinaterem teteje szétrepült a levegőben. Ennek következtében radioaktív részecskék jutottak ki a szabadba, továbbá olyan gáz halmazállapotú üledék, mely a maghasadás termékeit tartalmazta (kézium-137, stroncium-90), valamint egyéb radioaktív hulladék. (A csernobili baleset a Magyarországon is működő, ún. nyomottvizes reaktorral nem fordulhatott volna elő.)

A radioaktív szennyezés miatt Ukrajna, Belorusszia és Oroszország nagy területeit kiürítették, közel 600 000 embert költöztettek ki otthonaikból. A moszkvai vezetés eltussolta az ügyet, és magától, önszántából nem hozta a világ tudomására. Csernobil térségéből 135 000 embert mozdítottak el, köztük Prypiat 50 000 lakosát.

Bár Mihail Gorbacsovot felvilágosult, felelősségteljes vezetőként tartja számon a nemzetközi közösség, a katasztrófa eltussolása alighanem politikai karrierje egyik súlyos szégyenfoltja, amiről ritkán esik említés!

Csernobili sugárzás: négyszázszor nagyobb, mint Hiroshima!

A Csernobilhoz közeli Pripjatyot teljes titoktartás mellett április 27-én ürítették ki, 36 órával a robbanás után. Ekkor már Finnországban is érzékelték a radioaktív sugárzást, de állítólag egy sztrájk késleltette az észlelés nyilvánosságra hozását.

A robbanás után Svédországban fedeztek fel radioaktív anyagokat egy erőmű dolgozóinak ruháján. Vizsgálat után kiderült, hogy az anyag nem onnan származik, a helyi erőműben szivárgás esete nem állt fenn. Két nappal a csernobili baleset után, április 28-án svéd bejelentésre foganatosodott meg a gyanú nemzetközi méretekben, hogy katasztrófa történhetett a Szovjetunióban.

Egy 2006-os jelentés azt állította, a radioaktív részecskék fele a szelek szárnyán túljutott a Szovjetunió határain. Szakértők lehetségesnek tartják, hogy több mint egymillió ember szenvedhetett egészségkárosodást emiatt. A Csernobil Forum 2005-ös jelentése kevesebb mint 50 közvetlen halálesetet nevezett meg a katasztrófa következményeként (ebből 9 gyerek pajzsmirigyrákot kapott). Azonban az erőmű dolgozói közül 237-en kaptak súlyos radioaktív fertőzést, közülük 31-en rövid úton, három hónapon belül meghaltak.

A térségben élő 600 000 ember között 4000 testében regisztráltak sugárfertőzésből adódó rákos megbetegedést. A radioaktivitás miatt az akkori terhességekből születési rendellenességek következtek, az új generációk tagjai nagy számban jöttek a világra deformáltan vagy életképtelenül.

A nukleáris erőműlétesítés aligha a legbiztonságosabb módja az energia-igények kielégítésének, egy olyan korban, amikor a decentralizáltabb, földrajzilag szűkebb hatókörű, kisebb energia-termelő egységek tűnnek kedvezőbb megoldásoknak, megújuló energiaforrásokat kihasználva.

Egyes radioaktív anyagoknak százezer éves a távlata, mire lebomlanak a természetben. A csernobili erőműbe ma turistabusz közlekedik.