A 2007-ben kezdődött és 2013-ban végződő programozási időszakban több száz uniós támogatású infrastrukturális és környezetvédelmi projekt, köztük mintegy 200 szennyvíztisztító telep, 20-30 árvízvédelmi projekt, körülbelül 30 ivóvízminőség javítási beruházás, több mint 100 természetvédelmi beavatkozás, 500 körüli megújuló energia felhasználást ösztönző és mintegy 700 energiahatékonyságot elősegítő projekt valósul meg Magyarországon, összesen több mint 1.300 milliárd forint értékben.
„Ez az időszak főleg a tanulásé volt, hiszen kezdetben a pályázók komoly nehézségekkel néztek szembe, mivel senkinek sem volt igazi tapasztalata, még a pályázati tanácsadóknak" - közölte Reiniger Róbert, a Deloitte Zrt. Környezetvédelmi tanácsadás üzletágának igazgatója. Mint mondta, „ezen szerencsére túlvagyunk, a rendszer tanul, így mára már van jó minőségű és megfelelő mennyiségű útmutató."
Problémának nevezte ugyanakkor, hogy sokan nem elég fenntarthatóan működtetik a megvalósult projekteket, márpedig az EU-nál ez is fontos szempont. „Az uniós támogatás egyszeri, ingyenes pénz volt, az utána már nekünk kell gondoskodni a fenntarthatóságról, márpedig a vissza nem térítendő támogatás sokakat késztetett olyan tervek elkészítésére, amelyek nemcsak, hogy nem fenntarthatóak, de pazarlóak is voltak (lásd jobbra a keretes írásunkat)" - mondta a sajtóbeszélgetésen Barsi Orsolya, az üzletág menedzsere. Azt kell vizsgálni ugyanis, hogy a lakosság meg tudja-e fizetni azt a magasabb rendű szolgáltatást, amit a beruházással nyújtanak, míg a kedvezményezett biztosítani tudja-e a bevételekből, vagy bármiből az idővel elavult, tönkrement eszközök pótlását, fenntartását - ugyanis erre már nem telik az uniós pénzből.
A 2000 és 2006 közötti esetek mintegy 80 százalékában az is előfordult, hogy rosszul mérték fel a környék lehetőségeit és túl, vagy alábecsülték a kapacitásokat - mondták el a Deloitte szakértői. Ennek számos oka lehetett, így egy meg nem valósult beruházás éppúgy, mint a lakosság számára adott rossz prognózis. Mint mondták ez ugyan a szennyvízminőségen nem ront, ugyanakkor fenntartási gondokat okozhat a jövőben. (Az önkormányzatok gazdasági gyakorlata sok esetben hagy(ott) kívánni valót maga után.)
A túl alacsony díjak is gondot okoznak
A szennyvízberuházásoknál állandó probléma, hogy a támogatást elnyerők nem tudják, vagy nem akarják az előre megígért díjbevételeket teljesíteni, így gondokat okozhat a fenntartás. Barsi Orsolya elmondta, hogy nem ritka, hogy az eredetileg tervezettnél 20 százalékkal alacsonyabb a lakosság által fizetett összeg. „Pedig előfordul, hogy az önkormányzat döntés előterjesztésében - amit az üzemeltető kért -, még szerepel a megfelelő mértékű díjemelés, ám a testület nem szavazza meg azt" - mondta a menedzser. Ennek gyakori oka, hogy az önkormányzat már nem akarja tovább terhelni a lakosságot, de így az egész projekt fenntarthatóságát veszélyeztetik, amit egyébként az EU felé is vállaltunk. A Deloitte szakértője ezzel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy ők főleg a nagyobb települések beruházásait vizsgálták, ahol a lakosság pénzügyi helyzete megengedte volna a nagyobb áremelést is. (Kutatások szerint a jövedelmek maximum 3,5 százalékát tudja a lakosság erre a célra fordítani, ami ezeken a településen alacsonyabb volt a statisztikák szerint.)
Kistelepülési gondok
Ugyanakkor a kisebb településekre jellemző lehet, hogy a helyi testület a lakosság anyagi gondjai miatt nem emeli a költségeket. De volt olyan település is, ahol az önkormányzat úgy akarta a lakosságot bevonni a szennyvíz-hálózatba, hogy minden tizedik rácsatlakozó után egy ingyen hűtőgépet sorsolt ki a helyhatóság. „Bár ez egy jó kezdeményezés, de felveti az a problémát, hogy a helyiek képesek lesznek-e kifizetni a díjakat, ha még hűtőjük sincs" - írta le a helyzetet Reiniger Róbert. (Újabb települési adókat vezethetnek be az önkormányzatok 2012-ben a kormányzat október 14-én benyújtott módosító javaslatcsomagja szerint.)
Ugyancsak hiba, hogy a falvak összefogásakor a pályázók csupán a projekt beruházási költségeit veszik figyelembe, az üzemeltetési költségek racionalizálására, vagy a várható pótlási költségek beépítésére már nem figyelnek oda. „Egy kisebb településen korábban a falu szélére, egy lyukba öntötték a hulladékot, most már komolyabb pénz kell a fenntartáshoz. Megéri-e nekem ennyivel többet költeni? - teszi fel a kérdést sok önkormányzat" - mondta Reiniger Róbert, aki szerint ez is mutatja, hogy vannak még elmaradásaink.
