A második generációs bioüzemanyagok forrásait illetően a lehető legtöbb irányba indultak el kutatók. Elsősorban olyan mikroorganizmusokat alkalmaztak, melyek lebontják az agrárium hulladékát és a háztartási hulladékot, s végül üzemanyagot készítenek belőle. Ezek a technológiák azonban csak laboratóriumi körülmények között vagy legfeljebb kisebb üzemekben kivitelezhető gyártással működött, ipari méretű alkalmazásuk a jövő feladata maradt. A legújabb beruházások arról tanúskodnak, hogy a második generáció bioüzemanyagok közül a cellulóz-alapú lesz az első, melyet tömegtermelésre bocsátanak.
- A KiOR nevű vállalat 200 millió dollárért húzott fel gyárat a Mississippi állambeli Columbusban. Az üzemanyaggá való átalakítást a szabadalmi hivatalnál bejegyzett katalizátor vegyületekkel érik el. A biomasszából elvonják az oxigént (ami a természetben évmilliókba telik, amikor a föld alá süllyednek a szerves anyagok), a hidrogént és a szént olyan molekulákká alakítják, melyekből üzemanyag nyerhető ki, magyarázta kissé rejtélyesen, nagy vonalakban a New York Times. A cég megrendelőként már meg is szerezte magának a FedExet, valamint a Chevron és a Weyerhauser egyik vegyesvállalatát. Tervezett output: évi 13 millió gallon (49,14 millió liter)
- Az európai Ineos ugyancsak 130 millió dollárt fektetett floridai gyártóegysége felépítésébe, ahol fatörmelékből nyernek üzemanyagot. A szomszédos szeméttelepről is felhasználják a hulladékot. Az alapanyagot hidrogénné és szémonoxiddá alakítják, majd egy tartályba helyezik, ahol egy baktérium megeszi és végtermékként etanolt bocsát ki magából. Tervezett output: 8 millió gallon (30,24 millió liter)
De mennyire gazdaságos az új technológia? Kiderül holnapi írásunkból.
Látogasson el holnap is a klímablog honlapjára.
