Az Északi-sarkkör déli részein, ahol már nem mindig csökken a hőmérséklet fagypont alá, jól megfigyelhető az olvadás. A 130 ezres lakosú Vorkutában például -nem messze a Jeges-tenger partjától- naponta reccsennek a házakban az ajtófélfák, a gerendák, törnek szét az ablakok. De a gáz- és vízvezetékek is rendre elpattannak. Az egész város izeg-mozog.
Az egykor merev, fagyos talaj olvadozva csúszik-mászik ide-oda. (Az un. permafrost, vagyis állandóan fagyott talaj olvdásának következményeiről cikkünk előző részében olvashat.) Oroszország területének 65 százalékát ilyen föld alkotja, mely a következő évtizedekben masszív metán-kibocsátóvá válhat - az ország maga pedig a legszennyezőbb államok egyikévé, körülbelül úgy, ahogy az ázsiai szigetországok sem gyáriparuk miatt lettek a világ legnagyobb ÜHG-kibocsátói, hanem a megváltoz(tat)ott bioszféra miatt: a kivágott őserdőiknek köszönhetően (melyek hatalmas mennyiségű CO2-mennyiséget okádtak a levegőbe, míg helyükbe pálmaolaj-ültetvényeket telepítettek a kozmetikai és a csokoládé-ipar kiszolgálására).
"Részeg fák"
A NASA fenti fotójáról és sok más világlapban publikált képsorozatból bizarr látvány tárul az ember elé: Alaszkában egész erdőségek állnak ferdén. "Részeg fáknak" hívják ezeket a példányokat. Holott arról van szó, a felpuhult talajból jobbra-balra dőlnek törzseik a felolvadt permafrost-talajon.
Ikonikus jelképe lehetne ez a klímaváltozásnak, de a közvélemény, az egyszeri ember inkább a gyárkéményeken és az autók kipufogóin eregetett füst káros hatásával van tisztában. A permafrost erejével nem. Pedig a tudósok figyelmeztetnek, amint nagy méretben indul meg az olvadás, azt nem lehet leállítani.
A légkörbe ömlő metán huszonötször erősebb üvegházhatású, vagyis képes jelentősen felgyorsítani a globális felmelegedést. A magasabb hőmérséklet pedig állandósíthatja, vagy legalábbis még sűrűbbé teheti a szélsőséges időjárási jelenségeket: a melegebb tengerekből gyakrabban születnek trópusi ciklonok és hurrikánok, s az árvizek és földcsuszamlások is drasztikusabbak lehetnek.
Ha klímapolitikai intézkedésekkel sikerül elérni, hogy ne növekedjen az éves üvegházgáz-kibocsátás, netán emisszió-mérséklés történik, vagyis nem gyorsítjuk fel a globális felmelegedést, és ennek következtében nem gyorsul a permafrost olvadása sem, akkor akár a mostani emisszió 10 százaléknál tartható a permafrost metán-inputja a légkör ÜHG-koncentrációjában.
A jég eltűnésével azonban a tűzveszély is bekerül a képbe. Az Anuktuvuk folyónál 1039 négyzetkilométeren pusztítottak a lángok nemrég. A szakemberek szerint 5000 éve nem volt tapasztalható tűzvész e területen. Vagyis a permafrost immár gyúlékony régióként is veszélyforrás lehet, füstjével tovább fokozva a légkör üvegházgázokkal való telítődését.
Az eddig karbon-elnyelő tájegység akár a következő évtizedre, a 2020-as évekre nettó karbon-nyújtó forrássá válhat, vélik a tudósok.
